Most, amikor végre lehetővé vált a vallás- és lelkiismereti szabadság biztosítása mellett a valóban vallási tevékenységet folytató, államjogilag egyháznak nevezhető közösségek védelme, a kormánytöbbség működését „zsigerből” támadó média először a vallásszabadság végnapjait emlegette. A vallás- és lelkiismereti szabadság bajnokaként lépett fel, jóllehet azt senki sem kívánta korlátozni.
Néhány nap múltán azonban kiderült a lényeg. Nem a vallásszabadságért aggódik igazán a média egy része, hanem a hatékonyabb vallási, egyházi tevékenység miatt. Mert ahhoz – ne kerteljünk – pénz is kell. Az egyházügyi törvény nem foglalkozik az egyházak állami finanszírozásával, mert arról majd ősztől külön törvény fog szólni, nyilván az egyházakkal való egyeztetés alapján.
Számos nagyon fontos szempontot kell figyelembe venni. Nemcsak az egyházi földingatlant vette el kárpótlást ígérve, de soha meg nem adva a kommunista állam. Számtalan épületet is, főleg a szerzetesrendek iskoláit, házait. Az állami egyházfinanszírozás szabályozása azt is jelenti, hogy az egyházak törvényes járandóságban részesülnek, nem adományokban, tehát nem függnek az államtól.
2010 előtt az MSZP-SZDSZ-kormány évekig megszegte a Vatikánnal kötött szerződést, és az Állami Számvevőszék megállapítását is figyelmen kívül hagyva nem adta meg az egyházi oktatási és szociális intézmények teljes járandóságát. Továbbá a vissza nem igényelt eredeti egyházi épületekért az állam járadék fizetésére kötelezte magát, amelyet nem minden egyház kapott még meg tíz éve – így a katolikus egyház sem. Ezért Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nem valami „személyes mutyizással”, hanem a felelős kormány nevében tárgyalt a katolikus egyháznak idén fizetendő járadék emelt összegéről. Mint sok más ügyben is, a nemzeti egység kormányának kell az előző kormányok mulasztását rendeznie.
Remekül lehet hangulatot kelteni olyan szalagcímekkel, hogy „több pénzt kapnak az egyházak, de elszámolni nem kell vele”. (Valójában több pénzt elvettek tőlük!) Van, aki azt gondolja, hogy ez a pénz a püspököké és a papoké – mert ők az egyház? A keresztény hívő emberek is adófizető állampolgárok. Az egyházi intézmények közfeladatokat is ellátnak. Sőt, hitéleti tevékenységük is össztársadalmi fontosságú. És a pénzzel nekik is el kell számolni! A fenntartó egyházi hatóságnak, bűncselekmény esetén a világi bíróság előtt, és legfőképp lelkiismeretükkel Istennek.
