Jó együtt lenniük a testvéreknek

Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1971. április 18-án Gyulafehérváron tízen, szeptember 12-én Ditróban ketten részesültek Isten szolgája Márton Áron püspök kézfeltétele által a papság szentségében.
Húsvét hetében, évtizedes hagyományt követve, a ma élő kilenc egykori évfolyamtárs közül ismét összegyűltek nyolcan, hogy hálát adjanak az elmúlt évekért, és Isten segítségét kérjék további életükre, szolgálatukra.
Április 24-én este érkezett meg Vecser Lászlóhoz a linzi Papnevelő Intézetbe a hét vendég: Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök Budapestről, Ambrus Vilmos főesperes plébános Maros­lu­das­ról, László András plébános Újtusnádról, Gábor Zoltán plébános Szépvízről, Ferenc István nyugalmazott plébános Marosvásárhelyről, Pálos István kanonok, plébános Nagyváradról és Sándor Tivadar plébános Arad-Gájról. (Az egykori tíz évfolyamtárs közül hárman, Sáska Jenő, Siklódi Sándor és Kolozsvári István már nincsenek közöttünk.)
A találkozás csúcspontja a koncelebrált magyar nyelvű szentmise volt, amelyet csütörtökön délelőtt mutattak be a linzi Belvárosi templomban (Stadtpfarrkirche). A főceleb­ráns Cserháti Ferenc segédpüspök, az ünnepi szónok Ambrus Vilmos plébános volt. Hívei egy csoportjával – köztük erdélyi származásúakkal – Szabó Ernő linzi magyar lelkész is csatlakozott az ünneplőkhöz.
Szentbeszédében Ambrus Vilmos többek között arról beszélt, hogy a pap életében a szavak mellett nagyon fontosak az olyan tettek is, amelyek által a feltámadt Jézusra irányíthatja az emberek figyelmét.
A szentmise után plébánialátogatás következett, majd a lelkipásztorok megtekintették a jezsuiták templomát, amely a XVIII. században, a Linzi Egyházmegye alapításakor püspöki székesegyház volt. A találkozó résztvevői délután betértek a jelenlegi püspöki székesegyházba, a 62 éven át épült Mariendomba, amely 2024-ben ünnepli majd felszentelésének századik évfordulóját. A húszezer férőhelyes dóm Ausztria legfiatalabb ilyen hatalmas temploma. Tornya 135 méter magas, és csak azért nem magasabb, mert a császár nem engedélyezte, hogy meghaladja a bécsi Stephansdóm tornyának méretét, amely 137 méteres.
A lelkipásztorok a találkozó során beszámoltak egymásnak jelenlegi munkájukról, örömeikről és gondjaikról.
Az együtt töltött napok után a búcsúzás is igazolta a zsoltáros szavainak ma is érvényes igazságát: jó együtt lenniük a testvéreknek. Jövőre szintén húsvét hetében találkoznak az egykori évfolyamtársak, mégpedig Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban. És már most készülnek 2021-re, amikor, ha Isten engedi, aranymisésekként Gyulafehérváron adnak majd hálát a kegyelmekért.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..