In memoriam: Tajdina József halálára

Elárvult Baja-Belváros Szent Péter és Pál plébániája: Tajdina József atyát magához szólította az Úr. Nekem ő különösen kedves volt, mert ő esketett minket férjemmel, akit sajnos már el is temetett. Engem pedig azóta is segített, mióta egyedül vagyok. Plébániáján pezsgő életet valósított meg: egy évtized alatt állandósult templomában a Belvárosi Orgonaesték sorozat – amit fiatal kántora, Kosóczki Tamás még főiskolásként kezdett szerkeszteni -, nagyon fontosnak tartotta a Historia Domus saját fényképfelvételeivel illusztrált, folyamatos vezetését.

Életének központi tevékenysége volt az oktatás. Területén minden általános iskolában személyesen osztotta be tanév elején a hittanórákat. Gondoskodott róla, hogy hitoktatói egyetemi szintű képzésben részesüljenek. Örömmel mesélte, hogy a bajai tanítóképző – ahol egykor ő is végzett – igazgatója többször hívta foglalkozást tartani, és tervezte, hogy idén órarendbe iktatja előadásait – de erre, sajnos, már nem kerülhetett sor.  Az a szeretetre méltó pap, akinek a plébániai honlapon a nyári vodicai kiránduláson készült biciklis fényképeit nézegethetjük, ősszel már beteg lett. Nem hagyhatom ki a plébánia életének ismertetéséből a karitászt, a kórházi betegek rendszeres látogatását és szentségekkel történő megerősítését, a templomi padlófűtés bevezetését, a plébániai tatarozást sem. Szép emlékem marad, hogy szilveszterkor éjfél felé mindig kinyitotta a templomot, ahol összejöttünk egy maroknyi fiatallal, közös, rövid fohásszal köszöntöttük az új évet, majd a plébánián pezsgő mellett, vidám hangulatban folytattuk az együttlétet. Mindig fölnézett örök példaképére és volt tanárára, Belon Gellért püspökre, akinek emléktáblát állított a bajai plébánia falán. Belon Gellért iránti tisztelete köztudott volt paptársai között. Végtelenül szerény ember volt Tajdina atya. Mint pápai káplánnak, joga lett volna bíborvörös gombokkal ékesíteni reverendáját.  Bajai ciszterci szerzetes pap társa mesélte, hogy ezt ő sose látta rajta, kivéve a plébánia legutóbbi karácsonyi összejövetelén, amikor ezt öltötte magára, és minden jelenlévőhöz odament, hogy üdvözölje őket. Talán ekkor búcsúzott el mindenkitől. Nagyon fog hiányozni.