Fotó: Lambert Attila
A fák hűvösében kicsik és nagyok térképet böngészve járják az ösvényeket. Állomásokat keresnek, ahol különböző feladatok várják őket. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye létrejöttének 25. évfordulóját ünneplő családi majálison járunk a Kecskeméti Arborétumban. Május vége van, tűz a nap, de a fák között nem érezni a hőséget. Az Alföld erdőállományának jellemző fajtái alkotják ezt az erdős-ligetes területet, amely a Kápolna-domb szakrális kincseivel ideális helyszín a találkozásra, a játékra és az elmélyülésre.
A jubileum alkalmat ad arra, hogy az egyházmegye közösségét ünnepeljük, visszatekintsünk a múltra és erőt gyűjtsünk a jövőre – erről beszélt Bábel Balázs érsek a napot indító, hálaadó szentmisében a kecskeméti nagytemplomban, amely huszonöt éve az egyházmegye társszékesegyháza.
Beszédében az érsek megújulásra buzdította a híveket. „Az egyházmegye múltja nemcsak a most ünnepelt huszonöt évből áll, hanem része a kalocsai érsekség fennállásának 1016 éve és a Kecskemétet egykor magában foglaló történelmi Váci Egyházmegye 990 éve is. Sokat szenvedett vidék ez. A tatár, majd a török hadak és természeti csapások rombolták itt porig a templomokat, és pusztították el megannyiszor a vetést.
Az érsek a kecskeméti társszékesegyház sorsával érzékeltette a nehéz időket: a nagytemplom a török kiűzése után épült. Leégett, majd újjáépítették, később földrengés rongálta meg az épületet, de helyreállították. Harangjait a világháború idején rekvirálták, majd később, amikor lehetőség nyílt rá, újakat öntettek helyettük. Hány újrakezdést kellett megélniük itt az embereknek? Ám az öregtemplom ma is áll, ma is a város legmagasabb épülete, és tornyán a kereszt ma is az állandóságot hirdeti a változó idők közepette.
Mi, mai hívek is a megújítás feladata előtt állunk, s nemcsak a templom külső megújítása értendő ez alatt, hanem a belső megújulás kötelezettsége is – hangsúlyozta Bábel Balázs. A templomainkat, iskoláinkat, intézményeinket könnyű számba venni, ez a „hardver”. Ám a mindezeket működtető „szoftver”, a keresztény lelkület, már sokkal nehezebben megfogható, pedig ez az, ami megtart, ez a túlélés záloga. Lényege az Egyház, Krisztus titokzatos teste, melyben minden tagnak megvan a maga feladata, melyben mindenkire szükség van. E test tagjának lenni annyi, mint Krisztus követni. „Azt kell keresnünk, mit tenne Jézus napjainkban. Életünk ma gyakran árral szemben úszás, ami bomlasztóbb, mint egykor az üldöztetés volt. Akkoriban ugyanis kihullott a gyáva, s aki maradt, az megerősödött. A ma problémái azonban – az elvilágiasodás, a közöny, a fásultság, a hasznosság és célszerűség dominanciája – sebzetté teszik az emberi lelket, és az értékek iránti érdeklődés nehezen ébreszthető fel.” Emberségben kellene gazdagabbaknak lennünk, s úgy élnünk, hogy akik ma még távol vannak az Egyháztól, azt mondják, „bárcsak én is köztük lehetnék”.
A jubileum ünnepén az érsek számvetésre szólította a híveket, s arra buzdított, hogy a mindennapokban a keresztény ember józanságával és Krisztus szeretete által sürgetve törekedjünk a helytállásra. A ma feladata, hogy „legyen jövő, és az keresztény szempontból értékes legyen. Ez a mi felelősségünk” – hangsúlyozta.
A délutáni ünneplés helyszíne, a Kecskeméti Arborétum szép példája annak, hogyan tudjuk megőrizve továbbfejleszteni, mindennapi életünket gazdagítva használni a múlt kincseit. Az egyházmegye közösségét a Parázs Pasztorális Központ munkatársai és önkéntesei a Kápolna-dombon fogadták. Ez az arborétum szakrális központja, tulajdonképpen e középkori alapokon álló, 1713-ban újjáépített Mária-kápolna körül hozták létre 1986-ban a hatvankét hektáros erdő- és díszkertet, amelynek megálmodója Gőbölös Antal volt.
Ebéd után a családokat és a busszal érkező zarándokokat a kápolnába invitálták, ahol Finta József pasztorális püspöki helynök számolt be az egyházmegye pasztorális életéről. A hitoktatás, az ifjúság- és a családpasztoráció, valamint a szeretetszolgálat kiemelt területeit vizsgálva adott képet a mindennapok feladatairól, hangsúlyozva, hogy az egyházmegye törekvései közül a legfontosabb a hit átadása. Előadásából a jelenlévők megismerhették az évek óta népszerű hagyományos programokat és az új kezdeményezéseket is.
Eközben az arborétum fái között tíz állomáson vidám ügyességi feladatokkal, ismeretterjesztő és elgondolkodtató játékkal várták az ünnep résztvevőit. A kisgyermekes családok és a barátaikkal érkező kiskamaszok mellett az idősebb zarándokok is szívesen részt vettek a tízpróbában, a generációk közötti találkozás szép példáját felmutatva. Az utolsó állomáson egy papírvirág szirmaira írva ki-ki megfogalmazhatta, miért ad hálát Istennek, ha visszatekint az életére. Jeney Gábor atya vezetésével az egyházmegyei közösség hálaadó imájával zárult a jubileumi ünnepség.
