A vendégek idén rekordszámú tombolát vásároltak. Egyrészt növelni szerették volna a nyerési esélyeiket, másrészt a bál jótékonysági célja, a hátrányos helyzetű diákok támogatásának ügye is sokakat megérintett.
Az eseményt Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a bál háziasszonya és Kormos Gyula, a főapátság kommunikációs vezetője nyitotta meg. A főapáti köszöntőt követően Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató mondott nyitóbeszédet. Gondolatai szorosan kapcsolódtak a bencés bál idei jótékonysági céljához: a tehetséges, de hátrányos anyagi helyzetű diákok támogatásához.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium elkötelezte magát a szegénységből érkező diákok mellett. Ez egyenesen következik a gimnázium jövőképéből is, miszerint: „Az evangélium, mint a normák normája, világos, mindenki által elfogadott mérce iskolaközösségünk számára. (…) Jómódú és szegény, vidéki és városi diákjaink közösséget alkotnak.” Több olyan fiú is tanul az intézményben, akiknek családjában az egy főre jutó jövedelem messze nem éri el a harminchétezer forintot. Van, ahol öt gyerek osztozik egy szobán, és előfordul olyan élethelyzet is, hogy a diák a szünetekre sem tud hazautazni, nincs hová mennie, mivel többdiplomás édesanyja hajléktalan.
Az iskola diákjainak négyötöde részesül valamilyen támogatásban. Az ehhez szükséges forrást a főapátság és vállalkozásai teremtik elő. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium szeretné tovább növelni az intézményben tanuló rászoruló diákok számát. Hogy kik is ők, és milyen életük lehet? Két kifejezés jól megragadja a lényeget: az életminőségük és az iskolai sikerességük. A pannonhalmiak cigány fiúkat, határon túliakat, közelben lakókat, akár a területi egyházmegyében élőket is várnak arra a kalandra, amit a hegyen eltöltött négy vagy hat év jelent.
„Az iskola felvette a kapcsolatot több, nehéz sorsú gyerekeket támogató, illetve tehetségekkel foglalkozó szervezettel. Ezek segítségével számos rászoruló fiatal nyerhet felvételt a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. Egy ilyen gyerek pannonhalmi taníttatási költségeihez pontosan annyit kell hozzátenni, mint egy gazdag családból származóéhoz. Ezt az összeget kell valakinek átvállalnia, és egy ilyen bál éppen megfelelő alkalom arra, hogy a gazdagok segíthessék a szegényeket. Az volna jó, ha minden osztályba járna egy-egy ilyen rászoruló gyerek: nekik is jobb lenne, meg az osztály egészének is, és úgy hisszük, hogy ezáltal kicsit jobbá tehetnénk a világot is” – mondta Barcza István igazgatóhelyettes, az Alumni titkára.
Sokakat mélyen érintettek ezek a gondolatok. Ez abból is látszott, hogy soha ennyi tombolát nem vásároltak még a bencés bálokon. A jótékonysági koktélbár előtt is hosszan kígyóztak a sorok. Az igazi meglepetést azonban az éjfélkor megtartott tombolahúzás jelentette, amelyen Hardi Titusz igazgató atya húzta ki a nyertes szelvényt. Ami azonban ezután következett, az még őt is meglepte.
Asztrik főapát egy, a dalai lámától ajándékba kapott hatalmas, hófehér selyemkendőt ajánlott fel fődíjként. Amikor a szerencsés tombolanyertes át akarta venni a díjat, az egyik résztvevő felállt, és háromszázezer forintot ajánlott fel a sálért cserébe. Abban a pillanatban licitálás kezdődött, amelynek végeredményeként az egyik öregdiák egymillió forintért vitte haza a tibeti műremeket. A 12. Jótékonysági Bencés Bálon ezúttal hárommillió-hétszázezer forint gyűlt össze – Isten áldásával. A szervezők ezúton is köszönik minden adományozó jó szándékát.
Forrás: Kormos Gyula/ Pannonhalmi Főapátság
