Megkondult a „számadó” harang a Hortobágyon

Egyre többen szereztek tudomást nem mindennapi kezdeményezéséről, így volt, aki csak egy kiskanalat dobott be a kerítésén adományként. Vatai István, mint mondta, véletlenül értesült a harangöntés tervéről, és lelkiismeret-furdalást érzett, hogy eddig még nem segített az anyagi nehézségekkel küzdő hortobágyi templom felépülésén. Véleménye szerint köszönet nem neki, hanem az adományozóknak jár. A Hortobágyra rendszeresen visszatérő Stampa und seine Familie, valamint Mihalik András anyagilag is támogatta a harangkészítést.

2008. március 15-én tehát helyére került a „számadó” névre keresztelt 330 kilogrammos nagyharang Hortobágyon, a pásztorok földjén épülő Jézus a jó Pásztor ökumenikus templomban. A falu első harangja a 40 kilogrammos „kisbojtár” már megkondult 2005-ben, majd 2006-ban a 140 kilós „hívogató” is. A világörökség részét képező hortobágyi puszta és tanyavilág az országban egyedülálló abban a tekintetben, hogy első templomának alapkövét 2000-ben rakták le. A rendszerváltásig még pap sem temethetett a faluban, pedig lett volna kit – hiszen 1950-1953 között tízezer elhurcolt embernek lett „új” „otthona” a puszta. A pásztorépítményt idéző, vasaló alakú templom egyben a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltak emlékét is őrzi.

Bosák Nándor debrecen nyíregyházi püspök szentelési beszédében kiemelte: a harangszentelés március 15-e méltó ünneplése, emlékezve nemzetünk múltjára, jelenlegi helyzetére és feladataira. Az 1848-as szabadságharcban Gábor Áron rézágyúihoz harangok is szolgáltak nyersanyagul. Most hasonló módon a hortobágyi harangokhoz színes fémet gyűjtögettek, hogy a hétköznapi életünk használati és feleslegesnek bizonyuló tárgyaiból valami nemes születhessék. „Az élőket hívogatja, a halottakat elsiratja, a viharfelhőket pedig távol tartja” – írták régi szokás szerint a Gombos Miklós harangöntő mester munkáját dicsérő „számadó” harangra is, amely sajátos szerepet tölt be az ember életében. Összegyűjti őket a puszta közepén, de üzen a távoli tanyákon élőknek is. És mindenkit arra hív fel, hogy azzá váljunk, amivé rendelt bennünket az Úr: igazi krisztushívő, egymás békéjét szolgáló közösséggé – buzdított a főpásztor.

Az ökumenikus istentisztelet után Szabadi Árpád esperes a Tiszántúli Református Egyházkerület képviselője is megáldotta a harangot. Kertész Péter pápai prelátus gondolataiban Szent József, az igaz ember közelgő ünnepére utalva kiemelte, a Hortobágyra deportált emberek azért kerültek ide, mert igaz emberekként éltek a társadalomban, és akiktől éppen ezért igyekezett megszabadulni az embertelen hatalom. Az igaz embert az igaz Isten megóvja, és erőt ad neki a szenvedéshez is. A közösségek számára legfontosabb időpontokat is jelzi a harang. Balogh Mihály református lelkész elmondta, a harang végigkísér a bölcsőtől a koporsóig, jeles napjainkat, eseményeinket köszönti. Majd imájában kifejezte háláját, hogy a harangok szavai már itt is hirdetik a népek számára ennek igazságát. Könnyekkel és verejtékkel lett a település a világörökség része. Az itt élő és az ide látogató tisztességes embereknek további feladatuk, hogy kiengesztelődjenek és megbékéljenek. Pankotai József plébános a nemzetért imádkozott: „Támassz, Urunk, olyan népet ezen a földön, amely Szentlélekkel teljes, add, hogy ez a nemzet Isten dicsőségét szolgálja és előmozdítsa az egész világ megújulását. Áldd meg bőségesen a mi népünket, és töltsd meg szívünket örömmel!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..