Közösséghez tartozunk

Fotó: Lambert Attila

 

„Közösséghez tartozunk. Ezt jelenti számunkra a búcsú itt, Máriapócson” – vallja Tudlik Tiborné, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Gimnázium igazgatóhelyettese. – Szinte már hazajárunk ide – teszi hozzá, holott iskolájuk csupán egy évvel ezelőtt került a metropólia fenntartásába. Úgy érzik, e rövid idő alatt máris az otthonuk lett a Görögkatolikus Egyház legfőbb kegyhelye.
Máriapócson, Keresztelő Szent János ünnepén első ízben gyűltek össze a Görögkatolikus Metropólia három egyházmegyéjében működő oktatási-nevelési intézmények munkatársai. A Hajdúdorogi, a Nyíregyházi és a Miskolci Egyházmegye pedagógusai és iskolalelkészei az ország különböző részeiből érkeztek, Kisvárdától Budapestig. Több mint ezren töltötték együtt ezt a lelki és szakmai programokat kínáló hálaadó ünnepet.
A pedagógusok számára az év kitüntetett eseménye az évzáró. Máriapócs alkalmat kínál számukra a megállásra; arra, hogy visszatekintsenek az elvégzett munkára, és hálát adjanak az elért eredményekért. Azzal, hogy összehívja a pedagógusokat, a metropólia lehetőséget kínál számukra, hogy megélhessék az összetartozás élményét, és lelki erőt gyűjthessenek, emellett pedig számos díjjal és kitüntetéssel fejezi ki megbecsülését az oktató-nevelő munkát végzők iránt.
Érkezésünkkor az esemény résztvevői csoportokban vonultak a kegykép elé tiszteletadásra. Olyan sokan álltak sorban, hogy a szakmai program csak némi csúszással kezdődhetett el. Kivetítők segítségével három helyszínen hallgatták az előadásokat. Először Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora adott áttekintést a Hajdúdorogi Főegyházmegye – az első magyarországi görögkatolikus egyházmegye – létrehozásáért folytatott küzdelemről, amely összefonódott azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a magyar ajkú görögkatolikusság tett annak érdekében, hogy a magyart liturgikus nyelvvé nyilvánítsák. Véghseő Tamás úgy fogalmazott: egy igaz ügyért folyt ez a küzdelem; azért, hogy a hívek az anyanyelvükön imádkozhassanak, szemben a számukra idegenné vált ószlávval és románnal.
A XVIII. században kezdődött ez a törekvés. Fordulóponthoz 1868-ban érkezett, amikor Hajdúdorogon összegyűltek a görögkatolikusság képviselői, és kinyilvánították az egyházmegye megalapításának szándékát, valamint a magyar mint liturgikus nyelv bevezetésnek igényét. Ezután küzdelmes évek következtek, hogy megszerezzék Róma, a magyar római katolikus egyházi vezetők és a magyar kormányzat támogatását. 1912-ben ünnepelhették céljuk megvalósulását: ez az első magyar görögkatolikus egyházmegye születésének éve. Ezt a gondolatot folytatta a szent liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita, amikor Keresztelő Szent Jánost állította példaként a pedagógusok elé. A próféta azt a feladatot kapta, hogy előkészítse az Úr útját, s ez a pedagógus feladata is – fogalmazott a főpásztor. – A gyerekeket arra kell felkészíteni, hogy be tudják fogadni Istent, és a befogadás szabadságában találják meg a nekik rendelt utat, szemben akár a szülői vágyálmokkal, akár a társadalmi elvárásokkal. Ahogyan Keresztelő Szent János nem érhette meg műve beteljesülését, úgy a pedagógusnak is az a keresztje, hogy általában nem láthatja kibontakozni munkája eredményét” – mondta az érsek-metropolita. „Bár Keresztelő János vértanúságot szenvedett, betöltötte hivatását, mert a nép képessé vált arra, hogy befogadja Jézus feltámadását.” Kocsis Fülöp arra figyelmeztetett: akkor tudunk utat mutatni mások számára, ha magunk is megéljük a befogadást. Keresnünk kell, mit akar megvalósítani Isten bennünk, általunk, és igent kell mondanunk a szándékára. A mi igenünk a feltétele annak, hogy megvalósulhasson a világban valami új. Teremtő bölcsességével Isten mindig újat és újat akar létrehozni. Nem azért, mert a régit el kellene vetni, hanem mert az élet sava-borsa az újdonság. Isten az újra való nyitottságra, a felfedezés bátorságára, az igent mondásra hív bennünket. Erre az útra lépve fedezhetjük fel, merre kell haladnunk, hogyan legyünk egyre tisztábbak, igazabbak, jobbak és engedelmesebbek – mondta a főpásztor.
A találkozó a résztvevők számára betekintést nyújtott abba, hogyan van jelen a görögkatolikus lelkiség az iskolákban. Két előadó, Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetője és Inántsy-Pap Ágnes, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Nyelvi Lektorátusának vezetője statisztikai adatok tükrében mutatta be az intézményrendszert. Összegzésként azt állapították meg, a Görögkatolikus Egyház fenntartásában működő huszonöt intézmény sajátos társadalmi küldetését meghatározza a családok társadalmi beágyazódása. Ezekben az iskolákban a legmagasabb – 33 százalék – az érettségi nélküli középfokú szakmai végzettségűek számaránya, ezért a Görögkatolikus Egyház nagy számban tart fenn szakmát adó középfokú intézményeket.
Czövek Éva, a Hadúdorogi Főegyházmegye oktatási megbízottja kérdésünkre elmondta: az a céljuk, hogy a szülőknek mindhárom egyházmegyében lehetőségük legyen a felekezeti oktatást választani, és a nagyobb városokban az oktatás-nevelés teljes útját kínálják a családoknak.
Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke kifejtette: az iskolák átvételekor alapvető számukra, hogy a tantestület és a szülők jelentős többséggel támogassák a fenntartóváltást. Hangsúlyozta, hogy az egyházmegye elsősorban lelki támogatással segíti az intézményeket. Ezért minden iskolában van lelkivezető, aki nem csupán a szertartások bemutatását látja el, hanem nyitott a személyes beszélgetésre is. Orosz Atanáz püspökként feladatának tekinti az intézmények rendszeres látogatását, hiszen ha „rászánjuk az időt a találkozásra, azért a pedagógusok és a diákok is hálásak”.
Tudlik Tiborné, az egy évvel ezelőtt egyházi fenntartásba került nagykállói iskola igazgatóhelyettese megerősíti, milyen sokat jelent számukra a közösséghez tartozás, a példamutatás, a számos szakmai és lelki program, valamint a lelki igazgató jelenléte. „Az Egyházban prioritás az oktatás. Ezt naponta megtapasztaljuk az iskolai életben” – mondja.
Boksay Péter a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ lelkésze. Szavai nyomán érthetővé válik, milyen fontos az iskolalelkészi szolgálat. „Küldetésünk van a gyerekhez, a tanárhoz és a szülőhöz is. Nálunk jó hangulatú a tantestület, jó az iskola lelkülete. Tudunk beszélgetni egymással, együtt imádkozni, és az egységünket érzik a gyerekek is” – mondja. Hajdúdorogon az iskola szerves egységet alkot a parókiával. A hétköznapokra eső ünnepeken az iskola apraja-nagyja átvonul a székesegyházba, így azok is részt vesznek a szent liturgián, akiket a szülők vasárnaponként nem visznek el a szertartásra. Péter atya hitoktatóként dolgozik, s emellett délutáni foglalkozásokat is tart. A fiúkat ministrálni hívja, a lányokat a máriás foglalkozásra, és missziós csoportot is vezet, hogy többféle területen nyíljon lehetősége a gyerekek megszólítására. A tanulókat arra biztatja, hogy havonta menjenek el gyónni, és így készséggé váljon bennük a számvetés igénye. „Az iskolában mindig nyitva áll az ajtóm mindenki előtt. Várom, hogy bejöjjenek hozzám, és öröm számomra, ha meg is teszik.”

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .