Megáldották Mindszenty József szobrát Máriapócson

Az ünnep alkalmat adott arra is, hogy visszaemlékezzenek 1946. szeptember 8-ára, amikor Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek mondott beszédet Máriapócson a kegykép könnyezésének 250. évfordulóján, megerősítve az őt hallgató háromszázezer hívőt magyarságában és katolikus hitében. A kegytemplom előtti szabadtéri oltárnál Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen jelen volt Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára, Simon Miklós, a térség országgyűlési képviselője, Kiss András, a megyei közgyűlés tagja, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke, Papp Bertalan, Máriapócs polgármestere, Szentes István, Pócspetri plébánosa, az egyházmegye papjai és más egyházi, közjogi és világi méltóságok. Palánki Ferenc a szentmise homíliájának bevezetőjében emlékeztette a zarándokokat arra, hogy Szűz Mária születésének ünnepén az Egyház Jézus születésének történetét olvastatja fel, mert ezen a napon is Jézust állítja a középpontba. Mária életének legfontosabb törekvése az volt, hogy Fiára irányítsa a figyelmet, így lehetett Jézus legkiválóbb tanítványa, első, tiszta szívű követője, mindannyiunk példaképe.
„Ki a mi életünk középpontja? – tette fel a kérdést a főpásztor, majd Máriáról beszélt. A Szűzanya, aki az egész életét Jézusnak szentelte, példaként áll előttünk. Az Isten vagy a semmi című interjúkötetben így fogalmaz Mária hitével kapcsolatban Robert Sarah bíboros: „Hinni annyi, mint akarni, amit Isten akar, szeretni, amit Isten szeret, még akkor is, ha ez a kereszthez vezet.”
Életével Mária Isten szeretetét továbbítja a világba. A mi küldetésünk is az, hogy megnyilvánuljon rajtunk keresztül Isten szeretete – mondta Palánki Ferenc. – Ezt kell megtanulnunk Máriától. Nekünk is naponta igent kell mondanunk Isten akaratára, amely így megvalósul az életünkben, s rajtunk keresztül is eljön a világba Isten szeretete. A főpásztor azt is hangsúlyozta, hogy – velünk ellentétben, akik mindig a miértekre keressük a választ – Mária csupán egyetlenegyszer tette fel a kérdést: „Miért?” Ez akkor történt, amikor a tizenkét éves Jézus a szülei tudta nélkül Jeruzsálemben maradt, ők pedig elveszettnek hitték. Amikor megtalálták a templomban, Mária ezt kérdezte tőle: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk?” (Lk 2,48) Jézus pedig így felelt: „De miért kerestetek, nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,50) Mária ezért a kereszt alatt sem kérdezte, hogy „miért”. Tudta, hogy Jézus a kereszthalálával is az Atya akaratát teljesíti. A Szűzanya hite, bizalma, igenje példakép valamennyiünk számára. Palánki Ferenc ezt követően Mindszenty bíborosra emlékezett, aki hetvenkét évvel ezelőtt éppen Kisboldogasszony ünnepén járt Máriapócson. A főpásztor örömét fejezte ki azért, hogy a Szentek Ügyeinek Kongregációja szakértői bizottsága már jóváhagyta Mindszenty József életszentségét, így megalapozott reményünk van arra, hogy hamarosan a boldogok között tisztelhetjük.
A megyéspüspök a néhai bíborost méltatva hangsúlyozta: ő is Istent helyezte élete középpontjába, nem azt akarta, hogy ne történjenek vele rossz dolgok, hanem hogy a nehézségek, megpróbáltatások között is igaz ember maradjon. Mindszenty magatartása példa számunkra. Palánki Ferenc a bíboros egykori máriapócsi beszédéből idézve hangsúlyozta, a Katolikus Egyház főpásztora Isten ajándékáról beszélt a híveknek, arról, milyen nagy dolog, hogy a Szűzanya egyszerű képe könnyezik népéért. Mindszenty a magyarságot ért igazságtalan döntésről, a második Trianonról is szólt hetvenkét évvel ezelőtti beszédében. Hangsúlyozta: mi nem roppanunk össze, mert nem vagyunk pogányok, nekünk van reménységünk. Az 1946-ban elhangzott beszédében Mindszenty Prohászka Ottokár „Amíg élek, remélek” jelmondatát is idézte, és kifejtette: a reménység a hitünkből táplálkozik, ezért töretlen bizalommal fordulunk Máriához, akinek karja, mint a jó édesanyáé, soha nem hanyatlik le. Vigasztalásunk alapja, hogy Mária gondoskodik rólunk, imádkozik és könyörög értünk. E beszédben Mindszenty József szólt a katolikus iskolákról is, ahol megtanítják, hogy az ember életének alapja a tízparancsolat, vagyis a szeretet parancsa. „Jézus megparancsolja, hogy szeressétek egymást. Ez egy döntés. Amellett, hogy életünk középpontja Krisztus, így leszünk követői nemzetünk nagy szentjeinek és a magyarok Nagyasszonyának, aki Máriapócson háromszor is könnyezett. Úgy kell élnünk, hogy ne sírjon miattunk!” – zárta gondolatait a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.
A szentmisét követően az asszisztencia, a meghívott vendégek és a zarándokok átvonultak a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett római katolikus templom elé, ahol Palánki Ferenc püspök és Kocsis Fülöp érsek megáldották az egész alakos Mindszenty József-szobrot, amelyet a Máriapócsért Alapítvány kezdeményezésére és a magyar kormány támogatásával Bíró Lajos szobrászművész készített.
A szoboravatási ünnepségen beszédet mondott Soltész Miklós államtitkár, Simon Miklós országgyűlési képviselő, Kiss András, a megyei közgyűlés tagja és Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, alapítványi elnök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..