„Kis barátom, Jézus vár”
Fotó: Bókay László

 

Tortákat szeltek, pezsgőket bontottak, ahogy kell, de ezen a születésnapon a szívből jövő, hálatelt vallomásokból volt a legtöbb. Nem csoda, hiszen ez a harminc év igazi sikertörténet.
A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó alapemberei, Hadi Ferenc és felesége, Mária házának kertjében kezdődött minden. – Akkor még csak nyolc-tíz gyerekkel, de hát ennyivel sem volt könnyű – mondta mosolyogva Hadi Ferenc. Ahogy a Gyerekmaros históriájának tudója, Diószegi László emlékeztetett: a Jóisten munkálkodott a házaspár által, s mindazok által, akik révén hatalmasra növekedett a tábor: a hivatalosnak számító induláskor (1989) ötvenen voltak, az utóbbi években pedig már hatszáz gyermek fordul meg itt tavasszal és ősszel.
Dobszay Benedek ferences tartományfőnök az ünnepi szentmisében arról beszélt, hogy az egyházi szolgálatban általában, de a Gyerekmaros esetében különösen fontos, hogy a csoport- vagy táborvezetők szólítsák meg és hívják a fiatalokat. A születésnapon többen beszámoltak arról, hogy az első alkalomra egy egyszerű meghívás vonzotta őket: „Jó a társaság, jó buli lesz!”
Valóban az, s hogy még mennyivel több ennél, azt már a táborban lehet megtapasztalni – folytatta homíliájában a szerzetes. – A megszólítás valamiképpen a hit megvallása is; a megszólított pedig a Gyerekmaroson átélheti, hogy közösségben szolgálhat. Nagy öröm, amikor a nap végén a szervezők talán fáradtan, még­is boldogan élik meg, hogy tettek valamit, s rádöbbennek arra is, hogy a kevésre, amit önmagukból beleadtak ebbe a szolgálatba, Isten mekkora nagy ajándékkal, sőt ajándékokkal válaszolt: van, aki a hivatását, más a házastársát találta meg a Gyerekmaros által, s van, aki mindkettőt. A születésnapon keresetlen szavakkal, hittel és szívvel elmondott tanúságtételek hangzottak el ezzel kapcsolatban. Öröm, hála és zene, jól ismert gitáros énekek, Nagymaros immár történelmi eseményeinek felfénylő részletei, a hagyomány átadása mint a láng őrzése, mint élet – mind­ezek részei voltak a születésnapi emlékezésnek. Egy fiatal pár – két gyermekkel a karjukon és a babahordozóban – imameghallgatásról számolt be, ami a Gyerekmaroshoz kötődött. Volt, aki az egyetem elvégzése után döbbent rá a hivatására, amelyre ténylegesen és előzetesen a tábori szolgálat, a gyerekkel való foglalkozás készítette fel.
A jelenlegi főszervező, Bíró Judit elmondta, hogy az első nagymarosi tapasztalata, „megvilágosodása” annak köszönhető, hogy az Új Embernél dolgozó keresztapja elvitte magával a találkozóra. Egy altábor­ve­zető lány, Virág pedig csak annyit mondott a Gyerekmarosról: „Varázslatos, csodálatos egy olyan közösségben lenni, ahova mindenki szolgálni, segíteni jön.”
Egy fiatal házasember, Laci, korábbi altáborvezető azt hangsúlyozta, hogy a Gyerekmaros „az Egyház vidám, felszabadult arca”, „olyan szolgálat, amely nem a klérus világából indul, s tudatos, tenni akaró keresztény életre inspirál”.
Az ünnepen Bálint Mátyás, aki Bíró Judit mellett a tábor jelenlegi főszervezője, kerekasztal-beszélgetést vezetett: a múlt kegyelmi pillanatairól kérdezte többek között a Hadi házaspárt és Formanek Tamást, aki a hivatalos indulás és az utána következő korszak kiemelkedő szereplője.
A Gyerekmaros harmincadik születésnapján az istenáldotta sikerek láttán helye volt a megalapozott reménynek, ami a tábor jövőjét illeti. Ám a csoportvezetők toborzása továbbra is fontos feladat marad.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..