Megújult a Szent István-bazilika kápolnája és sekrestyéje
Fotó: Ligeti Edina

A Szent Jobb-kápolna és a sekrestye felújításának gondolata több mint négy évvel ezelőtt merült fel, az apszisszintek akadálymentességét biztosító felvonó építése és az irodaszint felújítása után. A műemléki felújítás mellett fontos cél volt a kápolna liturgikus szempont szerinti kiegészítése is. A helyreállítási koncepció alapvetően a korabeli klasszicista teret igyekezett megidézni, a posztmodern díszítés eltávolításával. A fehér glettmárvány oltárfal a tér fényjelenségeit hangsúlyozza tükörszerűségével.
Az elmúlt években egyre nőtt a látogatók száma, így felmerült, hogy a Szent Jobb ereklyét inkább a Bazilika főhajójában helyeznék el. Ezt a gondolatot Snell György segédpüspök, plébános is támogatta. A nemzeti ereklye így tavaly átkerült a Szent Jobb-kápolnából a főhajó Nagyboldogasszony-oltára elé. A napokban befejeződött a kápolna és a sekrestye tavaly megkezdett felújítása. Már csupán néhány apróbb munkafázis van hátra, például a padok restaurálása, amely várhatóan nyár elejére készül el.
A helyreállítási munkálatok során teljeskörűen megújultak a sekrestye és a kápolna belső terei. Modern gépészeti és elektronikai kiegészítéseket is kapott az épületrész. A kápolnában restaurálták az üvegablakokat, a történeti főoltárt és a keresztelőkút fém- és kőfelületeit, a kápolna és a sekrestye díszítőfestését, a történeti fabútorokat, az orgonát. A padló solnhofeni mészkő burkolatát is felújították. Nagyobb lett a szentély, így lehetővé vált, hogy új szembemiséző oltárt, ambót és kredenciaasztalt helyezzenek el itt, a fehér kővel burkolt felületen, amely tovább világosítja a teret. A padokat felújításuk idejére átmenetileg székekkel pótolták, de ezek természetesen később kikerülnek a kápolnából. A sekrestye felé hangszigetelt ajtót építettek be, amelyet praktikus szekrényrendszer vesz körbe, tehermentesítve a terem közepén álló, faragott oszlopokkal díszített, szépen felújított eredeti neoreneszánsz nagyszekrényt.
A munkálatokat a bazilika belső forrásból fedezte. A műemléki felújítást Bukta Norbert festőművész és Galina Zoltán építész készítette elő. A munkálatok elvégzésében a BZS50 Műterem építészei mellett Kelecsényi Kristóf művészettörténész, Miklós Zoltán statikus, Győri Lajos és Gallyas Balázs festő restaurátor, Kovács Attila kőrestaurátor, Czifrák László és Kozma Mihály szilikátrestaurátor, Győri Mihály farestaurátor, valamint Magyar Éva és Nagy Melinda ötvös restaurátorok vettek részt. A generálkivitelező a Monumentum Anno Kft. volt. A kőmunkákat a restaurátorokkal együtt dolgozva a Kutas Kft., az asztalosmunkákat Ádám Tamás, a lakatosmunkákat Sevecsek László végezte. Az új világítótesteket Szabó Péter, az új harangvezérlést Kapui Gyula, a felújított biztonságtechnikai rendszert Juhász János, az új hangtechnikát pedig Mérő Gellért készítette.

*

A mai Szabadság tér környékén 1786 után alakult ki az Újváros, amely 1790-ben, II. Lipót koronázása emlékére kapta a Lipótváros nevet. Mintegy fél évszázaddal később a városi tanács elhatározta, hogy reprezentatív nagytemplomot építtet ezen a területen. A tervek elkészítésére Hild József kapott megbízást, az épület alapkövét 1851-ben tették le. Először a Bazilika szentélyét körülölelő, félkör alakú kápolna készült el, amely a plébánia ideiglenes templomaként is szolgált.
A millennium évében, 1896. május 7-én Lollok Lénárd plébános azt javasolta, hogy a főtemplom ezentúl Szent Lipót helyett Szent István nevét viselje. A budapesti törvényhatóság ezután engedélyt kért Vaszary Kolos hercegprímástól, hogy a Szent Lipót titulust a Bazilika kápolnája vehesse fel. A prímás a fővárosi törvényhatóságot az üggyel kapcsolatban a királyhoz utasította, akinek nem volt ellenére a titulusváltás, így Vaszary Kolos is beleegyezett. A Szent István titulust 1897-ben kezdték használni. Ezután eltávolították a Bazilika főkapuja fölött lévő Szent Lipót-reliefet, és a helyére Senyei Károly Szent Istvánt ábrázoló alkotása került. Kohl Medárd esztergomi segédpüspök 1905. november 9-én szentelte fel az elkészült templomot, amelyet XI. Piusz 1931-ben basilica minor rangra emelt. Szent István jubileumi évében, 1938-ban a kerületet Szentistvánvárosnak nevezték el. Ettől kezdve a plébánia nevében is ez az elnevezés szerepel a korábbi Lipótváros helyett.
A Bazilika 1951-ben kapta meg őrzésre az értékes Szent Jobb ereklyét. Weisz Ferenc plébános idején, 1971-ben a Szent Lipót-kápolnát, amely addig sekrestyéül is szolgált, Gerő László tervei alapján kettéosztották, kápolnára és sekrestyére. A kápolnarészben Dominek György lelkész tervezte meg a Szent Jobb helyét és a páncéllemezből készült tabernákulumot, melyet a főszentélyből átkerült kredenciaasztalon helyeztek el.
Mindszenty József bíboros akadályoztatása miatt 1971. augusztus 19-én Ijjas József kalocsai érsek szentelte fel a kápolnát. Másfél évtizeddel később, 1986-ban a kápolna titulusát Szent Jobbra változtatták, a következő évben pedig kialakították az ereklye új üvegezett tárlóját. A kápolna és a sekrestye magyar szenteket ábrázoló színes üvegablakai ekkor készültek Pituk V. József terve alapján, Mohay Attila kivitelezé­sében. A keretek még Róth Miksa munkáját is dicsérik.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..