Mindig készen a szolgálatra

A mélyebb megközelítésnek köszönhetően felfedezhetik, felismerhetik, alkalmazhatják és pontosan felmérhetik a döntéseink alapjául szolgáló értékeket is. A Ward Mária-iskolákban az alapító szemében legfontosabb értékek állnak előtérben: az igazság szeretete, a nagyfokú őszinteség, a szabadság sajátos értelmezése, a nagylelkűség és a megbocsátási készség – hallhattuk Frances Orchard szerzetes nővér előadásában február 20-án, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, abból az alkalomból, hogy a Congregatio Jesu (angolkisasszonyok) a rend alapításának négyszázadik évfordulóját ünnepli. Ward Mária első iskoláját 1610-ben, négyszáz évvel ezelőtt alapította a mai Franciaország északi részén fekvő kicsiny St. Omer városban. Angliában ekkor még nem voltak leányiskolák, és az üldözések miatt a katolikusok egyébként sem írathatták volna be ide gyermekeiket. Főbenjáró vétket követtek el azok a katolikusok, akik a „csatornán túlra” küldték tanulni a gyermeküket, a katolikus lányok a családjuk körében részesültek az alapvető oktatásban.  Az újkor körülményeire reagálva a jezsuiták angol katolikus fiúk részére korábban már alapítottak iskolát St. Omerben, de Ward Mária iskoláinak alapítása előtt a leányoktatás egyetlen lehetséges formája a hagyományos tanmenetet követő zárdai nevelés volt, amelynek keretében olvasást és betűvetést, házimunkákat (varrást és házvezetést), zenét és vallási ismereteket tanultak. Ward Mária valami újat talált fel. Ward Mária a hagyományos tanmenetet kiegészítette képzőművészettel és színjátszással, klasszikus irodalommal és modern nyelvekkel – hallhattuk az előadótól. Hiszem, hogy nem tudnék élni, ha nem éreznék valamit a lelkemben, amely nem tőlem származik, és nem is emberi, hanem Istentől ered – idézte Szent Ignác mondását a Münchenből érkező Willi Lambert jezsuita szerzetes, aki Ignác lelki tapasztalatainak gyümölcseiről, a lelkigyakorlatokról beszélt. A szent bensőséges kapcsolatban volt Istennel, lelkisége nagy hatást gyakorolt Ward Máriára. A Szent Ignác által alapított Jézus Társasága tagjai vándorprédikátorok, és ebben hasonlítanak Jézusra. Bejárják a földgolyót, Jézus nyomában járnak akkor is, amikor nincs hova lehajtaniuk a fejüket. Ők komolyan vették a szegénységi fogadalmat, ami azt jelenti, ne legyen semmijük. Annak a célnak az érdekében, hogy a lelkek tökéletességét szolgálják. – Világunk nyitott Istenre. Szemlélődni a hétköznapokban azt jelenti, hogy a „kontemplatív szív” megérzi, mennyi időt kell szentelni az imára és a munkára. Mindennek belső lényegét és értelmét megadja a szeretet, mely nélkül nem sokat ér az ima, az alamizsna. Meg kell osztani a gondolatokat a hitről, meg kell osztani a hitet másokkal – folytatta az előadó. Willi Lambert hozzátette: figyelnünk kell arra, hogy ne beszéljünk elhamarkodottan, meggondolatlanul, tudjunk meghallgatni másokat, megértsük mások vágyait. Ez az a közösség (communio), melynek értékei Krisztus gyökereiből táplálkoznak. – Az apostoli szegénység nem személyes erény, hanem szolgálat. Ez akkor hiteles, ha szolidaritást vállalunk a nyomorúságban élőkkel. Ahogy Jézus az apostolokat szegényen küldte igét hirdetni (és a Szentlélek megerősítette őket), a mi küldetésünk is az, hogy visszavezessük az emberiséget a szeretet világába. Miközben részesei vagyunk ennek a küldetésnek, mi is részesülünk a szeretetből. A Szentháromság megnyílik számunkra, mi is fiai, leányai leszünk Istennek – idézett Ward Mária lelki naplójából a konferencián az El Salvadorból érkező Martha Zechmeister nővér. A Congregatio Jesu nővérei is állandóan úton vannak. Nem telepednek le, nem rendezkednek be állandó lakhelyre, hanem mindig készen állnak arra, hogy útra keljenek oda, ahol az emberek veszélyeknek vannak kitéve. A zarándokúton megkeresik az elveszett bárányokat, és elvezetik őket Krisztushoz. Azokra figyelnek, akikre senki sem figyel oda. – Ward Mária vértanú akart lenni, de Isten kinyilvánította neki, hogy nem ez az ő útja. Örömet jelentett számára, hogy megtalálta Istent a hétköznapokban, és tudta, hogy társaival így juthatnak el az életszentségre. A nőknek nagy dolgokat kell tenniük Istenért, de ezek nem látványos és fényes tettek. A nagyság lényege az, hogy nagyvonalúan éljük a hétköznapi életet, és ez a körülöttünk lévőkre is hatással van. Ez különleges szabadságot jelentett Máriának, aki nem ragaszkodott a földi dolgokhoz, és mindig kész volt a jótettekre” – hallhattuk a Londonból érkező Gemma Simmonds nővér előadásában. – Lelkiségünk arra sürget minket, hogy Ward Mária örökségét továbbadva keressük az apostolkodás, mai szóval az evangelizáció hiteles, minden jóakaratú és nyitott szívű ember számára érthető új formáit – mondta a konferencián Knáb Judit tartományfőnöknő. – Különösen az iskolákban, de a rend működtetésében, rendházaink fejlesztésében is az új utakat, lehetőségeket keressük. Varga Károly, a budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium igazgatója a tanárokkal és a rendi vezetőséggel együtt igyekszik minél jobban elmélyedni a Szent Ignác-i lelkiségben. Fontosnak tartja a párbeszédet a tanárokkal, a diákokkal és a szülőkkel. – A teljes ember kiművelését szeretnénk elérni, ahol nemcsak az ész, hanem a művészeti, érzelmi nevelés is fontos. Ennek elősegítésére több szakkört szerveztünk iskolánkban, mint a tánc, énekkar, zenekar, színjátszás, újságírás, irodalmi és fotós szakkör – mondja az igazgató. – A gimnáziumban rendszeresek a lelkigyakorlatok. A tizedik évfolyamban bevezettük a szeretetszolgálatot, amelynek keretében a diákok megtapasztalhatják a betegápolásban, az idősek felkeresésében vagy az óvodásokkal való foglalkozásban Krisztus szolgálatát. A test, a szellem, a lélek és az érzelem egységében igyekszünk nevelni a diákokat.