Az egész egyház imája

 

Az egyes keresztény e nagy közösség imájából részesedik; amikor tehát imádkozik, imája az egy Testnek az imádsága, amiért is ez az ima egyformán jelenti Krisztus szeretett Jegyesének szavát, illetve az egész keresztény nép óhajait és vágyait mint esdeklést és könyörgést minden ember szükségleteiért.” A zsolozsma tehát az egész egyház imája, amelyben kifejezzük szüntelen hálánkat, örömünket és dicséretünket Jézusnak, valamint elvisszük hozzá a világ és benne minden ember nyomorát, szenvedéseit, rászorultságát a megváltásra.

A zsolozsma tehát különösen is alkalmas arra, hogy megéljük a nap különböző napszakaiban (vagyis „mindig”) Jézus iránti odaadó szeretetünket, és mivel felelősségünk a bennünk élő remény megismertetése minden emberrel (1Pt 3,15), ezen ima által megéljük „a lámpatartóra tett világosságra” vonatkozó küldetésünket is.

E dicsőítő liturgia természeténél fogva nemcsak a klérus és a szerzetesek imája, imaliturgiája (noha ők ennek végzésére nyilvános kötelezettséget vállaltak), hanem minden Krisztus-hívőé, még ha az egyháztörténet során, különösen a nyugati kereszténységben ez az imamód a világiak számára nem volt ismert vagy hozzáférhető. A szent zsolozsmáról szóló most induló sorozatunkkal buzdítani szeretnénk testvéreinket ennek az egyedül is végezhető liturgiának a megismerésére, benső szépségének és hitet tápláló erejének felfedezésére.