Kovásszá vált közösség

Marton Zsolt püspök koncelebrált ünnepi szentmisét mutatott be a vác-deákvári Jézus Szíve-templomban október 20-án, annak emlékére, hogy Hanauer Árpád István egykori megyéspüspök áldásával 1939. október 22-én rakták le a templom alapkövét. A deákvári templom nyolcvan évvel ezelőtt kelt alapítólevelét ma is nagy becsben tartják a Jézus Szíve-plébánián. A dokumentum ki-mond­ja a templomépítés szándékát, a munkálatok megkezdését, és kifejezi a reményt, hogy az egyházközség lelki értelemben is fejlődni fog.
Vác-Deákvár, illetve Vác város híveinek köszönhetően a templom a tervek szerint egy esztendő alatt fel is épült. „A plébániatemplom közössége ma is virágzik, és élő kovászként van jelen Deákvár életében” – fogalmazott az ünnepi szentmise elején Marton Zsolt püspök.
Szentbeszédében a főpásztor a napi evangéliumhoz kapcsolódóan a kérő imádságról elmélkedett.
Jézus példabeszédében a bíró nem féli Istent, de mivel terhére van az asszony kitartó „zaklatása”, végül teljesíti a kérését – emlékeztetett a szónok a felolvasott evangéliumi szakaszra. – Jézus nem véletlenül meséli a történeteit sokszor túlzással. Rá akar mutatni a kitartó, hűséges ima lényegére: merjük „zaklatni” Istent a vágyainkkal, mert meg akar tanítani minket imádkozni. Nem szabad belefáradni az imádságba – hangsúlyozta a főpásztor, majd az ima két fontos jellemzőjéről, az őszinteségről és a hűségről szólt. Az őszinteségben önmagunkat tárjuk fel Isten előtt; hűségesek pedig az állandó imádkozásban lehetünk, mert nem csak a bajban vagy jókedvünkben kell ápolnunk kapcsolatunkat az Úrral.
Ha valóban úgy kérünk, mint az evangéliumi özvegy, akkor Isten meghallgatja a kéréseinket, de nem úgy teljesíti őket, ahogyan mi akarjuk, hanem úgy, ahogyan a javunkra válik. Ő tudja, mi a legjobb nekünk – mondta Marton Zsolt püspök. A templomról mint az egyéni és a közösségi megszentelődés sajátos helyéről, Isten igéjének és az Oltáriszentség ünneplésének helyéről elmélkedve a főpásztor leszögezte: a templomban a közös imádság küldetést is jelent, amelyet el kell vinnünk magunkkal a templomon kívülre is.
„Merjünk kérni, és folytassuk a missziós tanúságtételt, amely sugárzik a világban, és bekapcsolódik az Egyház tevékenységébe” – buzdított homíliájában Marton Zsolt püspök.
A szertartás végén Rolik Róbert plébános megköszönte a megyéspüspök szolgálatát, majd arra hívta a jelenlévőket, hogy nézzék meg a templom történetéről szóló diavetítést. A fotók a deákvári plébánosokat, a templomépítés, az ünnepi szertartások, a közösségi események, a kirándulások, a hittanórák és a családtáborok pillanatait mutatták be.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..