Megtalálni a helyünket a közösségben
Fotó: Lambert Attila

 

A közvetlen, oldott hangulatú lelkinapok változatos programjai között csendes, illetve vezetett szentségimádást, szentmisét, képmeditációt, festőműhelyt, irodalmi klubot, liturgikus táncot és gyermekfoglalkozásokat is találtak a résztvevők. Nem kell hosszasan szemlélődnünk ahhoz, hogy megállapíthassuk: megvalósul a Nyolc Boldogság Közösség egyik fő célkitűzése, hogy egy katolikus közösségben mindenki megtalálhassa a maga helyét.
A 2020-ban megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való felkészülést is szem előtt tartják a szervezők, így a Betánia Napok központi témája már három éve az Eucharisztia.
A program egyik házigazdája és előadója Csernai Balázs, a Veszprémi Hittudományi Főiskola tanára, egyetemi lelkész, valamint a Veszprémi Főegyházmegyében a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeivel megbízott lelkipásztor. A Nyolc Boldogság Közösséghez kapcsolódó egyházmegyés lelkipásztorokból álló papi testvériség tagja, a közösséggel való intenzív kapcsolata segíti őt hivatásának minél teljesebb megélésében. Ezért is támogatta, hogy a Betánia Napokat idén Veszprémben rendezzék meg, ezáltal is elősegítve az egyházmegye kongresszusi felkészülését.
Beáta nővér, a Betánia Napok szervezésének felelőse és a NEK oktatási referense lapunknak elmondta, az első Betánia Napokat 2016-ban tartották. A program elnevezéséről a nővér kifejtette: a Szentírás szerint Betániában sokféle ember volt jelen, ezért ide is várják a „Máriákat”, „Mártákat”, „Lázárokat”, a hétköznapok „Betániájának” lakóit. A lelkigyakorlatok célja, hogy ide is bárki eljöhessen, korhatár nélkül. A résztvevők itt átélhetik a tanítások mélységét, a liturgia szépségét, a szentségimádás meghittségét, a személyes találkozásokat, ugyanakkor van szabadidő, pihenőidő is. Megjelennek mind­azok a dimenziók – lelki, művészeti, szellemi, szakmai –, melyekkel a közösség rendelkezik. A délutáni műhelyek során a közösség tagjai mind­azt a szakmai tudást is megosztják a résztvevőkkel, amivel egész évben foglalkoznak (lelkivezetés, lelki­gon­do­zás, coaching, művészetek, biblio­dráma stb.)
Leitner Veronika, a Veszprémi Főegyházmegye szervezőasszisztense a NEK-re való felkészülés jegyében végzi a munkáját a Betánia Napokon – jelenleg segítőként. Úgy látja, hogy a mostani lelki­napok szépen belesimulnak a világrendezvényre való felkészülésbe, nagyon jó, hogy János evangéliumának az eucharisztikus szövegeivel foglalkoznak. Korábban nem járt Betánia Napokon, így jó élmény számára megtapasztalni a családias légkört, a közvetlen hangulatot, hogy mindenkit befogadnak, hiszen itt barátian kapcsolódik egymáshoz mindenki, nem számít, ha valaki első alkalommal vagy egyedül, korábbi ismerősök nélkül érkezett.
A lelkigyakorlat során két előadás hangzott el. Csernai Balázs atya az „Uram, kihez mennénk, az örök élet Igéi nálad vannak” mottóra építette elmélkedését. János evangéliumának hatodik fejezetében a kenyérszaporítás története után Jézus sok érthetetlennek látszó dolgot mond: „Egyétek a húsomat, igyátok a véremet.” Ez nem az, amit szívesen hallgatunk, és fellelkesülünk tőle; emiatt sok ember zúgolódik, elhagyja Jézust. Kérdésére Péter apostol az, aki visszakérdez: „Hová menjünk?” Nem azt válaszolja, hogy „megértettük, amit mondtál”, valószínűleg ő sem ért semmit, ám abban biztos, hogy Jézus mellett akar maradni, mert felismerte, hogy ő az Isten szentje, az Isten Fia.
A mi életünkben is gyakran előfordul, hogy olyan dolgok történnek velünk, amiket nem értünk, ekkor Péter nyomán dönthetünk a Jézus személyéhez való ragaszkodás, hit és bizalom mellett, de előfordulhat, hogy megbotránkozunk. Ekkor érdemes feltennünk a kérdést: Hová is mehetnénk?
Theresia nővér elmélkedése rávezetett bennünket arra, hogy Isten tapasztalatokat kínál fel számunkra, melyek arra hívnak, hogy olvassunk bennünk, nézzünk a mélyükre. A Szentírást olvashatjuk szó szerint, allegorikus módon, erkölcsi és esz­ka­to­logikus szinten. Azonban életünk könyve, hétköznapi tapasztalataink is arra hívnak bennünket, hogy olvassuk azokat. Ha belemerészkedünk ennek tartalmas olvasásába, nem maradunk ezek felszínén, hanem közelebb kerülünk önmagunk és Isten személyének, cselekvésmódjának megismeréséhez.
Darnai János atya, a helyszínül szolgáló Davidikum Római Katolius Kollégium lelki igazgatója prédikációjában kiemelte: elméleti tudásunkat valós, megélt tapasztalatra váltva leszünk csak képesek igazán Jézust követve az úton járni. Ne féljünk azonban, ha ezen az úton olykor elbukunk és sérüléseket szerzünk, mert kitartóan tovább haladva még szenvedéseink is értelmet nyernek.
Sára nővér elmesélte, hogy több mint húsz éve létezik a közösség ifjúsági tábora, a Tábor Hegyi Napok, ahol 35 év a korhatár. Azok, akik túllépték a korhatárt, szerettek volna további lelki alkalmakon részt venni a közösséggel, ebből az igényből született a Betánia Napok, melyen korra való tekintet nélkül bárki megélheti, milyen a közösség lelkiségén keresztül közelíteni Jézus Krisztushoz. Sára nővér elmondta: a közösségben kiemelt jelentősége van annak, hogy a liturgiát a maga szépségének teljességében mutassák meg a szentmisén, még a dekorációban is.
A Kiss házaspár, Attila és Zsuzsa a közösség laikus ágának tagjai. Zsuzsa grafikus, Attila könyvelő egy multinacionális cégnél, emellett költő – a lelkinapokon Pilinszky János költészetéről tartott előadást, Zsuzsa pedig festőiskolát vezetett. Szavaikból kiderült: a Nyolc Boldogság Közösségben fontos a művészet, a szépség, ami Isten jelenlétét fejezi ki. Napjainkban nagy a nyitottság, a progresszív keresés, hogy a művészet miként fejezheti ki Istent, hogyan van jelen a keresztény öntudat a kortárs, keresztény művészetben.
Szabó Zsófia Lilla művészettörténész hét éve csatlakozott a közösség világi ágához (Bárány Barátai). Munkájából adódóan is sajátjának érzi a közösség művészetek iránti elkötelezettségét. Képmeditációt és liturgikus táncműhelyt tartott a lelkinapokon, és segített a kápolna díszítésében.
A közösség lelkisége és az általuk szervezett programok őt magát is megerősítik a szépség iránt fogékony szemlélődő életvitelben, a test és lélek harmóniájának megélésében – műhelyeiben az ebből fakadó gazdagságot szerette volna továbbadni. Szabó Zsófia vallja: elsősorban a tetteinkkel kell tanúságot tennünk, ebbe beletartozik a felebaráti szeretet gyakorlása, világi hivatásának kiteljesítése, hogy kihozza ma­gából a legjobbat mindabból, amit Isten adott neki.
Markovics Zsóka Veszprémben él, nyugdíjas óvónő, hívő katolikus. Balázs atyától értesült arról, hogy létezik a Nyolc Boldogság Közösség, és hogy idén itt tartják a Betánia Napokat. Késztetést érzett arra, hogy eljöjjön, és mivel férje egy bándi templom újjáépítésén segédkezik, egyedül érkezett. Ezt azonban senki nem éreztette vele: az oldott, felszabadult hangulatú lelkigyakorlaton azonnal befogadták, mintha már régen közéjük tartozna. Úgy érzi, a négy nap alatt még közelebb került Istenhez.
Gyorgyovich Miklós szociológus a feleségével és három gyermekükkel együtt volt jelen. Elmondta: rengeteget tanulnak itt a lelkigyakorlaton magukról, másokról, Istenről az elmélkedések, beszélgetések révén. Egyértelmű, hogy a középpontban Isten áll, mindenki Istenért van jelen. Az is nagyon jó, hogy a papok, szerzetesek nem szólnak rá a hangoskodó, játszó gyerekekre, hogy maradjanak csöndben; érezni rajtuk, hogy természetes számukra: a házasság is hasonlóan megszentelt létállapot lehet, mint az egyházi szolgálat. Egyháziak, családok, egyedülállók, mind­annyian valódi szeretetközösséget alkotnak itt.
Hit, művészet, test-lélek, család, a Szentháromságos Istennel a középpontban. Egy katolikus közösség, amelyből senki nincs kizárva, ahol mindenkit szívesen látnak. Talán így lehetne röviden összefoglalni a négynapos Betánia Napok lelkiségét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..