Ha megnézzük a nagy vallásokat, rájövünk, hogy az iszlám például nincs olyan kapcsolatban a teremtett világgal, mint a kereszténység. Egy muzulmán nem képes semmi istenit fölfedezni a teremtett világban, mert Istent egy szakadék választja el tőle. Isten a törvényen, a sarián keresztül és nem személyesen kerül kapcsolatba a világgal. A keresztény hívő azonban azonosul a teremtett világgal, mert Krisztus Isten fia, aki megtestesült, emberi alakot öltött magára. Ezért tehát magával Istennel léphetünk kapcsolatba. Krisztus a követendő példánk, aki kiment a pusztába, ezért hát Jézus Krisztus személyét találhatjuk meg a böjtben. Természetesen fontosak a különböző böjti módszerek, de a cél az, hogy meglássuk, Jézus Krisztus hogyan böjtölt a pusztában: vagyis egy személy áll előttünk. Az iszlámban egy törvény, egy távoli Isten van, a keresztények pedig a közel lévő Krisztustól tanulják el a böjtöt. Az a lényeg, hogy megtaláljuk Krisztust, hogy teljesen átadjuk magunkat Istennek.
Ha megtagadok valami jó és hasznos dolgot a testemtől, akkor pénzt takarítok meg. Ha lemondok egy időre a televízióról, akkor több időm marad imádkozni. Ha kitörlöm a büszkeséget a szívemből, akkor erős vágyat érzek majd a gyónásra. Így a nagyböjt számomra a keresztény élet elmélyítésének ideje lesz.
Üzenetében a pápa rávilágít, hogy nem elég a bőkezű adakozás ahhoz, hogy felkészüljünk húsvétra, Jézus Krisztus halálának és feltámadásának megünneplésére. Csak az érezheti a feltámadás örömét, aki meghalt. Csak az ünnepelheti örömtelien a húsvéti virrasztást és a feltámadást, aki előbb átment a halálon, vagyis önmegtagadást végzett.