A közös családi élmények istenélmények is
Fotó: Lambert Attila

 

A könyv célja, hogy segítse a teológiából levezetni a házasságot – mondta bevezetőjében a szerző. Emlékeztetett arra, hogy a teológia és a pasztoráció korábbi gyakorlata mintha túl nagy hangsúlyt helyezett volna a házasságra való felkészítésre, valamint a házassági sebek gyógyítására, a családterápiára, a menthető mentésére. A jól működő házasságokban élők viszont kevesebb figyelmet kaptak. Ez – hála Bíró László püspöknek – ma már nem egészen így van. Azokkal a házasokkal is foglalkozni kell, akik nem küzdenek súlyosabb párkapcsolati problémákkal, hiszen szükség van az utógondozásra, s ezáltal megelőzhetők a nagy válságok is.
A görögkatolikus morálteológus hat sarokpontban foglalta össze a házassággal kapcsolatos leglényegesebb gondolatait, melyeket hat különböző ikonnal kötött össze és szemléltetett. Hangsúlyozta: ezeket az ikonokat mindig szem előtt kellene tartaniuk a házaspároknak.
A teológia szerint ki mint gondolkozik, úgy is él. Az életvezetés és a gondolatvilág szorosan összefügg. Görög­ka­to­likus sajátosság, ahogyan az ikonokhoz viszonyulunk: nem egyszerű képeknek tartjuk azokat, hanem festett teológiának. Az ikon a hitet ábrázolja, ezért jó szemlélni, s engedni, hogy alakítsa a gondolatvilágunkat és az életstílusunkat. Az ikonokból mindig Isten szól hozzánk, és viszontválaszra hív. E képek döntésre késztetnek és kísérik a házasságokat – mutatott rá Papp Miklós.
A házasság első sarokpontját a Szentháromság ikonja jeleníti meg, amelyet minden családban jól látható helyen kellene tartani. A legutóbbi püspöki szinódus megfogalmazta, hogy a Szentháromság, a legfőbb lét, családias vonásokkal mutatkozik be, hiszen az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Aki jól éli meg a családot, az sokat megért a Szentháromság életéből, és fordítva, aki sokat szemléli a Szentháromságot, az képessé válik arra, hogy jó házastárs legyen. Papp Miklós felidézte, hogy amikor Andrej Rubljov a Szentháromság ikonját festette, két éven át böjtölt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegűségét úgy ábrázolta, hogy közös asztalhoz ültette őket. Közösségükhöz, asztalukhoz bármely család is csatlakozhatna. A házasság lényege, hogy a Szentháromság meghív magához abba a szeretetbe, amely benne jelen van. A házasság nem emberi, pszichológiai vállalkozás, hanem teológiai. Az ikont Isten is festi, az ecsetet nem csupán a művész, hanem a Szentlélek is fogja. Ez azért fontos, mert ha azt mondom, hogy a házasság a Szentháromság ikonja, akkor hiszem, hogy a házasságot Istennel együtt éljük meg. A jó házasság isteni mű.
A házasság második sarokpontja Krisztus nagycsütörtöki töprengése. Képi megfelelője az az ikon, amely azt ábrázolja, hogy Krisztus hosszasan, egész éjszaka töpreng a kereszt előtt: „Atyám, hogy csináljuk együtt?” A jó házassághoz fejben is erősnek kell lenni, ahogy Krisztus Urunk is az volt. Gondoljunk csak csodálatos példabeszédeire, azokra a válaszokra, amelyeket azoknak adott, akik kérdéseikkel tőrbe akarták csalni, vagy arra, hogy képes volt órákon át koncentráltan beszélni. Nagypéntek már következmény csupán, a döntés nagycsütörtök éjjelén született meg. Krisztus fejben erős volt. A házaspárokra mindez úgy vonatkoztatható, hogy buta, igénytelen, parázna és bűnös gondolatokkal nem lehet jó házasságot élni. A pozitív gondolatokat erősíteni kell, a negatívakkal pedig meg kell küzdeni. Tervezni is tudni kell a házasságban, a különböző életszakaszoknak megfelelően: ifjú házasok vagyunk, megszülettek a gyerekeink, még kicsik, már kamaszodnak, lassan kirepülnek. Mindezt tudnunk kell. Ha a házasságunk krízisbe jut, az nem a kapcsolat végét jelzi, hanem azt, hogy egy szakasza véget ért, és egy új kezdődik, másféle életfeladatokkal. Nagyon fontos az is, hogy rendszeresen olvassuk a Szentírást és a teológiai könyveket, mert a jó gondolatok nem teremnek meg maguktól a fejünkben.
Papp Miklós harmadikként a karácsonyi születés ikonjáról beszélt, amely azt jelenti: Krisztus Urunk szóba áll velünk. A Szeretetisten beszélget velünk. Amikor jót beszélgetünk a házastársunkkal vagy a gyermekünkkel, az a karácsony. A kommunikáció tanulható. A házastársammal köteles vagyok beszélgetni, ez alól nincs kibúvó. A legértékesebb beszélgetések az önközlések. Isten is ezt teszi, a Szentháromság önmagát nyilatkoztatja ki nekünk, azt, ami a lényege. A házasságban a legértékesebb beszélgetések azok, amikor őszintén kimondjuk, hogy mit érzünk, mi van bennünk. Rendkívül fontos a konfliktuskezelés is, mert viták nélkül egyetlen házasságot sem lehet megúszni. A lényeg, hogy a vitatkozás ne fajuljon veszekedéssé, mert az bűn. A vita viszont szükséges. A kommunikációhoz hozzátartozik a szexualitás is, tág értelemben, minden szinten, ide értendő az is, ha megérintem, megsimogatom a másikat. Ha egy házaspár két tagja fejben és testben is eltávolodik egymástól, akkor léphet be kapcsolatukba egy harmadik. Ez a szeretetéhség következménye.
A negyedik ikon az em­ma­uszi tanítványokat ábrázoló kép. „Lángolt a szívünk, amikor Krisztussal találkoztunk.” A házasságban rendkívül fontos az élmény. Lényeges, hogy a házastársak időről időre szervezzenek maguknak közös programot, csak kettesben. Lehet az vacsora, opera, wellness-hétvége vagy bármi más. Ez nem pénz, hanem kultúra kérdése. Papp Miklós egyúttal figyelmeztetett arra is, hogy aki jót akar a gyermekeinek, az először a házastársát szereti. A közös családi élmények istenélmények is, öröm van bennük, melyet átélve a házastársak megerősödnek a Szentháromság felé vezető úton.
A házasság ötödik sarokpontját a hajó ikonja fejezi ki. Ez azt az eszkatológiai feszültséget érzékelteti, hogy Krisztus már velünk van, de még nem teljesedett be minden. Úton vagyunk. Mivel Krisztus velünk van, már most örülhetünk a létnek – ezek az ünnepek, a családi élmények, a nyaralások. A „még nem” pedig arra figyelmeztet minket, hogy ne merüljünk bele az örömeinkbe, és soha ne feledkezzünk meg arról, hogy zarándoklények vagyunk, úton a tökéletesség felé. Nagyon fontos, hogy cölibátusban élő emberekkel, papokkal, szerzetesekkel, szer­ze­tes nővérekkel is beszélgessenek a házaspárok, a két életforma ugyanis kiegészíti egymást.
A morálteológus által említett utolsó ikon a kánai menyegző képe. Krisztus Urunk megtisztelte a házaspárt, bement a házasságukba. És milyen jó, hogy ez az ifjú pár ajtót nyitott Krisztusnak, aki borrá változtatta a vizet, hogy bőségesen jusson a jóból mindenkinek, mert ő nem kicsinyes, hanem nagyvonalú. Ez az ikon arra figyelmeztet, hogy a házastársak nyissanak ajtót a kopogtató Krisztusnak, ahogyan a kánai pár tette. Legyen jelen az Úr az életükben. Ez a családi spiritualitás, amelyhez hozzátartoznak a közös részvételek a szentmiséken, a szentségekhez járulások, a zarándoklatok. Ugyanilyen fontos a lakások megszentelése is – legyenek a falakon keresztek, ikonok, kegyképek.
Papp Miklós végül azt ajánlotta a megjelenteknek, hogy öt-hat évente olvassák újra a könyvét, mert személyiségünk alakulása, gyermekeink növekedése és a világ változásai hatására nagyjából ilyen időközönként változik a házas életstílusunk. A házastársi kapcsolat különböző szakaszaiban időről időre újra kell gondolnunk a konfliktuskezelést, a testi gyengédséget és a családi élményeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..