Kutyaszánhajtó világbajnok lett az erdélyi plébános

Eugen Gheorghe a Timp Online-on számolt be a sikerről. A korábban Európa-bajnok és Európa-bajnoki, valamint világbajnoki ezüstérmes Kiss Attila végig vezette mezőnyében a versenyt az egyik legismertebb pályán, és így megszerezte a világelsőséget.
Kiss Attila, aki a világbajnokságot követően február 22-én ért haza, így számolt be az olaszországi versenyről:
„Február 15-én húszórányi utazás után megérkeztünk egy csodaszép helyre: Millegrobbéba. Egy hatalmas tisztás szélén volt a »stake-out« (a csapatok bázisai – a szerk.). Egy francia csapat mellett kaptunk helyet. Kikötöttük a kutyákat, és enni adtunk nekik. Úgy sajnáltam őket, mivel már huszonnégy órája nem ettek, hogy dupla adagot adtam nekik – ez később hibának bizonyult. Szép napsütés és 10 Celsius-fok fogadott. Szerettük volna megnézni a pályát, de még minden homályos volt, senki nem tudta, mekkorák a távok, hol halad a kategóriánkénti pálya.
Február 16-ra, csütörtökre mindenki megjött: következett a kutyák mikrochip-ellenőrzése és a chiplista leadása. Este a nemzetek felvonulásánál nem akart világítani a reflektor. Mindenki megkapta a rajtszámot, a rajtidőt, az is kiderült, hogy nekem az olaszokkal és a franciákkal kell megküzdenem. Egyeseket ismertem, például Luca Castellettát, a korábbi világbajnokot. Beindult a gyomorideg.
Vasárnap reggel felkelve úgy határoztam, nem bízom a véletlenre a dolgot, megbeszéltem a vezérkutyáimmal: ma minden lehetőt bedobunk, győznünk kell! A két vezér valahogy nyugodtabb volt, mint az előző napokban. Fél egykor volt a start. Nagy lendülettel indultunk. A pálya a kilencedik kilométernél teljesen latyakos volt, két-három méteren el is tűnt a hó. De pedáloztam, ha kellett, ha nem. Így 38 perc 19,5 másodperces időt produkáltunk, ami a mezőny legjobb ideje lett. Világbajnokok lettünk!
Ha jól tudom, ez Magyar­ország első kutyaszánhajtó világbajnoki érme (magyar színekben versenyeztem). Gratulálok a kutyáimnak, a fenomenális két vezérnek: Girónak és Tiszának, a két juniornak, Macinak és Patricknak és a két fáradhatatlan húzókutyának, Luckynak és Deamernek. Gratulálok az ellenfeleknek, a franciáknak és az olaszoknak, és mindenkinek, akik idáig segítettek. Isten fizesse meg mindenki jóságát és szeretetét! Legyen minden Isten legnagyobb dicsőségére!”

 

Forrás és fotó: Romkat.ro