Hálaadás a bizalomért

A ferences rendház hittantermében összegyűlt fiatalok először vetítést nézhettek meg a találkozóról, majd néhány szóbeli beszámolót hallhattak a brüsszeli programokról. Ezután kiscsoportos megbeszéléssel folytatódott az este. A résztvevők elmondták, kinek milyen maradandó élményt jelentett a brüsszeli találkozó. Andrea, aki Pozsonyból jött és itt tanul Budapesten, örömmel mondta el, hogy az esti ima és az énekek nagy élményt jelentettek számára. Örült, hogy új barátokat szerzett, és nagy érdeklődéssel vett részt a városnézésen. Lajos elmesélte, az fogta meg őt a legjobban, amikor a hatalmas csarnokban összegyűlt fiatalok csendben imádkoztak. „Ennek a csendnek ereje volt” – mondta.

Péter beszámolt arról, hogy az ott élő emberek nagy részének nem sok fogalma volt arról, „mi is ez a Taizé?”, és miért van a találkozó? Belgiumban üresek a templomok, kevés fiatal jár misére. Az előkészítésben is jobbára a közép- és az idősebb korosztályból segédkeztek. Egy ottani pap belépve a csarnokba megjegyezte: „Órákat készülök a szentbeszédeimre és alig hallgatják, itt meg egy mondatot ismételgetnek a Szentírásból és több tízezer fiatal gyűlt össze!”

Néhányan panaszkodtak arról, hogy zavarta őket az, hogy az esti imáról rohanniuk kellett a vonathoz, ugyanis többen Brüsszel környéki kisvárosokban kaptak szállást. Az este folyamán szó esett még Alois testvér elmélkedéséről, arról, kinek melyik ének volt a kedvence, és meghallgatták egyesek elhatározásait, melyet a bizalom zarándokútjának hatására fogalmaztak meg. Többen késztetést éreznek arra, hogy közösségükben jobban megéljék az ökumenizmust és az összetartozást, mások taizéi imaórát szeretnének szervezni templomukban. A beszélgetést szerény agapé követte, majd átmentünk a „Katakombába”, ahol imaóra zárta az együttlétet. A gitár- és furulyaszóval kísért dalok éneklése közben talán mindenki lelkében bizonyossá vált a találkozó lényege: bizalom nélkül nem lehet élni!