Hajdúdorogi „Forgatag”

Célunk pontosan ez volt, hogy megéreztessük, szükségünk van a hit „táplálékára”, mely elkötelezettségből fakadó biztonságot nyújt. A programunk kezdetén Pál Ferenc óbudai plébános és Dalanics Zoltán hajdúdorogi paróchus gondolatait hallhattuk, melyeket csoportos beszélgetések követtek. Majd a vecsernyét imádkoztuk el, s az est fő programjaként, már missziós lelkülettel, nyitottan a város lakói felé, Mészáros Árpád Zsolt énekes és barátainak koncertjét hallgattuk meg (táncoltunk is rá!) a város főterén. Egy fiatal lány a közönség köréből a következő szavakkal írta le a hangulatot: a kezdeti megilletődés után hamar feloldódtunk és mindenki táncra perdült a pörgős dalok hallatára. Emellett nagyon megfogott az, ahogyan MÁZS (az előadó – a szerk.) arról beszélt, hogyan van jelen Isten az életében, hogyan adott neki erőt a nehézségekben. Szerintem sok ilyen sztárra lenne szükségünk, mert bizonyságtételük által talán jobban meg lehetne fogni a fiatalságot, akik példaképként tekintenek rájuk.”Ezután – a fiatalok különös kívánságára is – a székesegyházban az Akatisztosz imádságot énekeltük el, állva, talán egy kicsit arra is gondolva, hogy hitünk próbájaként Isten hívó szava és jelenléte előtt is meg kell tudnunk állni, már itt, a földön, fiatalként is.

A vasárnapot a székesegyházban és annak közvetlen környezetében töltöttük. „Forgatagnak” neveztük el, mert a Hétfejű tündér előadása, a kézművesekkel való személyes találkozás, s különösen a püspöki szent liturgia által azt is megérezhettük, hogy forog velünk a világ: egyszerre éljük meg Isten szeretetét és az ajándékba kapott földi lét örömeit és lehetőségeit. A találkozót a Szent Bazil Oktatási Központ fiataljainak, a Dorogiensis együttesnek a koncertje és a Paraklisz imádsága zárta le.
Az idősebb korosztály egyik képviselője így összegezte a missziót: „Jó volt látni, hogy fiataljainkat nemcsak bulira, hanem lelki programokra is rá lehet venni. Meg tudják találni az egyensúlyt a lazaság és a komolyság között. Ugyanolyan örömmel, de mégis máshogyan tudtunk részt venni egy esti táncos mulatságon és egy püspöki szent liturgián. Jó alkalom volt ez a hétvége arra, hogy találkozzunk Istennel és egymással. Úgy érzem, hogy ifjúsági missziónk végére az Élesztőből valóban Kenyér lett, amelynek szeletei mi vagyunk. Most mindannyiunk feladata, hogy saját szeletünkből adjunk másoknak is.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.