– Az európai kultúra világában – mondta –, ideértve az azonos gyökerű észak-amerikai országokat is, értékválság van. Ennek jelei már a második világháború idején mutatkoztak, s a helyzet azóta csak rosszabbodott. Az ebben a régióban élők nem rendelkeznek jövőképpel. Ezt bizonyítja, hogy az európai népek nem reprodukálják magukat. A születések száma olyan alacsony, hogy belátható, kiszámítható időn belül etnikai vákuum keletkezik.
– A cigányság lélekszáma ellenben növekszik. Ez mivel magyarázható?
– Vannak, akik azzal magyarázzák, hogy fejletlenek. De ez nem igaz. Életképesek. Szükség volna ennek az etnikumnak a mélyebb civilizációjára, ugyanakkor nagy előnyük, hogy belőlük nem ölte ki a technikai civilizáció imádata a gyermekszeretetet, a családszeretetet. Életerősek, volna mit tanulni tőlük. Például az összetartást.
– Tehát a – legyél egyéniség, legyél „sztár” életszemlélet elhibázott?
– Alapjaiban. Aki saját magát akarja megvalósítani, saját szabadságát keresi, nem gondol arra, hogy az egyéni szabadságnak korlátai vannak. Nevezetesen: a másik ember szabadsága. Nem gondol az európai civilizált ember arra, hogy a civilizációját másoktól kapta, és kötelessége azt másoknak továbbadni. Nem élhet a következő generációk rovására. Nem élheti fel a földet, a nyersanyagot, nem teheti tönkre a környezetet. Nem tehetné, de teszi, úgy gondolja, egyszer élünk, arassunk le, kebelezzünk be mindent!
– Miben más a keresztény mentalitás?
– Nagy kihívás a mai helyzet a keresztények számára. Vajon mit adhatnak az értékválsággal küzdő világnak? Példát egymás elfogadására, és megmutathatják az összetartás erejét. A közösségben élő ember háttere a család, a maga stabil értékrendjével, ennek következtében kevésbé manipulálható, azaz rosszabb fogyasztó, mint az, aki kiszakadt a közösségből, hogy egyéni karriert építsen. Gazdasági szempontból ez utóbbi az ideális alany.
– Egyre több az „egyéniség”, a gazdaság mégis bajban van…
– A technikai civilizáció egyrészt fölöslegessé tette az embert – a cél: minél kevesebb dolgozóval minél több terméket előállítani –, ugyanakkor: minél több a munkanélküli, annál kisebb a vásárlóerő. Tehát lassacskán önmagába gabalyodik bele a rendszer.
– Mi válthatta ki azt, hogy az ember egyszer csak Isten nélkül kezdte keresni a boldogulást?
– Amióta világ a világ, létezik ez a jelenség. Az ember függetleníteni akarja magát a természet rendjétől. Pedig nem volna szabad elfelejteni, hogy van a világnak tőlünk független rendje. A nap felkel, az eső esik, a virág nyílik. Ha elfogadjuk a nélkülünk is működő törvényszerűségeket, megvan a lehetőségünk arra, hogy harmóniát találjunk önmagunk és a közösségünk számára.
