Mindig eminens volt

A nemrég magyarul is megjelent Lelkipásztori liturgikus lexikon szerzőjét – érthető módon – először a pápával való kapcsolatáról kérdeztem. „Egy évvel idősebb vagyok Josephnél, 1926-ban születtem. Lényegében egyszerre hallottuk meg Isten hívását, és indultunk el a papság felé vezető úton. Engem kisgyermekkoromtól igen érdekelt a liturgia, ministráltam, volt Schott-misekönyvem, szerettem böngészni a latin szövegeket, Mariaeck búcsújáró helyről a nagybátyámtól kaptam egy kis kelyhet. Szóval minden erőmmel pap akartam lenni” – mondja a pápával szinte egy magasságú, hozzá hasonlóan egészséges, jó kedélyű, sovány testalkatú bajor pap. Előbb Freisingben végezték a filozófiát, majd 1947-től együtt tanultak Münchenben, a teológiai fakultáson. A háborúban szinte romokba dőlt Ludwig- Maximilian Egyetemhez tartozó, üresen álló, késői hivatásúak szemináriumában laktak, emeletes ágyakon, szalmazsákon aludtak. Ugyanott laktak a tanáraik is, akik között emlékezetes maradt számukra Romano Guardini, aki hatott Rupert Berger és Joseph Ratzinger liturgiaszemléletére. A háború utáni állapotok között is törekedtek arra, hogy a fiatal klerikusok megfelelő kulturális képzést is kapjanak. Színházba és koncertekre jártak, Joseph ott látta először a Varázsfuvolát. Jó barátságban voltak, nyaranta együtt kirándultak. A Ratzinger család rendszeresen meghívta Rupertet uzsonnára, míg Bergerék a város központjában, közös zenélésre várták a fiúkat. „Az utolsó együtt töltött félév során Joseph már egy fontos pályamű megírásával volt elfoglalva, amelyhez sok időt töltött a könyvtárban, mellette vizsgázott. Mindig eminens tanuló volt. Fölnéztünk rá, büszkék voltunk rá” – emlékezik vissza az egykori osztálytárs. A Maxplatzon álló Szent Oswald-templomban az első júliusi vasárnapon én mutattam be a primíciámat, ezen a Ratzinger testvérpár asszisztált diakónusként és szubdiakónusként. A következő vasárnap pedig a 7 órakor kezdődőt mondta Joseph, a 9.30-kor kezdődőt Georg, ezen a kórus Haydn Nelson-miséjét énekelte – akkor, a zsinat előtt még nem volt koncelebráció. Később együtt tanítottak Freisingben, majd az egykori osztálytársából főpásztora lett Münchenben. Miután Joseph Ratzinger Rómába került, a kapcsolat inkább levelezés szintjén maradt meg közöttük, időnként azonban szívesen találkoznak a még élő kurzustársak. Rupert Berger is egyetemi tanár lett, majd plébános Bad Tölzben. Közreműködött a német misekönyv, énekeskönyv, szertartáskönyvek kiadásában. Munkásságát tiszteletgyűrűvel jutalmazták 2005-ben. „Naponta mondok szentmisét abban a templomban, ahol a pápával együtt volt az újmisénk. Amikor a kánonban odáig érek, amikor a pápa nevét kell említeni, erősebben dobog a szívem… Büszke vagyok arra is, hogy könyvem magyarul is megjelent. Adjon az Úr erőt nekünk, hogy szőlőjében tevékenykedjünk” – zárta szavait az idős pap, a pápa barátja és iskolatársa.