Hármas ünnep a bécsi Pázmáneumban
Fotó: Varga Gabriella

 

A szentmisében arról is megemlékezünk, hogy Pázmány Péter négyszáz évvel ezelőtt kezdte meg ennek az intézménynek a megalapítását – mondta szentbeszédében Mohos Gábor püspök, és hozzátette: a napjainkban tanulmányi és vendégházként működő egykori szeminárium létrehozása nem volt könnyű fel­adat. Annak idején az ország egy része, teljes egyházmegyék az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, Erdélyben pedig keresztény testvérviszályok dúltak.
Ilyen körülmények között mi lehetett az, ami Pázmányt a szeminárium megalapítására indította? – tette föl a kérdést a püspök. – Az, hogy ismerte Istent, és hitt. Az, hogy tudta: az Isten adta biztonság minden földi nehézség és küzdelem idején biztos alap. És az idő őt igazolta – mutatott rá Mohos Gábor. – Az intézmény évszázadokon keresztül a magyar egyházi élet meghatározó központja volt; az egyházi és a kulturális élet nagy alakjai közül sokan e falak között végezték a tanulmányaikat. Pázmány döntése helyesnek bizonyult, mert volt bátorsága reménnyel tekinteni a jövőbe.
Ennek a napnak az üzenete: Isten irgalmas, és ha hagyjuk, hogy irgalma megérintsen bennünket, ha engedjük, hogy megbocsásson nekünk, ha hisszük, hogy nem büntetni akar, hanem irgalmas és szerető Atya, akkor hitünk megalapozhatja bennünk a biztonságot, az Istenre való ráhagyatkozást, és erre építhetjük a jövőbe vetett reményünket – hangzott el a szentbeszédben.
A szentmise után pódiumbeszélgetés következett. Mohos Gábor püspök Varga János rektor kérdéseire válaszolva mesélt a hivatásáról. Kiderült, a papsághoz vezető útján nagy hatással volt rá hívő családja, különösképpen a nagyszülei, akik sokat imádkoztak azért, hogy a gyermekeik közül valaki rátaláljon a papi hivatásra. „Gyermekük végül nem lett pap, az unokájuk viszont igen. Ez is bizonyítja, hogy nincs elveszett ima, idővel minden célba ér” – hangsúlyozta Mohos Gábor.
Püspöki jelmondatáról – „Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk?” (113. zsoltár) – a következőket mondta: egy évvel ezelőtt Szent Mihály napján (szeptember 29.) kapta Rómában a telefonhívást, hogy a Szentatya kinevezte őt segédpüspöknek. Keresztelője szintén Szent Mihály napján volt, és fiatal felnőttként a bérmaszentjének is Szent Mihályt választotta. A Mihály név eredeti jelentése ez: „Ki olyan, mint az Isten?” Ezekben az egybeesésekben Mohos Gábor Szent Mihály közelségét, segítségét látta. Jelmondatának választásában az is közrejátszott, hogy a 113. zsoltár számos tekintetben hasonlít a Magnificathoz. Hálaénekében a Szűzanya először kifejezi háláját Isten nagyságáért, hatalmáért, azután az Úr csodálatos tetteiről beszél: arról, hogy Isten fölemeli az alázatosakat, és lehajol azokhoz, akik messze vannak tőle. Mohos Gábor hangsúlyozta, a mai világ annyira igénybe veszi az embert, hogy sokszor elfelejtjük fölemelni a tekintetünket, pedig lelkünk sebei csak Isten kegyelmével gyógyulhatnak be. Ebben szeretne Isten munkatársa lenni – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök. A pódiumbeszélgetést a Hálát adok mindenért című verses-zenés összeállítás követte. Csadi Zoltán színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese főként Sík Sándor-költeményekkel, Kovács Nóri énekes, dalszerző pedig szakrális énekcsokorral tisztelgett a Pázmáneum jubileuma és a 130 évvel ezelőtt született Sík Sándor emléke előtt. Az est egyúttal a XIII. Ars Sacra Fesztivál bécsi nyitóeseménye volt.
Az ünnepi eseményen Gyöngy Ádám diaszpórareferens, a projekt koordinátora ismertette az Magyar Katolikus Püspöki Knferencia (MKPK) Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának 1 Plusz 1 Misszió programját. Elmondta: a kezdeményezést a külföldön élő magyar katolikusok vallási-erkölcsi nevelésének segítésére, anyanyelvi vallásgyakorlásuk, hitük, kultúrájuk, hagyományaik megtartásának támogatására egy évvel ezelőtt indította útjára Cserháti Ferenc püspök. A program számos nyugat-európai helyszínen nyújtott és nyújt segítséget a magyaroknak. Az év második felében többfelé tartanak majd Sík Sándor-emlékeseményt. Június óta minden hónapban választanak egyet a neves pap költő versei közül. Szeptemberben a hónap verse a Te Deum. Az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának Bécsben dolgozó munkatársai hálát adtak a Pázmáneum négyszáz évéért, Sík Sándorért, valamint azért, hogy egy évvel ezelőtt elindulhatott az 1 Plusz 1 Misszió. A kerek évfordulót ünneplő intézetet nem mindennapi ajándékkal lepték meg: egy ima- és lelkiségi könyvritkaságokból álló, százkötetnyi csomagot adtak át Varga János rektornak. A XIX. századi és a XX. század első feléből származó könyvkülönlegességek Haranghy Jenő festőművész és felesége, Schramkó István, valamint mások hagyatékából származnak. A kötetek Ágostházy Katalin és több család felajánlása nyomán, az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével, továbbá a Jakab Antal Keresztény Körön keresztül jutottak el az MKPK-hoz.
A szeptember 14-ei esemény a Pázmáneumnak és az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálatának a közös szervezésében valósult meg.

Szöveg: Varga Gabriella és Gál Anna Gertrúd

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..