Marx érsek Tőkéje és a szociális piacgazdaság

Az érsek általános társadalmi vitát javasolt a pénzügyi válság láttán arról, képesek vagyunk-e világméretekben a közjóról gondolkodni? „Szükségünk van a szociális piacgazdaság globalizálására. Ez nem utópia, hanem szükségesség. A szociális állam a piacgazdaság előfeltétele, és nem azt kell szociális célokra fordítani, ami egy jó gazdaságban felesleg. A szerző a katolikus szociális tanítás elveire emlékeztet. Ez a tanítás nem receptet vagy kész megoldási sémákat ajánl aktuális problémákra, ésszerű vezérfonal lehet viszont a társadalmi és politikai gondolkodásban és cselekvésben. A világméretű kihívásokkal szemben nem lehet meggyőződéssel vallott értékek nélkül megküzdeni.

A müncheni érsek Tőkéje a keresztény társadalometikába vezeti be az olvasót. Időszerű gazdaságpolitikai jelenségekkel és fogalmakkal is foglalkozik: ezek közé tartozik a sokszor, sokféleképpen magyarázott és félremagyarázott „szociális piacgazdaság" is. (Megfogalmazódása idején, 1948 körül mi éppen Karl Marx utódainak politikai és ideológiai diktatúrája alá kerültünk, és évtizedekig tájékozódni sem igen volt módunk a marxi gondolatkörön kívül. Ezért is érdemes most áttekintenünk ennek a szociális piacgazdaságnak a lényegét és történetét, Marx érsek könyve mellett Gerhard Kruip mainzi professzor tanulmányát is segítségül híva.)

A szociális piacgazdaság gondolatát Németországban Ludwig Erhard (1897-1977) professzor hirdette és érvényesítette 1948 júniusától, amikor az angol-amerikai megszállási övezetben megtörtént a pénzreform. Legfőbb célkitűzése volt a munkanélküliség megszüntetése, az árak és az árutermelés egyensúlyának helyreállítása. Nehéz folyamat volt 1948 novemberének általános sztrájkjától az 1949-es választási küzdelmekig. Sőt, a teljes foglalkoztatottságot csak 1954-re sikerült először megvalósítani. Jóllehet a szociális piacgazdaság elvei teljesen megfelelnek a katolikus szociális tanítás elveinek, egyházi részről először csak Joseph Höffner professzor, a későbbi kölni bíboros érsek helyeselte és támogatta. A pápák szociális megnyilatkozásai közül pedig II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikája volt az első, amely teljes elismerésben részesítette.

A szociális piacgazdaság hatvanéves történetének eddigi hat szakaszában mélyreható változások következtek be a világgazdaságban. Ma ismét szükséges a „szociális piacgazdaság" mélyreható reformja a világméretűvé válás, a népesség sajnálatos csökkenése, a klímaváltozás és más problémák jelentkezése miatt. Egyszerűen kifejezve: a „szociális piacgazdaság” stílusának maradandó jellege egyrészt nevében ragadható meg, a piacgazdaság előnyeit a szociális értékekkel párosítja, vagyis az embert, az erkölcsi elveket nem hagyja figyelmen kívül a piac és verseny érdekeivel szemben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..