Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1971. április 18-án Gyulafehérváron tízen, szeptember 12-én Ditróban ketten részesültek Isten szolgája Márton Áron püspök kézfeltétele által a papság szentségében.
Húsvét hetében, évtizedes hagyományt követve, a ma élő kilenc egykori évfolyamtárs közül ismét összegyűltek nyolcan, hogy hálát adjanak az elmúlt évekért, és Isten segítségét kérjék további életükre, szolgálatukra.
Április 24-én este érkezett meg Vecser Lászlóhoz a linzi Papnevelő Intézetbe a hét vendég: Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök Budapestről, Ambrus Vilmos főesperes plébános Marosludasról, László András plébános Újtusnádról, Gábor Zoltán plébános Szépvízről, Ferenc István nyugalmazott plébános Marosvásárhelyről, Pálos István kanonok, plébános Nagyváradról és Sándor Tivadar plébános Arad-Gájról. (Az egykori tíz évfolyamtárs közül hárman, Sáska Jenő, Siklódi Sándor és Kolozsvári István már nincsenek közöttünk.)
A találkozás csúcspontja a koncelebrált magyar nyelvű szentmise volt, amelyet csütörtökön délelőtt mutattak be a linzi Belvárosi templomban (Stadtpfarrkirche). A főcelebráns Cserháti Ferenc segédpüspök, az ünnepi szónok Ambrus Vilmos plébános volt. Hívei egy csoportjával – köztük erdélyi származásúakkal – Szabó Ernő linzi magyar lelkész is csatlakozott az ünneplőkhöz.
Szentbeszédében Ambrus Vilmos többek között arról beszélt, hogy a pap életében a szavak mellett nagyon fontosak az olyan tettek is, amelyek által a feltámadt Jézusra irányíthatja az emberek figyelmét.
A szentmise után plébánialátogatás következett, majd a lelkipásztorok megtekintették a jezsuiták templomát, amely a XVIII. században, a Linzi Egyházmegye alapításakor püspöki székesegyház volt. A találkozó résztvevői délután betértek a jelenlegi püspöki székesegyházba, a 62 éven át épült Mariendomba, amely 2024-ben ünnepli majd felszentelésének századik évfordulóját. A húszezer férőhelyes dóm Ausztria legfiatalabb ilyen hatalmas temploma. Tornya 135 méter magas, és csak azért nem magasabb, mert a császár nem engedélyezte, hogy meghaladja a bécsi Stephansdóm tornyának méretét, amely 137 méteres.
A lelkipásztorok a találkozó során beszámoltak egymásnak jelenlegi munkájukról, örömeikről és gondjaikról.
Az együtt töltött napok után a búcsúzás is igazolta a zsoltáros szavainak ma is érvényes igazságát: jó együtt lenniük a testvéreknek. Jövőre szintén húsvét hetében találkoznak az egykori évfolyamtársak, mégpedig Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban. És már most készülnek 2021-re, amikor, ha Isten engedi, aranymisésekként Gyulafehérváron adnak majd hálát a kegyelmekért.
Forrás és fotó: Romkat.ro
