Álláspont: Hogy életünk legyen…

Az élet igéje azért parancs, mert szükségszerű, mert nélkülözhetetlen. Isten, aki életet teremtett, embert teremtett, nem a halálunkat akarja, hanem azt, hogy életünk legyen és bőségben legyen! S az emberhez méltó életet nem lehet másként, csak egész voltában védeni, az emberi élet méltóságát, szépségét, szentségét nem lehet darabolni.
Nem életvédelem, ha levágom, elszigetelem az emberi életet a Teremtő Élet, a személyes Isten ismeretétől.
Ha védem a megszületett életet, de nem védem a megfogant életet.
Ha védem a nő jogát az élethez, de nem védem a magzatgyermek jogát az élethez.
Ha védem a nő önrendelkezési jogát a magzatgyermek felett, de nem védem a férj, az apa jogát, hogy édesapja lehessen a megfogant gyermeknek.
Ha védem a megfogant életet, amennyiben egészségesnek mutatják a vizsgálatok.
Nem az élők tisztelete, ha elszakítom a foganást – mely együttműködés a Teremtő Szeretettel – az egy férfi és egy nő szentségi szeretetkapcsolatától.
Nem az élők tisztelete, ha szabad szerelemnek nevezzük a félresiklott szexuális kapcsolatokat.
Nem az élők tisztelete, amikor óvszerrel, spirállal, tablettákkal akarjuk elkerülni, megelőzni a élet megfoganását, és terhességmegszakítással megölni a már megfogant életet; ha „nem kívántnak” mondjuk az életet, amely mindig Isten váratlan ajándéka.
Nem az élet és az élők tisztelete, amikor a szexuális felvilágosítás elszakad a férfivá, nővé nevelés egészétől.
Amikor ösztönkielégítés szintjére süllyed az emberi szexualitás, és „ősi mesterségnek” nevezik a szexrabszolgaságot.
Amikor mesterséges határokat húzunk a megengedett és meg nem engedett paráznaság, a szexuális devainciák területén.
Nem teremtésvédelem, nem a teremtmények védelme, ha a sebzett, sérült életeket tehernek tekintjük, ha a gyógyíthatatlan, szenvedéstől félő embernek szeretet helyett gyilkos injekciót kínálunk.
Nem az élet, nem az élők tisztelete, nem az emberhez méltó kapcsolatok védelme, ha a nagykorú már azt csinálhat, amit akar, és csak a kiskorúakat, a gyermekeket próbáljuk védelmezni, de nevelő, szülő abba ne szóljon bele, hogyan paráználkodik, kábítózik kiskorú a kiskorúval.
Nem lehet a gyermekeket tisztán megőrizni, ha parázna nemzedék akar az őrzője lenni. Nem lehet a még féltett gyermekeket megóvni, ha a társadalom vezetői a „szabad szerelmet”, a hűtlenséget, a válást, a prostitúciót megengedik, a homoszexualitást plakátokon hirdetik.
Nem lehet mesterséges mércével védeni az Életet.
Nem a paráznaság „megengedett formái”, nem a cölibátus felfüggesztése, nem a „szabad szerelem” és az óvszerek védik meg a gyermekeket a pedofíliától, hanem az emberhez méltó, tiszta, a másikat tisztelő és szerető élet.
Isten Szeretet! A Szeretet Isten temploma szent, és ti vagytok azok! A testben élő ember: a gyermek, a férfi, a nő – templom, szent és szentségre hivatott.
Az élet állapotának, szakaszainak megfelelő módon kell, hogy megnyilvánuljon a Deus Caritas est – teremtményi visszaragyogása.
Más az egyedülálló és más a házasságban élő életállapota, más a gyermek, a férfi, a nő nemi identitása, amely meghatározza viszonyulását az élet egészével, a teremtő Istenhez és világához. De kell, hogy ez a viszonyulás testben, lélekben, kapcsolatokban a saját nemének, életállapotának megfelelő, rendezett szeretet legyen.
A szerzetes – akár férfi, akár nő – és a pap Isten szeretetéért és a küldetésért azt vállalja, hogy élethossziglan – fogadalommal vagy a papszentelés szentségi erejével – úgy él, amint az alapvetően az egyedülállónak is kötelessége, amíg házasságra nem lép: tehát önmegtartóztatással. S ezen az alapdöntésen alakul ki az a szent szolgálat, amelyre Krisztus szeretete sürgeti, amelyre meghívást és küldetést kap az egyháztól. S a szűz – akár férfi, akár nő – így életében jelszerűen hordozza és megvalósítja az egyháznak Krisztushoz tartozását, melyre Szent Pál a jegyesi kapcsolat analógiáját használja.
Ezért az Istenért és népéért vállalt szüzesség elvesztése közvetlenül sebzi az egyház és Krisztus jegyesi kapcsolatát, a szeretet szakralitását.
Az evangéliumokban igen sokszor szerepel a betegek gyógyítása és a démonok kiűzése mellett, hogy Jézus kiűzte a tisztátalan lelkeket is.
Ahhoz, hogy élet legyen bennünk, hogy örömmel éljük meg életállapotunkat egy szexualizált világban, szükségünk van Jézusra, hogy ma is űzze ki a tisztátalan lelkeket, a tisztátalan szellemiséget, amely emberi jogot formál a bűnből.
S mivel korunk gyermekei vagyunk, ezért a zsoltárossal kérjük minden pénteki zsolozsmában – a magunk, az egyház és minden ember nevében: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” Sztrilich Ágnes SSS testvér