Vajon a hűség ellentmond-e a változásnak, vagy éppen a növekedés útja lehet? Ezt a kérdést tette fel a főpásztor a lelkigyakorlaton, ahol a folytonos lelki megújulás szükségességéről, lehetőségeiről és eszközeiről elmélkedtek a résztvevők, feltárva azokat a tévutakat is, amelyek veszélyt jelenthetnek e folyamatban.
A megyéspüspök idén is összehívta az egyházmegye papjait, hogy együtt imádkozzanak, és közösen gondolkodjanak a hivatásukról. „Keressük a megújulás lehetőségeit, de ezt csak a Szentlélek fényében, az ő ajándékaival valósíthatjuk meg. Ha Szűz Mária életére tekintünk, be kell látnunk, hogy boldogságunkat mi is csak Isten útján járva érhetjük el. Különben beteljesedik rajtunk a Szent Arnold Janssentől származó gondolat igazsága: »Aki a boldogságot más úton keresi, mint amire Isten hívta, annak számára már itt a földön tövis és bojtorján terem. Csalódása nagyon szomorú lesz!« Ezért e szent helyen Mária segítő közbenjárását kérjük papi életünk megújítására” – mondta köszöntőjében a főpásztor.
A lelkinap három előadója a megújulásról tartott elmélkedést. Ugrits Tamás pasztorális helynök, püspöki irodaigazgató hangsúlyozta: szükséges a folytonos fejlődés, ami a Szentlélekben való újjászületést, a szolgálat megújítását jelenti. A változás hiteles, mert szilárd alapja van: maga Jézus Krisztus. „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény” – hangzott el Pál Efezusiaknak írt leveléből (Ef 4,23–24). Az előadó szólt arról is, hogy elengedhetetlen a lelkipásztor és a hívek kapcsolatának folytonos megújítása, a világ állandó változása miatt pedig új és új eszközökre van szükség az evangelizációban.
Nobilis Márió püspöki tanácsos az ima, az Eucharisztia és a liturgia állandósága mellett a személyes megújulás szerepét hangsúlyozta. Beszélt arról, hogy a változás szükséges, ez állandó létfenntartó erő az életben, mégis számos dolog szól ellene: például az időhiány, a leterheltség. Megfelelő önismeret kell hozzá, hogy az ember felismerje a saját korlátait, és szabaddá váljon, esélye legyen a változásra. „Mihez akarunk hűek lenni?” – tette föl a kérdést Márió atya. „Ahhoz, ami van, vagy az úthoz, amelyen Jézus indított el bennünket? Mert általa haladunk előre. Ő nem visszafelé visz, hanem azt akarja, menjünk tovább vele. Ezért hűségünket nem egy állapothoz, élményhez vagy hangulathoz kötjük, hanem ahhoz, amiben élünk. Jézushoz kell hűnek lennünk. Nem mindegy, hogy van-e élő, személyes istenkapcsolatunk. Nem mindegy, hogy a zsolozsmát, az imát, a prédikációt, a katekézist, a szentmisét ismétlésként éljük-e meg, vagy Isten jelenlétének elmélyítéseként, igazságainak újabb és újabb fölfedezéseként” – hangsúlyozta az előadó.
Baltási Nándor dunaújvárosi plébános a lelki megújulás tévútjairól beszélt, arról, hogy a külsőségek miként szolgálhatják a hit elmélyítését, vagy állhatnak az evangélium hirdetésének útjába. Ha a formalitások üressé válnak, hatásuk inkább romboló, állapította meg. Előadásában a klerikalizmus fogalmának jelentéstartalmával is foglalkozott. Arra a kérdésre kereste a választ: van-e jó értelemben vett klerikalizmus. „Részesülve Jézus, a Jó Pásztor hivatásából, a pap őt követve vezeti a híveket, ez a jó értelemben vett klerikalizmust erősíti. A papi szerepnek és a hozzá tartozó tevékenységeknek nem a mai értelemben elgondolt modernitáshoz kell igazodniuk” – szögezte le.
Az egyházmegye papságával együtt bemutatott szentmisében a főpásztor párhuzamot vont a felújítás alatt álló bodajki templom egyszerűsége, bensőséges hangulata, valamint a papi szolgálat megújulása között. Mint mondta, az Istentől kapott kegyelem által újul meg a hit, a hivatás, és az egyszerűségben válik gazdagon megajándékozottá.
A hagyományos egyházmegyei papi lelkigyakorlat agapéval, közös imával és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye
