Hálát adni, erőt gyűjteni
Fotó: Lambert Attila

 

A fák hűvösében kicsik és nagyok térképet böngészve járják az ösvényeket. Állomásokat keresnek, ahol különböző feladatok várják őket. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye létrejöttének 25. évfordulóját ünneplő családi majálison járunk a Kecskeméti Arborétumban. Május vége van, tűz a nap, de a fák között nem érezni a hőséget. Az Alföld erdőállományának jellemző fajtái alkotják ezt az erdős-ligetes területet, amely a Kápolna-domb szakrális kincseivel ideális helyszín a találkozásra, a játékra és az elmélyülésre.
A jubileum alkalmat ad arra, hogy az egyházmegye közösségét ünnepeljük, visszatekintsünk a múltra és erőt gyűjtsünk a jövőre – erről beszélt Bábel Balázs érsek a napot indító, hálaadó szentmisében a kecskeméti nagytemplomban, amely huszonöt éve az egyházmegye társszékesegyháza.
Beszédében az érsek megújulásra buzdította a híveket. „Az egyházmegye múltja nemcsak a most ünnepelt huszonöt évből áll, hanem része a kalocsai érsekség fennállásának 1016 éve és a Kecskemétet egykor magában foglaló történelmi Váci Egyházmegye 990 éve is. Sokat szenvedett vidék ez. A tatár, majd a török hadak és természeti csapások rombolták itt porig a templomokat, és pusztították el megannyiszor a vetést.
Az érsek a kecskeméti társszékesegyház sorsával érzékeltette a nehéz időket: a nagytemplom a török kiűzése után épült. Leégett, majd újjáépítették, később földrengés rongálta meg az épületet, de helyreállították. Harangjait a világháború idején rekvirálták, majd később, amikor lehetőség nyílt rá, újakat öntettek helyettük. Hány újrakezdést kellett megélniük itt az embereknek? Ám az öregtemplom ma is áll, ma is a város legmagasabb épülete, és tornyán a kereszt ma is az állandóságot hirdeti a változó idők közepette.
Mi, mai hívek is a megújítás fel­adata előtt állunk, s nemcsak a templom külső megújítása értendő ez alatt, hanem a belső megújulás kötelezettsége is – hangsúlyozta Bábel Balázs. A templomainkat, iskoláinkat, intézményeinket könnyű számba venni, ez a „hardver”. Ám a mind­ezeket működtető „szoftver”, a keresztény lelkület, már sokkal nehezebben megfogható, pedig ez az, ami megtart, ez a túlélés záloga. Lényege az Egyház, Krisztus titokzatos teste, melyben minden tagnak megvan a maga feladata, melyben mindenkire szükség van. E test tagjának lenni annyi, mint Krisztus követni. „Azt kell keresnünk, mit tenne Jézus napjainkban. Életünk ma gyakran árral szemben úszás, ami bomlasztóbb, mint egykor az üldöztetés volt. Akkoriban ugyanis kihullott a gyáva, s aki maradt, az megerősödött. A ma problémái azonban – az elvilágiasodás, a közöny, a fásultság, a hasznosság és célszerűség dominanciája – sebzetté teszik az emberi lelket, és az értékek iránti érdeklődés nehezen ébreszthető fel.” Emberségben kellene gazdagabbaknak lennünk, s úgy élnünk, hogy akik ma még távol vannak az Egyháztól, azt mondják, „bárcsak én is köztük lehetnék”.
A jubileum ünnepén az érsek számvetésre szólította a híveket, s arra buzdított, hogy a mindennapokban a keresztény ember józanságával és Krisztus szeretete által sürgetve törekedjünk a helytállásra. A ma fel­adata, hogy „legyen jövő, és az keresztény szempontból értékes legyen. Ez a mi felelősségünk” – hangsúlyozta.
A délutáni ünneplés helyszíne, a Kecskeméti Arborétum szép példája annak, hogyan tudjuk megőrizve továbbfejleszteni, mindennapi életünket gazdagítva használni a múlt kincseit. Az egyházmegye közösségét a Parázs Pasztorális Központ munkatársai és önkéntesei a Kápolna-dombon fogadták. Ez az arborétum szakrális központja, tulajdonképpen e középkori alapokon álló, 1713-ban újjáépített Mária-kápolna körül hozták létre 1986-ban a hatvankét hektáros erdő- és díszkertet, amelynek megálmodója Gőbölös Antal volt.
Ebéd után a családokat és a busszal érkező zarándokokat a kápolnába invitálták, ahol Finta József pasztorális püspöki helynök számolt be az egyházmegye pasztorális életéről. A hitoktatás, az ifjúság- és a családpasztoráció, valamint a szeretetszolgálat kiemelt területeit vizsgálva adott képet a mindennapok feladatairól, hangsúlyozva, hogy az egyházmegye törekvései közül a legfontosabb a hit átadása. Előadásából a jelenlévők megismerhették az évek óta népszerű hagyományos programokat és az új kezdeményezéseket is.
Eközben az arborétum fái között tíz állomáson vidám ügyességi fel­adatokkal, ismeretterjesztő és elgondolkodtató játékkal várták az ünnep résztvevőit. A kisgyermekes családok és a barátaikkal érkező kiskamaszok mellett az idősebb zarándokok is szívesen részt vettek a tízpróbában, a generációk közötti találkozás szép példáját felmutatva. Az utolsó állomáson egy papírvirág szirmaira írva ki-ki megfogalmazhatta, miért ad hálát Istennek, ha visszatekint az életére. Jeney Gábor atya vezetésével az egyházmegyei közösség hálaadó imájával zárult a jubileumi ünnepség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..