Kultúra

Angol ro­man­ti­kus film­drá­ma (2008)

Va­jon lé­te­zik-e az em­be­ri ta­lál­má­nyok kö­zött ször­nyűbb és ör­dö­gibb a bom­bák­nál? Min­den bi­zon­­nyal a leg­alat­to­mo­sabb har­ci esz­köz, hi­szen al­kal­ma­zá­sá­nál a tá­ma­dó és a meg­tá­ma­dott idő­ben és tér­ben is tá­vol van egy­más­tól. Az anya (Michelle Wil­li­ams) csa­lád­já­nak éle­te több szá­lon is kö­tő­dik a bom­bák­hoz. Há­zuk azon a he­lyen épült, ahol Hit­ler gyúj­tó­bom­bái föl­dig rom­bol­ták a ré­gi épü­le­te­ket, fér­je pe­dig tűz­sze­rész­ként po­kol­gé­pe­ket ha­tás­ta­la­nít Lon­don ut­cá­in. Egy na­pon mind­eh­hez csat­la­ko­zik egy újabb: fér­je és fia egy sta­di­on fel­rob­ban­tá­sa­kor vesz­ti éle­tét. A nőt a tra­gé­di­án túl a lel­ki­is­me­re­te is kí­noz­za, ugyan­is a ter­ror­tá­ma­dás ide­jén ép­pen sze­re­tő­jé­nél (Ewan McGregor) volt. Meg­rá­zó film a túl­élés­ről, az em­ber bel­ső és kül­ső vi­lá­gá­nak új­já­épí­té­sé­ről.

Ma­gyar filmvíg­já­ték (1964)

Idő­ről idő­re hal­la­ni a hí­rek­ben, hogy ha­mis pénz­zel fi­ze­tett va­la­ki, ezért az interneten több hos­­szú le­írás is ta­lál­ha­tó, mi­ről le­het föl­is­mer­ni a ha­mis bank­je­gye­ket. Na­gyon egy­sze­rű len­ne az élet, ha min­den­ki, aki anya­gi gon­dok­kal küzd, fog­ná ma­gát, s há­zi­lag elő­ál­lí­ta­na né­hány kö­teg tí­zez­rest. A Bán Fri­gyes ren­dez­te film fő­hő­se (Pé­csi Sán­dor) sze­gény ír­nok, ám te­het­sé­ges pénz­ha­mi­sí­tó. Gyö­nyö­rű bank­he­gye­ket raj­zol­va sza­ba­dul meg pénz­ügyi gond­ja­i­tól. Ne­héz ter­mé­sze­tű anyó­sa is mel­lé áll, s ál­dá­sát ad­ja a tör­vény­te­len cse­le­ke­det­re. Egy nyo­mo­zó (Eg­ri Ist­ván) azon­ban fel­fi­gyel a ha­mis pén­zek­re, s ak­ci­ó­ba len­dül. Va­jon Bá­nyai kar­ri­er­je med­dig emel­ke­dik? Le­het-e a bű­nös em­ber va­ló­ban elé­ge­dett és bol­dog?

Ame­ri­kai filmvíg­já­ték (1985)

Az is­ko­lát kez­dő gye­re­kek­nek nem­csak a tan­in­téz­mény szi­go­rá­hoz kell al­kal­maz­kod­ni­uk, ha­nem a tár­sa­ik­hoz is. Va­la­hány­szor új kö­zös­ség­be ke­rül­nek, elöl­ről kell kez­de­ni­ük az al­kal­maz­ko­dást. A film­bé­li kö­zép­is­ko­lá­ban kü­lön­bö­ző csa­lá­di hát­te­rű, élet­fel­fo­gá­sú ka­ma­szok­nak kel­le­ne meg­ta­lál­ni­uk a han­got egy­más­sal. A tá­jé­ko­zó­dást ele­in­te se­gí­tik az olyan kli­sék, mint a „spor­to­ló”, a „punkcsaj”, a „her­ceg­kis­as­­szony”, a „rossz­fiú” vagy az „is­ko­la esze”, ké­sőbb azon­ban már aka­dá­lyoz­zák egy­más meg­ér­té­sét. A bün­te­tés­ből ös­­sze­zárt és ön­is­me­re­ti es­­szé írá­sá­ra kényszerített öt di­á­kot elő­ször csak az igaz­ga­tó­he­lyet­tes irán­ti el­len­szenv tart­ja ös­­sze — úgy, ahogy. Ami­kor a hely­zet kény­sze­ré­ből klikk­je­ik ha­tá­rát át­lép­ve be­szél­get­ni kez­de­nek, be­áll a drá­mai for­du­lat: gya­nak­vá­suk fel­ol­dó­dik, las­san meg­is­me­rik egy­mást és ön­ma­gu­kat is.

Ma­gyar filmvíg­já­ték (1955)

Kü­lö­nö­sen ér­de­ke­sek az öt­ve­nes évek­ben ké­szült ma­gyar fil­mek, ame­lyek gyak­ran a pro­pa­gan­da esz­kö­zei vol­tak. Ez nem vé­let­len, hi­szen a film­gyár­tás a po­li­ti­ka és az ide­o­ló­gi­ai ve­ze­tés irá­nyí­tá­sa alatt állt. Az ál­la­mo­sí­tás után a film­ipar min­den te­rü­le­te köz­pon­to­sí­tott rend­szer­ben mű­kö­dött: elő­ír­ták, mely té­mák­ról kell fil­met ké­szí­te­ni, pél­dá­ul az ipa­ri ter­me­lés nö­ve­lé­sé­ről, a me­ző­gaz­da­ság szo­ci­a­lis­ta át­szer­ve­zé­sé­ről vagy az el­len­sé­ges sza­bo­tázs­ak­ci­ók le­lep­le­zé­sé­ről. Ranódy Lász­ló víg­já­té­ka egy he­lyi kö­zös­ség ap­ró­lé­kos be­mu­ta­tá­sa, ám eb­ben is fel­lel­he­tők a ko­ra­be­li kli­sék. A Szig­li­ge­ten for­ga­tott film­ben sze­re­pel bri­gád­ve­ze­tő, párt­tit­kár, egyé­ni gaz­dál­ko­dó és úr­hat­nám fe­le­ség egy­aránt. A sze­rep­osz­tás pe­dig re­mek: Fónay Már­ta, Kiss Ma­nyi, Makláry Zol­tán, Szir­tes Ádám.

az Úr szeretett tanítványa
János evangélista leengedett kézfején
a mutatóujj és a gyűrűsujj között
pókfonál

Zsille Gábor fordítása
Waclaw Oszajca (1947) lengyel költő, szerkesztő,
jezsuita szerzetes, egyetemi lelkész

tévúton jártál és
túl későn tértél haza
amikor atyád már vakká meregette
utánad a szemét és megsüketült a csendtől
most az ujjbegyével próbál megnézni téged
de hiába
ujjai elgémberedtek a rózsafüzérezéstől
érted

                                   Zsille Gábor fordítása

mily számosan voltak
akikkel együtt dolgoztam a mezőn
hanem este
haza csak egymagam tértem
senki sem kísért engem

enyhén szökellve
lépdeltek fel az Akropoliszra
nyomukban ott maradt
két szó
kövess engem

valaki mondott már ilyesmit nekem

                                         Zsille Gábor fordítása