Fájdalmas Anya-búcsú Egerben

A Fájdalmas Anya kegyszobra 1689-ben került a városba, az egri szerviták kapták bécsi rendtársaiktól. Miután a Szűz közbenjárására csodás gyógyulások történtek, egyre több hívő zarándokolt el a templomhoz.
Az idei búcsú keresztúttal kezdődött, majd a szenvedélybetegekért és a lelki válsággal küzdőkért mondott szentmisét Szabó József, az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa. Másnap délután ismét keresztút következett, ezt a fájdalmas rózsafüzér elimádkozása követte, azután pedig a családokért celebrált szabadtéri szentmisét Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános. A hagyományoknak megfelelően ezután éjfélig szentségimádást tartottak az egri plébániákon. Szeptember 17-én, vasárnap az ünnepi szentmisét Veres András, a Győri Egyházmegye püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be.
A főpásztor szentbeszédében szólt arról, hogy a Szűzanya ugyanolyan emberi életet élt, mint mi magunk, ezért istenkövetése számunkra is utat mutat. Veres András hangsúlyozta: Máriát a művészetekben leggyakrabban Stabat Materként, szenvedő édesanyaként ábrázolják. A Fájdalmas Anya ünnepe az együtt szenvedés fontosságáról szól. Arról, hogy a Szűzanyától – aki a kereszt alatt együtt szenvedett fiával – megtanuljuk, miként kell részt vállalnunk szeretteink fájdalmából, s ezen túlmenően azt is, hogyan tudunk részt venni Krisztus szenvedésében és megváltó áldozatában. Jézus áldozatvállalásával kapcsolatban hangsúlyozta: a szen­vedés elkerülhetetlen része az életünknek. Senki sem menekülhet el a testi és az olykor talán még gyötrőbb lelki fájdalom elől. Rámutatott: a szenvedés sötétségében egyedül a hit képes világosságot gyújtani, csak Isten és a hit tud irányt mutatni számunkra. A Szűzanya együtt szenvedett fiával, és minket is arra hív, hogy vállaljuk mások szenvedéseit is.
Veres András Pál apostolt idézte: „Tövist kaptam a testembe, hogy el ne bízzam magam” (2Kor 12). Majd így folytatta a püspök: Szükség van a tövisre és a szenvedésre. Ne essünk kétségbe, ha baj ér bennünket: abban Isten szeretetének egy másfajta módját ismerhetjük fel. Nagyon sok – korábban hitetlen – embertársunk épp a fájdalmak idején jutott el Isten létezésének és szeretetének felismeréséig. Aki le tud térdelni a kereszt elé, az megtapasztalja Isten szeretetét. A szenvedés révén új erőt kapunk ahhoz, hogy életünket Isten gyermekeiként tudjuk élni. Beszéde végén a főpásztor azt kérte, hogy otthonainkban őrizzük meg a feszületet, ne tüntessük el azt a hétköznapi életünkből. Külön felhívta a figyelmet az út menti feszületek felújításának fontosságára. Arra buzdított, amikor a legnagyobb bajokkal küzdünk, álljunk meg Krisztus keresztje előtt, hogy megismerjük Isten szeretetét, aki a fájdalomban is új erőt és új szépséget akar adni nekünk.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye