Könyvajánló: Csengey Gusztáv emlékére

A tovatűnt idő című új versgyűjteményének darabjait is szűkszavú, súlyos kecsesség, komoly, puritán elegancia jellemzi. A kötet igazi szenzációja azonban – anélkül, hogy verseinek értékét kisebbíteni akarnánk – a belé szinte önálló műként foglalt, a főcímben is egyenrangúként feltüntetett második rész, „A fogoly lengyel” története. Felerészben vendégszövegekből álló tisztelgés ez a méltatlanul elfeledett Csengey Gusztáv (1842-1925) emlékének. Csengey Gusztáv sokoldalú egyéniség volt – költő, író, újságíró, lapszerkesztő, teológus, lelkész, tanár, gimnáziumigazgató, az evangélikus teológiai akadémia dékánja, a lutheránus kollégium rektora – és sokoldalú irodalmár: versek, újságcikkek, mesék, elbeszélések, regények, egyházi énekek, vallási munkák, történelmi művek szerzője.

Hírnevét azonban egyetlen költeményének köszönhette, az alig húszévesen megalkotott, A fogoly lengyel című hazafias példázatának, az I. Pál cár által elfogatott, először halálra ítélt, majd bátorsága láttán kegyelemben és szabadságban részesített lengyel nemzeti hősről, Kosciuszko Tádéról.  Noha e vers megérdemelné, hogy iskolákban is tanítsák, az utóbbi évtizedekben hozzáférni sem volt könnyű. Major János hiánypótló, leletmentő, értékőrző vállalkozása, ha nem is pótolhat egy átfogóbb, alaposabb, rendszerezettebb áttekintést Csengey Gusztáv munkásságáról, életművéről, elismerést, tiszteletet és köszönetet érdemel. Egyszersmind csatlakozik a legutóbbi évek egy örvendetes törekvéséhez, pozitív tendenciájához. Egyre több tudós tollforgató, humán ember ismeri fel, hogy elfelejtett, mellőzött értékeket, műveket, alkotókat felfedezni, megismertetni legalább akkora dicsőség, mint egy sokadik tanulmányt publikálni valamely egekbe kanonizált, agyonkutatott klasszikusról. Így kapunk teljesebb, igazabb képet nemzeti kultúránkról, örökségünkről, identitásunkról.

(Major János: A tovatűnt idő – Hangarovox Kiadó)