Fotó: Lambert Attila
„Közösséghez tartozunk. Ezt jelenti számunkra a búcsú itt, Máriapócson” – vallja Tudlik Tiborné, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Gimnázium igazgatóhelyettese. – Szinte már hazajárunk ide – teszi hozzá, holott iskolájuk csupán egy évvel ezelőtt került a metropólia fenntartásába. Úgy érzik, e rövid idő alatt máris az otthonuk lett a Görögkatolikus Egyház legfőbb kegyhelye.
Máriapócson, Keresztelő Szent János ünnepén első ízben gyűltek össze a Görögkatolikus Metropólia három egyházmegyéjében működő oktatási-nevelési intézmények munkatársai. A Hajdúdorogi, a Nyíregyházi és a Miskolci Egyházmegye pedagógusai és iskolalelkészei az ország különböző részeiből érkeztek, Kisvárdától Budapestig. Több mint ezren töltötték együtt ezt a lelki és szakmai programokat kínáló hálaadó ünnepet.
A pedagógusok számára az év kitüntetett eseménye az évzáró. Máriapócs alkalmat kínál számukra a megállásra; arra, hogy visszatekintsenek az elvégzett munkára, és hálát adjanak az elért eredményekért. Azzal, hogy összehívja a pedagógusokat, a metropólia lehetőséget kínál számukra, hogy megélhessék az összetartozás élményét, és lelki erőt gyűjthessenek, emellett pedig számos díjjal és kitüntetéssel fejezi ki megbecsülését az oktató-nevelő munkát végzők iránt.
Érkezésünkkor az esemény résztvevői csoportokban vonultak a kegykép elé tiszteletadásra. Olyan sokan álltak sorban, hogy a szakmai program csak némi csúszással kezdődhetett el. Kivetítők segítségével három helyszínen hallgatták az előadásokat. Először Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora adott áttekintést a Hajdúdorogi Főegyházmegye – az első magyarországi görögkatolikus egyházmegye – létrehozásáért folytatott küzdelemről, amely összefonódott azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a magyar ajkú görögkatolikusság tett annak érdekében, hogy a magyart liturgikus nyelvvé nyilvánítsák. Véghseő Tamás úgy fogalmazott: egy igaz ügyért folyt ez a küzdelem; azért, hogy a hívek az anyanyelvükön imádkozhassanak, szemben a számukra idegenné vált ószlávval és románnal.
A XVIII. században kezdődött ez a törekvés. Fordulóponthoz 1868-ban érkezett, amikor Hajdúdorogon összegyűltek a görögkatolikusság képviselői, és kinyilvánították az egyházmegye megalapításának szándékát, valamint a magyar mint liturgikus nyelv bevezetésnek igényét. Ezután küzdelmes évek következtek, hogy megszerezzék Róma, a magyar római katolikus egyházi vezetők és a magyar kormányzat támogatását. 1912-ben ünnepelhették céljuk megvalósulását: ez az első magyar görögkatolikus egyházmegye születésének éve. Ezt a gondolatot folytatta a szent liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita, amikor Keresztelő Szent Jánost állította példaként a pedagógusok elé. A próféta azt a feladatot kapta, hogy előkészítse az Úr útját, s ez a pedagógus feladata is – fogalmazott a főpásztor. – A gyerekeket arra kell felkészíteni, hogy be tudják fogadni Istent, és a befogadás szabadságában találják meg a nekik rendelt utat, szemben akár a szülői vágyálmokkal, akár a társadalmi elvárásokkal. Ahogyan Keresztelő Szent János nem érhette meg műve beteljesülését, úgy a pedagógusnak is az a keresztje, hogy általában nem láthatja kibontakozni munkája eredményét” – mondta az érsek-metropolita. „Bár Keresztelő János vértanúságot szenvedett, betöltötte hivatását, mert a nép képessé vált arra, hogy befogadja Jézus feltámadását.” Kocsis Fülöp arra figyelmeztetett: akkor tudunk utat mutatni mások számára, ha magunk is megéljük a befogadást. Keresnünk kell, mit akar megvalósítani Isten bennünk, általunk, és igent kell mondanunk a szándékára. A mi igenünk a feltétele annak, hogy megvalósulhasson a világban valami új. Teremtő bölcsességével Isten mindig újat és újat akar létrehozni. Nem azért, mert a régit el kellene vetni, hanem mert az élet sava-borsa az újdonság. Isten az újra való nyitottságra, a felfedezés bátorságára, az igent mondásra hív bennünket. Erre az útra lépve fedezhetjük fel, merre kell haladnunk, hogyan legyünk egyre tisztábbak, igazabbak, jobbak és engedelmesebbek – mondta a főpásztor.
A találkozó a résztvevők számára betekintést nyújtott abba, hogyan van jelen a görögkatolikus lelkiség az iskolákban. Két előadó, Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetője és Inántsy-Pap Ágnes, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Nyelvi Lektorátusának vezetője statisztikai adatok tükrében mutatta be az intézményrendszert. Összegzésként azt állapították meg, a Görögkatolikus Egyház fenntartásában működő huszonöt intézmény sajátos társadalmi küldetését meghatározza a családok társadalmi beágyazódása. Ezekben az iskolákban a legmagasabb – 33 százalék – az érettségi nélküli középfokú szakmai végzettségűek számaránya, ezért a Görögkatolikus Egyház nagy számban tart fenn szakmát adó középfokú intézményeket.
Czövek Éva, a Hadúdorogi Főegyházmegye oktatási megbízottja kérdésünkre elmondta: az a céljuk, hogy a szülőknek mindhárom egyházmegyében lehetőségük legyen a felekezeti oktatást választani, és a nagyobb városokban az oktatás-nevelés teljes útját kínálják a családoknak.
Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke kifejtette: az iskolák átvételekor alapvető számukra, hogy a tantestület és a szülők jelentős többséggel támogassák a fenntartóváltást. Hangsúlyozta, hogy az egyházmegye elsősorban lelki támogatással segíti az intézményeket. Ezért minden iskolában van lelkivezető, aki nem csupán a szertartások bemutatását látja el, hanem nyitott a személyes beszélgetésre is. Orosz Atanáz püspökként feladatának tekinti az intézmények rendszeres látogatását, hiszen ha „rászánjuk az időt a találkozásra, azért a pedagógusok és a diákok is hálásak”.
Tudlik Tiborné, az egy évvel ezelőtt egyházi fenntartásba került nagykállói iskola igazgatóhelyettese megerősíti, milyen sokat jelent számukra a közösséghez tartozás, a példamutatás, a számos szakmai és lelki program, valamint a lelki igazgató jelenléte. „Az Egyházban prioritás az oktatás. Ezt naponta megtapasztaljuk az iskolai életben” – mondja.
Boksay Péter a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ lelkésze. Szavai nyomán érthetővé válik, milyen fontos az iskolalelkészi szolgálat. „Küldetésünk van a gyerekhez, a tanárhoz és a szülőhöz is. Nálunk jó hangulatú a tantestület, jó az iskola lelkülete. Tudunk beszélgetni egymással, együtt imádkozni, és az egységünket érzik a gyerekek is” – mondja. Hajdúdorogon az iskola szerves egységet alkot a parókiával. A hétköznapokra eső ünnepeken az iskola apraja-nagyja átvonul a székesegyházba, így azok is részt vesznek a szent liturgián, akiket a szülők vasárnaponként nem visznek el a szertartásra. Péter atya hitoktatóként dolgozik, s emellett délutáni foglalkozásokat is tart. A fiúkat ministrálni hívja, a lányokat a máriás foglalkozásra, és missziós csoportot is vezet, hogy többféle területen nyíljon lehetősége a gyerekek megszólítására. A tanulókat arra biztatja, hogy havonta menjenek el gyónni, és így készséggé váljon bennük a számvetés igénye. „Az iskolában mindig nyitva áll az ajtóm mindenki előtt. Várom, hogy bejöjjenek hozzám, és öröm számomra, ha meg is teszik.”
