Fotó: Merényi Zita
A konferencia fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, védnöke Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke volt.
Pusztainé Podmaniczky Erzsébet, az MMLSZ tanácstagja konferálta a rendezvényt. A szervezőbizottság nevében üdvözölte a megjelenteket, majd Székely János szombathelyi megyéspüspök előadása következett. Ő személyes hangú beszédében szülei példája, gyermekkori emlékei segítségével érzékeltette a házaskapcsolat és a családi élet szépségét, meghittségét.
Teológiai összefoglalójának alapvetésében hangsúlyozta: „Isten örök szeretet, s mi, emberek ebből a titokból lettünk.” A Bibliának a házasságról szóló tanítására (Ter 2,24; Ter 1,28; Én 2,6; Mal 2,16; Oz 2,21; Mk 10,9; Lk 20,35; 1Kor 13,4; Ef 5,32; Ef 5,25) utalva arról is beszélt, hogy a Szentírás megmutatja a boldogság hiteles útját: a házasság nem börtön, nem is csupán az ösztönök parancsa vagy futó érzelem, illetve a gyermekek nevelésére kötött szövetség, hanem „eggyé válás”, és mint ilyen, isteni mű, ajándék, amelyben benne van maga Isten. (Gyökössy Endre református lelkipásztor szófordulata szerint a házasság: Ketten hármasban). Nem cél, nem is maga a beteljesedés, hanem út, amely megtanít odaajándékozni magunkat a másiknak; a hit által önzésünk, sérelmeink, korlátaink fölé emel.
Székely János úgy fogalmazott: ha azt szeretnénk, hogy virágozzanak a családjaink, akkor a szülői példa, a közös ima által töltsük be a gyermekeink szívét, lássunk túl önző önmagunkon („az én kiterjesztése”), tanuljuk a szeretet művészetét. Állami szinten ajánlotta a „family mainstreaming” bevezetését, azt, hogy minden törvényi döntésnél vegyék figyelembe a családok érdekeit, különösen a legszegényebbekét. Emellett javasolta a jegyesoktatást minden házasságra készülőnek; a családi életre nevelést az iskolákban; az édesanyák, a gyermeküket egyedül nevelők és a fiatal házasok segítését; családbarát munkahelyek létesítését; az egészségügyben az élet védelmét a fogantatástól kezdve.
A konferencia folytatásában Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke a számok tükrében mutatta be az időszerű társadalmi, demográfiai folyamatokat: az egyedülálló nők és férfiak száma évről évre nő (a népesség 12 százaléka egyedül él). Egyre több az élettársi kapcsolat, és esetükben figyelemre méltó, hogy a párok mintegy fele közös gyermeket is vállal. Európai trend, hogy mindinkább nő a család kötelékében maradó magasabb életkorú gyermekek (25 évesek) száma. Köztudott, hogy nem születik kellő számú gyermek, ugyanakkor tény az is, hogy ha a tervezett gyermekek valóban megszületnének, akkor a termékenységi arányszám elérhetné a népesség fenntartásához szükséges szintet.
A KSH elnöke megemlítette, hogy 2011 óta 32 ezerről 52 ezerre (2016-os adat) nőtt a házasságkötések száma, és a vallási felekezetekhez tartozók körében magas a gyermekszületési arány, a legmagasabb a görögkatolikusoknál. Kívánatos és sürgető az egyre nagyobb számú egyszülős családok támogatása – ezek a legkiszolgáltatottabbak –, és sajnálatos a háromgenerációs családok arányának csökkenése.
Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézetének igazgatója a házasság teológiájáról beszélt: Isten a feltétlen, a krisztusi szeretetre (agapé) hív meg mindenkit. A házasság ajándék: az erósz, a philia és az agapé egysége. Az előadó hangsúlyozta, a házas kapcsolatban az irgalmasság, a megértés mellett szükség van a követelményeket állító, kemény szeretetre is. Az arisztotelészi értelemben vett józan polgári jólét helyébe lépő krisztusi boldogságfogalom szerint: „az Atyától akart helyemen vagyok, és ott szeretek”. Ez utóbbi nem jelent sebek nélküli állapotot, gondoljunk csak a krisztusi útra.
Sok fiatal számára a házasság elavult intézmény (mondván, mindenki ezt gondolja), de a történelem azt igazolja, hogy az előremutató tendenciák az elitből (és nem a „mindenki” köréből) indultak el. Az elit jelen esetben az elhivatott embereket jelenti. Elkötelezett életük jézusi értelemben só, kovász, hegyre épült város, lámpás. Manapság a házasság mellett dönteni valamiképpen az elhivatott, az igényes emberek világába való belépést is jelenti.
Papp Miklós, arról szólt, hogy Troy Adam pszichológus kutatási eredményei szerint az ember wellnessének (jól-létének) középpontjában a spiritualitás áll, ekörül forog, ettől függ minden, a kulturális, a fizikai, az érzelmi, a környezeti, a munkával kapcsolatos, az intellektuális és a családi-szociális jóllét állapota is.
Speidl Ágoston máltai lovag, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt főtitkára a megélt keresztény családi életről tartott előadást, arról, hogy egyensúlyra kell törekednünk a barátokkal, a munkával, a társadalommal kapcsolatos viszonyunkban, de mindezek alapja a házas- kapcsolatban és az Istennel való kapcsolatban az egyensúly megtalálása. Az utóbbi esetben Isten szeretete felé billen ugyan a mérleg, de ez felemel minket.
Dabóczi Kálmán, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója szuggesztív, olykor mulattató, máskor megindító, de mindvégig figyelemfelkeltő előadásában a nagycsaládosok életét mutatta be. Ő maga hét gyermek édesapja, ugyanakkor felelős vezető.
A mindennapok „működési rendjét” fényképekkel illusztrálta. Szerinte a gyermekeket be kell vonni a teendőkbe, ez tartja össze a családot. „A kertben egy óra alatt lenyírnám a füvet; ha bevonom őket, három óra lesz belőle. Mégis érdemes, mert az együtt töltött idő a legjobb befektetés” – mondta. Fontosak a kis családi rituálék, és a szent jelenlétének tudatosítása is (a Dabóczi család házában egy kis kápolna van berendezve). „A nagycsalád működik, de nem áldozatmentesen, olykor bizony félre kell tenni a mégoly fontosnak látszó munkát is. Előfordulhatnak kudarcok is, ezektől azonban nem kell megóvnunk a gyermekeinket – fogalmazott a vezérigazgató. – Mindennek a hátterében pedig ott áll az anya, a feleség, akinek az élete valóban maga az odaadottság, a nap huszonnégy órájában –tette hozzá az előadó. Dabóczi Kálmán végül így foglalta össze mondanivalóját: a hálaadás éltet.
A következő előadó, Thorday Attila, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Teológiai Karának professzora szívügyének tekinti a megújulási mozgalmakat. Előadásában mindenkit arra biztatott, hogy legyen igényes a hitéletében, és ha teheti, csatlakozzon valamelyik közösséghez, ahol a tagok, a házaspárok segítséget nyújthatnak egymásnak, gyógyulhatnak a sebeikből.
Thorday Attila elmondta, az Egyház lényegénél fogva mozgalom, amely területi alapon (egyházmegyék), ugyanakkor egyes személyek sajátos karizmája alapján is szerveződik (lásd szerzetesközösségek), és szüntelen megújulásra szorul. Az Egyház az elmúlt fél évszázadban sokat tett a családokért, hangsúlyozta a professzor, s egyúttal bemutatta azokat a hazánkban működő mozgalmakat, amelyek szívesen látják soraikban a családokat: Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére (END) nemzetközi katolikus házastársi mozgalom, Magyar Schönstatt Család, Családok Jézusban, MÉCS családközösségek, Antióchia, Fokoláre, Chemin Neuf.
A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének konferenciája kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek témája a házasságban megélt önátadás és a jelenlét fontossága a mai világban volt. A beszélgetésben Palásthy István egyetemi hallgató (Műegyetemi Katolikus Közösség), Schumicky Mária, a Magyar Schönstatti Lánymozgalom vezetőségi tagja, Szikora Réka újságíró, családanya, Hirling Zsolt Európa- és világbajnok evezős, háromszoros olimpikon, Solymári Dániel máltai lovag és Török Máté, a Misztrál együttes egyik alapító tagja vett részt.
