Egy falu és a világ keresztény emlékei

A községben már az Árpád-korban plébánia működött, majd 1378-tól karthauzi szerzetesek telepedtek meg a szomszédos Városlődön, vagy ahogyan akkor nevezték, Lövöldön. A „néma barátok” szigorú, elzárt életmódjuk ellenére is nagy hatással voltak a környékre, erdőt irtottak, halastavat létesítettek, kolostoruk pedig fontos egyházi központ volt: a lövöldi karthauzi perjel ugyanolyan kiváltságokat élvezett, mint a pannonhalmi főapát. E rendházban készült – egyetlen másoló szerzetes munkájával – a legnagyobb magyar legendagyűjtemény, az Érdy-kódex.

A kolostor a török időkig fennállt, ám a hódoltság idején az egész terület, így Kislőd is elnéptelenedett. Az 1696-os összeíráson már újra szerepel a község, ám mivel a terület a veszprémi püspökség tulajdona volt, a református hitet gyakorló lakosságot elköltöztették, és katolikus, német családokat telepítettek a faluba. Kislőd – amellett, hogy az itt élők a történelem során többször bizonyították magyar hazaszeretetüket – a mai napig hűen őrzi német hagyományait, népszokásait, a faluban nemzetiségi általános iskola is működik. A plébánia műemlék jellegű épületrészében helyet kapott Rőthy Mihály Egyházi Gyűjtemény a település évszázadairól, az itt lakók életéről is tanúskodik, azonban elsősorban nem helytörténeti kiállítás. A környék hitéletének emlékei mellett a világ számos országából őriz kegytárgyakat, ezért sokkal inkább az egyetemes keresztény kultúra bemutatója.

A gyűjteményt – amelyet Kislőd egykori plébánosáról nevezték el, aki minden munkáját és vagyonát a falu gazdagítására, építésére fordította – 1987 júniusában szentelte fel Szendi József veszprémi püspök. Alapítója Markója László plébános volt, aki saját elmondása szerint már gyermekkora óta gyűjtött különféle tárgyakat, majd papként érdeklődése kifejezetten a liturgikus, vallásos tárgyak felé fordult. E gyűjtés során bukkant Kislődön két, fából készült feszületre, amelyekről kiderült, az 1700-as évek elején ide telepített német ősök hozták magukkal. Ezen értékes leletekre alapozva keresztmúzeumot szeretett volna létesíteni a plébánián, hogy az oda betérők, a különböző korokból származó feszületeket szemlélve, közelebb kerülhessenek a megváltás misztériumához. Hamar kiderült azonban, hogy a településen és környékén számos megőrzésre érdemes és majdnem elfeledett szakrális tárgy rejtőzik, ezért mire megvalósult az elképzelés, egy sokkal szélesebb tematikájú anyag gyűlt össze.

Markója László nem felejtkezett el utazásai során sem gyarapítani a gyűjteményt, mindig valamilyen, saját pénzből vásárolt érdekességgel tért haza. Így lehetséges, hogy Európa számos országából, a legkülönfélébb korú, anyagú, nagyságú feszületek találhatóak a keresztgyűjteményben, sőt, egy zairei és egy egyiptomi darab is. Hasonlóan gazdag a szentolvasó-, illetve a misekancsó-gyűjtemény is, amelyek szintén több, Európai országból származó tárgyakat őriznek. A múzeum egyik ritkasága az 1668-ból származó „Arma Christi” rózsafüzér, amelyen a Jézus kínszenvedését okozó eszközöknek, „Kriszus győzelmi fegyvereinek” apró másai sorakoznak. Az értékes tárgyat családi ereklyeként őrizte egy balatonfelvidéki református család.

A gyűjtemény egyik legkorábbi darabja egy gerenda, amely valószínűleg a falu régi templomának tetőszerkezetéből való. A fába az 1402-es dátumot véste az ács. Szintén ennek az időnek állít emléket a karthauziak életét bemutató emléksarok. Itt az Érdy-kódex részleteiről készült másolatokat is megcsodálhatják az érdeklődők. Egy kis vitrin őrzi azokat a csonttáblás imakönyveket, amelyek a kislődi otthonokból kerültek elő, s néhányukat még a betelepülő ősök hoztak magukkal. Nagy részük német, gót betűs nyomtatvány, de számos magyar nyelvű is van közöttük. A gyűjteményt latin misekönyvek, illetve a falu első sváb plébánosának, Móger Ádámnak 1600-as, 1700-as évekből származó kötetekből álló könyvtára egészíti ki. A kiállítás részeként a Szent József- és Szent Vendel-templom hűvös falai óvják a textileket, amelyek között Mária Terézia korából származó, valamint az 1896-os millenniumra készült miseruha is található.  Az alapító ismerte minden tárgy történetét, tárlatvezetése során megelevenedtek az évszázadok. Végrendeletében az egyházközségre hagyta a gazdag gyűjteményt, amely továbbra is – immár Markója László emlékét is őrizve – eredeti otthonában, a kislődi plébánia épületében várja a látogatókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.