Álmodik a múlt: A hajó hossza ötven lépés

Midőn e templom épült, bizton nagy építészeti iskola volt Brassóban…” Orbán Balázs idézi ezt az észrevételt a brassói Fekete-templom kapcsán, majd hozzáfűzi: „Alig lehetne a brassai basilikát jobban dicsérni, mint Schultz fennidézett szavainak ideiktatása által, mert a mester, ki Európa legnagyszerűbb műemlékeit tanulmányozta, …bizonyára csak olyan épület előtt lelkesedhetett, amely azt megérdemli.” Ezen szentegyházat – amely régi okiratokban Basilica Coronensis néven fordul elő – 1383-ban kezdték építeni. A tervrajzon szereplő gótikus templom méretei hatalmasak: hossza 89, szélessége 38 és magassága 42 méter. A tervekben két torony szerepelt, de csak egyet építenek fel, magassága 65 méter. 1421-ben, amikor a munkálatok már a befejezéshez közeledtek, törökök özönlötték el a települést, és jelentős károkat okoztak a templomban is. A veszély múltán a munkálatok folytatódtak, aminek eredményeként Nagyboldogasszony tiszteletére 1477-ben felszentelték a templomot, 1514-ben pedig a tornyot. „A reformáció terjedtével, midőn Johannes Honterus által hirdetett tisztult vallást egész Brassó 1542-ben befogadta, a templom is a hívekkel együtt a lutheránusok kezére ment át, s azóta folytonosan ezen hitfelekezetet valló szászok birtokában van” – idézzük ismét Orbán Balázstól.

A templom történetében fontos és szomorú év az 1689-ik. Ekkor egy hatalmas tűzvész majdnem elpusztította a templomot. „Belseje teljesen leégett, csak megfeketedett falai maradtak épen – innen származik a Fekete-templom elnevezés. A templombelső újjáépítésekor az épület elvesztette tiszta gótikus jellegét: a boltozat, a mellékhajó, felső részébe épített karzatokkal, a szószék ekkor már a barokk jegyeit viselte magán. A templom szomorú eseményeknek volt néma szemtanúja az 1989 előtti évtizedekben is. (Én ekkor jártam a városban, és ez a kép is ekkor készült.) Páll Szilárd írásából idézek: „Ezelőtt negyven [lassan már 50 – M. Z.] évvel a »Fekete-templom pereként« elhíresült események során a kommunista hatalom nagy számú szász értelmiségit, hívőt küldött börtönbe az állam elleni összeesküvés koholt vádjával. 1989 decemberében, a diktátor bukását követő forradalmi hevületben néhányan céllövészeti gyakorlatot tartottak a templom előtt (jóllehet az utcai harcok egészen másutt zajlottak), nyomjelző golyók fúródtak az északi tölgyfa kapuba, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Fekete-templom, akárcsak háromszáz évvel korábban, ismét a tűz martalékául essen. Az égiek azonban ezúttal kegyesek voltak a templomhoz.” De nem a szászokhoz, akik közül alig maradt valaki itt a városban. Ma már a megújított templom újra csak a város és az erdélyi szászok büszkeségét hirdeti újra, a harminc évig tartó restaurálási munkálatok után nevéhez és múltjához méltó külsővel várja az ittlakókat és az erre járókat.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.