Hétköznapi apologetika: Mikor legyen a keresztelő?

Minek megkeresztelni valakit gyermekként, hiszen lehet, hogy felnőttként másként fog dönteni? – Gyakran hallunk napjainkban ilyen és ehhez hasonló kérdéseket a kisgyermekek megkeresztelésével kapcsolatban. „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tartsátok vissza őket – mondja Jézus –, mert ilyeneké a mennyek országa” (Mk 10,14). Ez az evangéliumi szakasz is mutatja, hogy a gyermekek Jézus szemében mennyire felkészültek a keresztségben való újjászületésre, az Isten országára. Ura akaratát követve egyházunk befogadja a legkisebbeket, és arra buzdítja a szülőket, hogy néhány hetes, hónapos gyermekük számára kérjék a keresztséget. Az egyház gyakorlatában korán megjelent a gyermekkeresztelés, és hamar része lett a hagyománynak. A gyermekkeresztelés mindenekelőtt Istennek mindenkire kiterjedő, megelőző szeretetét mutatja. Isten nem várja el érdemszerző cselekedeteinket ahhoz, hogy kifejezze ingyenes szeretetét. Az újszülött még képtelen arra, hogy higgyen, érdemeket szerezzen: a Teremtő mindent megelőző szeretetéből, kegyelemből válik Isten gyermekévé. Az üdvösség ingyenes jellegét semmi nem fejezi ki jobban, mint éppen a kisgyermekek megkeresztelése. II. János Pál pápa ezt így fogalmazta meg: „A gyermekkeresztelés Isten egyetemes szeretetét nyilatkoztatja ki. Általa azt hirdeti az egyház, hogy Isten minden embert életkorra való tekintet nélkül szeret. Szeretete ingyenes, megelőző szeretet. Az Úr már azt megelőzően szereti az embert, mielőtt az tudatosulhatna benne. A szülők szeretik így gyermeküket, mielőtt megszületne a világra.” Ellentétben azzal, amit gyakran hallunk: a keresztség értéke nem függ a keresztelendő életkorától. Nincs nagyobb értéke annak, ha egy felnőttet keresztelnek, mint ha egy gyermeket. A keresztség nem érdem, hanem kegyelem kérdése. Isten kegyelme pedig csodálatosan megnyilvánul a gyermekek megkeresztelésében. Ma sokan vallják, hogy a gyermekkeresztelés ellentétes a szabadsággal. Szerintük helyesebb volna, ha akkor szolgáltatnák ki ezt a szentséget, amikor az illető szabad meggyőződéssel, tudatosan képes felvenni. Vannak szülők, akik – attól félve, hogy gyermekük felnőttként hűtlen lesz a keresztséghez –, megvárják, amíg gyermekük képes lesz az önálló, felelős döntésre. Mások ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a gyermeknevelés korai szakaszában amúgy is a szülőknek kell folytonosan dönteniük a gyermek helyett – miért legyen ez másként a kereszteléssel kapcsolatban? Fontos hangsúlyozni, hogy a szabadságra el kell jutni. A szülői nevelés, a szülők döntései révén juthat el odáig a gyermek, hogy önálló személyiségként maga is képes lesz gyakorolni szabadságát. A kereszteléssel egyházunk nemhogy tagadná a szabadságot, hanem éppen az igazi szabadság forrását nyújtja. A Bibliában ezt fejezi ki a Vörös-tengeren való áthaladás, Izrael népének a fogságból való szabadulása, mely a keresztségben kapott szabadulás előképe. Mindaddig, amíg valaki nincs megkeresztelve, a bűn fogságában él, akárcsak azok a zsidók, akik a fáraó idején még nem jutottak át a Vörös-tengeren. A keresztény életbe történő felvétel nem megkötöttség, hanem Isten gyermekeinek szabadsága. Szent Pál hangsúlyozza, hogy „a szabadságra Krisztus vezetett el minket” (Gal 5,1). A kisgyermekeknek, akárcsak a felnőtteknek szükségük van a keresztségre, mivel az eredeti bűn jegyét hordozzák. Egyházunk az Úr szavaira támaszkodik, amikor azt hangsúlyozza, hogy a kisgyermekeket nem szabad megfosztani a keresztségtől: „Senki sem jut be a mennyek országába, ha újjá nem születik vízből és Szentlélekből” (Jn 3,5). Ez a szentség a legkisebbek számára is a személyes üdvösség és az Isten népéhez tartozás kapuja. Egyházunk a keresztségen kívül nem ismer más módot arra, hogy a kisgyermekek az örök boldogságra eljussanak. Nem hanyagolhatja el azt a küldetést, amelyet az Úrtól kapott, hogy vízből és Szentlélekből életre keljenek mindazok, akiket meg lehet keresztelni. Egyházunk bizalommal tekint mindazon gyermekek üdvösségére, akiket kiskorukban kereszteltek meg. A keresztség nélkül elhunytakat pedig Isten végtelen irgalmába ajánlja. Keresztény életünk alapja a keresztség, miért késlekednénk, miért fosztanánk meg gyermekeinket ettől a kegyelmekben gazdag élettől?

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..