Fotó: Thaler Tamás
Az M5 autópályáról letérve az út a tanyavilág felé kanyarodik. Áthaladunk Petőfiszálláson – korábban Ferencszállásnak hívták –, de itt még semmi sem jelzi, hogy kegyhely közelében járunk. Ezen a kora tavaszi szombat délelőttön sok autó igyekszik Pálosszentkútra, a Kiskunság, sőt az egész Alföld leglátogatottabb búcsújáróhelyére, ahova egy csodás gyógyulást követően évszázadokon át ezrével érkeztek a zarándokok. Oázis ez a pálosok által felkarolt hely az Alföld füves pusztaságában. 1876-ban szentelték föl a templomát, a szent kutat két oldalról árkádsor szegélyezi. 1886-tól több száz fát ültettek el itt, melyek mára szép ligetet alkotnak.
Érkezésünkkor már nagy a mozgolódás. Rendőrök és polgárőrök terelik az autókat, egy csoportnyi asszony pogácsát kínál a vendégeknek. Mindenütt ünneplőbe öltözött emberek. Balla Péter Barnabás, a pálosszentkúti konvent házfőnöke köszönt minket. „Nem volt sok időnk felkészülni ennyi vendég fogadására, de a hívek megmentettek minket” – mutatja, milyen sokan segédkeznek, hogy minden jól menjen. Itt vannak a nyugdíjaskör viseletbe öltözött tagjai, a helyi iskolások, a Nemzeti Fórum és az egyházközségi képviselő-testület tagjai, valamint a pálosok sok-sok barátja.
Az ünnepi alkalomra megtelt a kis templom. Csóka János, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Bábel Balázs érsek volt a szentmise főcelebránsa és szónoka, s a közeli Kecskemétről jött piarista atyák, valamint a Dunaszigetből érkezett Farkas István SchP, a díjazottak egyike koncelebrált. A padokban legelöl a Mindszenty Társaság tagjai ültek, köztük Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a társaság ügyvezető elnöke.
Bábel Balázs a szentbeszédében a választás fontosságát hangsúlyozta, s ezt Mindszenty hercegprímás és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1945-ben írt körlevelének gondolataival támasztotta alá.
A körlevélben a választás előtt álló magyar nép volt a megszólított. A szöveget 1945. november 1-jén olvasták fel a templomokban. A pásztorlevél az az évi őszi nemzetgyűlési választásokat elsősorban nem politikai, hanem világnézeti és erkölcsi döntésnek nyilvánította, s mintegy a hívők kötelességévé tette a választásokon való részvételt az erkölcs törvénye alapján. „Titeket pedig, kedves híveink, felszólítunk, hogy (…) a választás alkalmával adjátok szavazataitokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállni, s képes lesz küzdeni a jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetésétől” – szerepelt a körlevélben. Mindszenty bíboros annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az erőszak és a zsarnokság annál erősebb lesz, minél kisebb ellenállásba ütközik. Természetéhez tartozik, hogy napról napra többet kér az emberből és életéből. Így „ma még csak szavazatot kényszerít ki, holnap fenyegetésekkel szorít munkára, holnapután háborúba visz, végül a megsemmisülésbe kerget”. A hercegprímás jövőbe látó szemmel állapította meg: a zsarnokság zülleszt, állandósítja az erkölcsi szabadosságot, és az általa megrontott tömeget kiszolgáltatja az ösztönök hatalmának. A szentmise után következett a szoboravatás. Lantos Györgyi szobrászművész alkotását a pálosok virágoskertjében állították fel, ahol a rend üldöztetést elszenvedett tagjainak, köztük Vezér György Ferencnek állítottak emléket korábban.
A szobornál Szász János, Petőfiszállás polgármestere mondott köszöntőt.
Bábel Balázs érsek a beszédében a szobor talpazatára írt jelmondatra utalt: „Istenért, Egyházért, hazáért.” Rámutatott: ez a hittel, reménnyel és szeretettel teli kiállás jellemezte Mindszenty József egész életét. Ezért imádkozunk boldoggá és szentté avatásáért, amit a szívünkben hordozunk. Lezsák Sándor arra mutatott rá, hogy még ma is vannak történészek, akik a pártállam emberiség elleni bűneit mentegetve, a hercegprímás rugalmatlanságát teszik felelőssé a sok szenvedésért. „A történelem ismeretében azonban egyértelműen állítható, ha Mindszenty behódolt volna, ha »rugalmas« lett volna, akkor sem nyitották volna ki az egyházi iskolákat, akkor sem engedélyezték volna a rendek működését. Mindszenty korában az ő magatartása volt a leginkább példaadó; az állhatatosság rombolta le a legsikeresebben a kommunista világhatalom szilárdnak hitt intézményrendszerét” – fogalmazott a Mindszenty Társaság elnöke. A Mindszenty-emlékérmet immár tizenötödik alkalommal adták át. Idén Farkas István piarista szerzetes, tanár – ahogyan tanítványai és barátai ismerik: Lupus atya – vehette át az elismerést Lezsák Sándortól.
Lupus atya laudációjában a társaság elnöke úgy fogalmazott: négy évtizednyi küzdelmes és eredményekben gazdag papi, oktató-nevelői és oktatáspolitikai szolgálat áll Farkas István háta mögött. A rendszerváltáskor nagy erőfeszítéseket tett a katolikus iskolák és a mellettük álló civil szervezetek újraindításáért és újraformálásáért – tette hozzá. Az elnök méltatta a piarista szerzetes oktatáspolitikai tevékenységét, valamint a közoktatási törvény, a Nemzeti alaptanterv és az erkölcstan kerettanterv kialakításában vállalt szerepét.
Lupus atya nyugdíjasként is aktív: tanít Mosonmagyaróváron, a piarista rend gimnáziumában, emellett egyetemi lelkész a város Széchenyi István Egyetemének mezőgazdasági karán, valamint 2013 óta lelkipásztor Dunaszigeten. Gyurácz Ferenc irodalomtörténész, a Vasi Szemle főszerkesztője, a Mindszenty Társaság tagja Kisléghi Nagy Ádám festőművész hitvalló, tiszta művészetét méltatta. A főszerkesztő örömmel számolt be arról, hogy a művész megkapta a Kossuth-díjat, néhány nappal ezelőtt pedig ismertté vált a hír, hogy a Pápai Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett.
Az idei év harmadik díjazottja a kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola lett. Az intézményt Lévai Jánosné, Kecskemét város önkormányzati képviselője, a Mindszenty Társaság tagja méltatta. Az iskola története 1995-ben kezdődött, ekkor harcolta ki ugyanis Szepes Lajos, az előd iskola igazgatója, Farkas István, a kecskeméti piarista gimnázium akkori igazgatója, Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek, valamint Katona László polgármester, hogy a megszüntetésre ítélt intézményt megkapja az Egyház. Így menekült meg az iskola, amely később óvodával gazdagodott, és 2005-ben fölvette a mai nevét.
A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyének köszönhetően megújult az intézmény épülete. Az Egyház kezdeményezésével jött létre a Kárpát-medencei betlehemes diáktalálkozó is, amelyen Beregszász, Kassa, Szabadka, Csíkszereda és Kecskemét diákjai járják betlehemes játékukkal a vendéglátó város családjait.
A március 23-ai ünnepségen felléptek a Szent Imre iskola diákjai és a pálos kegyhely szkólája. Az alkalomra kiállítást is rendeztek Hittel a múltból a jövőbe címmel, melyet Rádi Györgyi, a petőfiszállási Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója nyitott meg.
