Jugendstil pur!

A Leopold Múzeum – szeptember 21-éig látható – tárlata az első átfogó retrospektív, amely Auchentaller háromszáz (eddig sehol nem látott, vagy alig ismert) alkotását mutatja be: a festményektől a rajzokon és plakátokon át a Ver Sacrum című századfordulós folyóiratban megjelent illusztrációkig. Az összeállítást tervek, vázlatok és korabeli fotók egészítik ki. A kiállítás átfogó képet ad Auchentaller pályafutásáról a bécsi és müncheni akadémiai iskoláktól az északolasz gradóbeli letelepedéséig, ahol az elegáns, sőt mondén fürdőhelyhez kapcsolódó táj- és portréfestészetnek szentelte életét. A művész Dél-Tirolból, Trientből származott, felmenői a XVII. század óta éltek ott. Mivel apja (Josef Michael Franz) jómódú selyemkereskedőként a fővárosba vágyott, kisfia 1865-ben Bécsben született meg. Abban az évben, amikor a XIX. századi osztrák festészet legkiválóbbja (a Belvederében ugyancsak éppen kiállított) Ferdinand Georg Waldmüller elhunyt, a harmincöt éves Ferenc József pedig megnyitotta a bécsi körutat és korzót. Auchentaller a műszaki tudományok stúdiumát hamar felcserélte a képzőművészettel: Kolo Moserrel került kapcsolatba. A fiatal festő 1891-ben feleségül vette Emma Scheidot, a vagyonos ékszerkereskedő lányát. Első jelentős művészeti megbízása a Raimundtheater négy hatalmas festményének elkészítése volt. 1887-ben, egy olaszországi utazás alkalmával feltétlen híve lett az olasz reneszánsz irányzatának, főként Tizianót és Raffaellót csodálta. Hazatérte után a Scheid-villa falaira festett Tündérek tánca (Elfenreigen) című képével az „itáliai hangulat” mesterévé lett. Bécsi kávéházak fali dekorációit készítette el, és a Ver Sacrum kiváló illusztrációival a szecessziós rajz- és plakátkészítés gazdag palettájának megteremtője lett. A 14. bécsi szecessziós kiállítás alkalmával – melyre Klimt Beethoven-frízét festette –, Auchentaller festménysorozatának címe: Freude schöner Götterfunken, Beethoven örömódájának kezdősora. Míg Klimt Beethoven égisze alatt az új irányzat úgynevezett vonalas művészetének megteremtője, Auchentaller a klasszikus hagyományok kiváló reprezentánsa maradt.

1902-ben családjával Gradóba költözött, ahol Fortino néven művészpanziót nyitott. Az épület díszes arculata az ő kezének munkája. A háború előtt nála vendégeskedett szinte az egész bécsi művészkolónia: Karl Moll, Max Liebenwein, Alfred Roller, a jugendstil világhírű építőmestere, Otto Wagner és mások. Mint a Leopold Múzeum kiállítása is dokumentálja, ebben az időben főként a fürdőhely hangulatát örökítette meg kultúrtörténeti értékű festményein. 1910-ben a nemzetközi vadászati kiállítás alkalmával mutatta be a Dianát, mely a német festészettel (Böcklin, Marées) mutat rokonságot. 1912-ban a drezdai művészeti kiállításra alkotta meg Bunte Bänder című festményét és lánya, Maria portréját. A korabeli sajtó szinte euforikusan méltatta dinamikus színkombinációit. Egyik legszebb gradói festménye a városról és tengerpartjáról a Regate Nazionali.

Az első világháborúban az olasz katonai hatóságok megszállták Fortinót, 1919-ben azonban visszaszolgáltatták, és ettől kezdve már nemcsak a bécsi, de az európai művészvilág találkozóhelye is lett. Auchentaller keze alól számos értékes munka került ki. Nagy részük azonban megsemmisült: a húszas években argentínai kiállításra vitték hajón az anyagot, ami végül – tisztázatlan körülmények miatt – soha nem ért célba.

Auchentaller a zene és festészet kölcsönhatását is kutatta, s ezzel munkássága sajátos irányvonalat vett. A már életében elismert festő-grafikust portrékészítőként és plakátművészként egyaránt tisztelte a világ. Dekorációi napjainkban is hozzájárulnak a bécsi idegenforgalom vonzerejéhez. Legszebb festményei közé tartoznak felesége, Emma természeti, tengeri környezetben ábrázolt arcképei; a Három grácia allegorikus nőalakjai; divatosan öltözött hölgyei; változatos plakátjai – amelyek a hajfestéktől a kerékpárig, a kávémárkától a lottón és varietén át számos témában születtek. Auchentaller 1949-ben, nyolcvannégy éves korában hunyt el. A Leopold Múzeumnak és Roberto Festi kurátornak sikerült rábírni az örökösöket, hogy e kiállításra kölcsönadják Josef Maria Auchentaller alkotásait. A tárlat – amely nemcsak a festő életébe, hanem egy jellegzetes, népszerű művészeti korszakba enged bepillantást – igazán üdítő kikapcsolódást nyújt a nyárra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..