Házi feladat

Magyar a pékség a ház alatt, az előttem álló férfi a sorban, aki csak egy darab zsemlét kér, és koppan az eladó szava, tizennyolc forint, éppen úgy, mint a húszas, amiből már nem adnak vissza.

Magyar a pénteki Déli pályaudvar, ahogy tolong haza fél Budapest, a kilométer hosszú sor, Ez Magyarország!, háborog a mögötted álló. Magyar a kerekes székes lány, akit anyjával ketten próbálunk felhúzkodni a vonatra, nagyanyja kezében az apró járókeret, amelyre színes szalagokat és pillangókat kötöttek, mint más gyerekeknek a biciklijére. Rokkantbizottság elé jöttek, mondja a nő, mintha egy ilyen gyereknek évről évre bármit is változna az állapota. Magyarok a férfiak, akik telefonálva, kólásüveget bontva húznak el mindeközben mellettünk. Magyar a szombathelyi gyors, a természetesnek számító húszperces késés, amiért Japánban már a közlekedési miniszter egész családja öngyilkosságot követne el. Magyar mellettem a vonatút alatt végig az iPhone-ját pittyegtető cigány gyerek. És magyar az is, hogy elgondolkodom azon, leírjam-e ezt az előző mondatot.


Ott van még egy néni is a vagonban, ideírom hát őt is, mert nagyon magyar fölvenni az összes gyűrűt és aranyat, amikor orvoshoz megyünk, vagy csak úgy, Pestre, föl. Magyar anyám levese, a cserépkályhában a tűz, magyar a temető esti szaga, nagyapám málló betonsírja, rajta a kopott selyemkrizantém. Magyar az esti megasztár vagy voice, vagy mi. Magyar a szomszéd, aki az utcán már nem köszön, de a Facebookon lájkol. Magyar a déli harangszó a Kossuthon, és magyar az ötféle dallam a faluban, a jégkrémes autóké, a gázosé, a postásé, a meszesé. Magyar a nagyanyám az öregek otthonában, ahogy kérdi, mennyit keresek, s ahogy a banánt, amit ebédre kapott, félreteszi, hogy vidd csak el, én úgysem szeretem. Magyar a készülődés vissza Pestre, anyám műanyag dobozba csomagolt ételei, magyar a körfolyosó, a házmester, a „ma szép időnk van”, magyar a Körút zaja. Magyar az, hogy nincs tenger, viszont iható a csapvíz. Magyar a bikram jóga, a second hand shop, a gyroson a csípős szósz. Magyar a csöves, ahogy azt kiabálja, a lányom vak, beteg, kérem szépen, segítsenek, és magyar az is, hogy ezt már nem hiszem el. Magyar az este, az ágy mellett a Kosztolányi- kötet, a Biblia és Raymond Carver. Magyar, hogy aztán sokáig nem alszom el, mert egyfolytában arra gondolok, mi volt, és mi lesz.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.