Húsz év a nyeregben

Az utóbbi években már mintegy félmilliósra becsült embertömegben a hitét megélő és gyakorló magyaroktól kezdve a vasárnapi katolikuson át a kereszténység üzenete után csak tapogatódzva érdeklődő egyaránt megtalálható. A Szentlélek ünnepén ilyen szélesen van jelen a krisztusi üzenet: elküldöm nektek a Szentlelket… 1949-ben Márton Áron püspököt, aki bérmakörútja során lóháton érkezett pünkösdkor Csíksomlyóra, székely lovas legények serege kísérte, így akadályozva meg, hogy elhurcolhassa a kommunista rendőrség.A hazai katolikus sajtó 1946-ban még hírt adhatott a búcsúról, aztán az elhallgattatás évtizedei következtek: „Akik ott voltak és látták, s akár néhány felejthetetlen napra is, együtt zarándokoltak a székely nép feltorlódó seregeivel Csíksomlyóra, az ősi kegyhelyre, sosem felejtik el az idei nagy kikerülést, ahogy a székelyek a csíksomlyói zarándoklást nevezik.” A környéket az emlékezetbe fúló idők óta szakrális helyként tartották számon. „Ide gyülekezhettek a magyarok törvényt ülni, tanácskozni, és nyilvánosan imádkoztak ilyenkor a felkelő naphoz. A római katolikus egyház – igen bölcsen – nem kívánta felszámolni a »pogány« kultikus helyeket, hanem átformálta ezeket. Így került a Somlyó-hegyre az Árpád-kori kis szentély, így épültek oda a kápolnák. A napköszöntők pedig manapság már a Szűzanyát, a Kisdedet, a szent keresztet vagy a Szentlelket látják – galamb képében – a felkelő napban” – írta Fodor Sándor 1993-ban. Az ősi ferences templomban és kolostorban 1339-ben telepedtek le a barátok a csíki székelyek közé. A hagyomány szerint János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben több ezer fős sereggel támadt a csíki medencében élő székelyekre. Fegyverrel akarta az unitárius vallás felvételére kényszeríteni őket. A székelység ellenállt a Hargitán átvezető Tolvajos-tetőn. Eközben az asszonyok és gyermekek, idősek a kolostorban imádkoztak egy, a XV. században készült, művészi kivitelű Madonna-szobor előtt. Az ütközet a csíkiak győzelmével végződött. Megmaradhattak hitükben. Ennek emlékére vált 1567-től a székelyek és moldvai csángó magyarok búcsújáró helye a csíksomlyói templom és környéke. A zarándokok kéréseikkel, hálaszavaikkal keresik fel a somlyói Mária ma is látható, oltár fölötti szobrát a templomban. Gulyás Pál költő így kezdi csíki Máriához írott versét: Fából van szépsége kifaragva, / fából van a glória rajta… A szobrot 1916 szeptemberében Székelyudvarhelyen át Kolozsvárra menekítették, s a Havas Boldogasszony-templom főoltárán helyezték el. Három pünkösdöt élt meg itt, majd 1920-tól ismét eredeti környezetében várja híveit. Az 1720-as évektől kezdve 1774-ig számos passiójáték született Csíksomlyón, ezek közül negyvenkilenc maradt fönn, valamelyik változatát minden évben előadják a pünkösdszombati szentmise után a Kis- és Nagysomlyó nyergében, ahová régebben a szentmise után kapaszkodtak fel a hívők, 1990 óta azonban már itt mutatják be a szentmisét. Ez jelenti a nyereg húsz esztendejét. Később megépült a három-halom oltár, amely a Kissomlyónak vetve hátát, várja, hívja, vonzza az imádkozni akaró és tudó magyarokat – s a tapasztalatok szerint egyre több, akár román anyanyelvű embert is. De találkoztam ott vallását tekintve hinduval, sintoistával, évtizedekkel ezelőtt Erdélyből Izraelbe költözött zsidó családdal – egymástól függetlenül mind azt mondták, azért jöttek, mert kíváncsiak Somlyóra, mi adja hallatlan erejét? Amit a nem keresztény is érez. Valaha a székely búcsúsok térden mászták meg a lejtőt, amely lábon sétálva is meglihegtet. A hegyoldalt a keresztutat térden végigjáró zarándokok vére festette meg. A krónikás 1984-ben így folytatta: „Megdöbbentő, napjaink vallásosságától távol álló áhítatforma. Egy tanulságot azonban átörökít számunkra. A többnyire kemény sorssal birkózó nép átérezte, hogy a megpróbáltatások nem arra valók, hogy kibúvóként szolgáljanak a lelkiismeret megalkuvásaihoz…” Minden alkalommal ünnepi szónokot hívnak a ferences atyák a pünkösdi búcsúra. 1993-ban a főcelebráns az akkori gyulafehérvári érsek, a nemrégiben elhunyt Bálint Lajos volt, segédpüspökével, a mai főpásztorral, Jakubinyi Györggyel, a szentbeszédet Kada Lajos bonni nuncius mondta. Egy évvel később Miklósházy Attila, a Nyugaton élő magyarok püspöke mutatta be Jakubinyi érsekkel a szentmisét. Példaadónak nevezte az erdélyi katolikusok hitét, a kegyhelyhez való ragaszkodásukat, ahol ő maga is erőt merített. Ugyanakkor arra intette a zarándokokat, ne kergessenek illúziókat a megváltozott politikai világban, s maradjanak hűségesek szülőföldjükhöz. Soha ennyi imádkozó magyar! – adta hírül a sajtó 1998 pünkösdjén. „A magyarság legnagyobb összetalálkozása a csíksomlyói pünkösdi búcsú-zarándoklat minden évben. Semmilyen más alkalomkor nem gyülekezik egybe ennyi magyar a Kárpát-medencében. Csíksomlyó, a nemzeti zarándoklat színhelye a magyarság élethez való jogának helyszíne.”

Czirják Árpád kolozsvári plébános 1999-es szentbeszédében többek között ezt mondta: „A Szentlélek nem politikai szelekhez igazodik, s áldása sohasem marad el: nem kisebbségnek, hanem az összmagyarság részének érezzük magunkat.” Erdély belső problémáiról szólva hangsúlyozta: egy évtizede él a magyarság szabadságban, de alig változott valami. Az emberek szegényebbek, kiszolgáltatottabbak, mint korábban, s ezért súlyos felelősség terheli a politikusokat. A politikusokat rá kell kényszeríteni, hogy valóban a közjóért fáradozzanak. A passió hatását egy 2000-ben született írás így rögzítette: „A passiójáték eleven csöndjében, Erdély hegyeinek zöldjében az ember újból rá- s magára döbben: hitet kaptál, növeszd magadban az élet e lényeg-horizontját, hogy lásd meg az Embert, és sorsában a magad igaz történetét.” Félmillió magyar Csíksomlyón – az évek során egyre nagyobb tömegben lepték el az emberek a nevezetes nyerget. „Trianon megszakította a magyar hazát, a földrajzit, a politikait. Az idei búcsú néhány nap különbséggel éppen a nyolcvanadik évfordulóra esik – írtuk tíz esztendeje -, de Csíksomlyó mutatja, hogy létezik az elvehetetlen, a megcsonkíthatatlan lelki haza kereszténynek és minden jó akaratú magyarnak, a megtalált haza, amely az imádságos lélek rendje szerint tartja össze a nemzetet. S ez a rend az avítt, kisszerű politikai-állami renddel szemben a mindig követni érdemes legkorszerűbb.” Hit, anyanyelv és nemzeti kultúra összetartozik – üzente a 2002-es zarándoklaton Jakubinyi érsek. Negyvenöt év ateizmusát az a nép tudta elviselni, amely megőrizte hűségét Máriához – hangzott el Európa legnagyobb Mária-zarándokhelyén. 2008-tól kezdődött, hogy a csíksomlyói szentmisével egy órában a Kárpát-medence mind több helyszínén mutassanak be szentmisét, mint Hofher József jezsuita szerzetes mondta, „a nemzet egységét erősítő szellemi híd, lelki kapcsolat létrehozásának céljával”. „Miért kellett, hogy éppen egy finn asszony emelje fel szavát az Európa Tanácsban a százötvenezer csángó magyar jogaiért? Aki ma vezető, annak legyen szent a haza, a szülőföld, népének öröme és fájdalma” – hangsúlyozta 2005-ben Hajdó István gyergyói főesperes. Tavaly Bábel Balázs kalocsai érseket kérte fel Jakubinyi érsek szónoknak. Az ünnep előtt a főpásztor így nyilatkozott: „Beszédemben szeretném fölvetni a magyarságot érintő közéleti kérdéseket is. Mindenképpen utat kell mutatni, ugyanakkor lelkesíteni kell ezt a nagyon mélyre süllyedt, lelkiségében és tartásában megroppant magyar népet, tudatosítva a Szentlélek ünnepén: a remény nem veszhet el, mégpedig az a remény, amely az isteni erények közé tartozik.”

Ilyen szellemben készülhetünk az idei csíksomlyói búcsúra, 1990 óta a huszonegyedikre, 1567-től számolva a négyszáznegyvennegyedikre.