A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában megjelent a Van égi édesanyánk –
A Magyar Katolikus Egyház ünnepe a fatimai jelenések 100. évfordulóján, Soroksár-Újtelep, 2017. október 13–14. című emlékkönyv, amelyhez Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke írt ajánlót.
Reményeink szerint 2017. október 13. jelentős dátumként vonul be katolikus magyar népünk emlékezetébe. Bár munkanap volt, a hívők mégis jelentős számban vettek részt azon a fatimai megemlékezésen, Soroksáron, amelyen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai a jelenlévőkkel együtt, újra felajánlották országunkat a Szűzanyának, a Magyarok Nagyasszonyának. Örömmel állapítottuk meg, hogy minden korosztály nagy számban képviseltette magát ezen az ünnepen. Külön örömünkre szolgált, hogy a fiatalok sem hiányoztak erről a nagyon fontos imanapról. A fatimai jelenések századik évfordulója adott alkalmat a megemlékezésre. Nagyszerű ünnep volt ez, amelyben hálát adhattunk a fatimai látnokokra bízott titkok egyikének számunkra is nagyon fontos beteljesedéséért: a közép-európai országok hosszú, keserves évtizedek után megszabadultak a kommunizmus béklyójából. A hazánkban sajnálatosan rohamosan gyengülő vallásosság és a szekularizáció erőteljes térhódítása miatt viszont legalább ennyire fontos volt számunkra az országfelajánlás is. Egyrészt, mert a Szűzanya Fatimában sürgette a világ felajánlását az ő Szeplőtelen Szívének, másrészt mert e felajánlás által joggal érezhetjük magunkat bennfoglalva abban a felajánlásban, amelyet Szent II. János Pál pápa többször is megtett az egész Egyház nevében: 1981. június 7-én a római Santa Maria Maggiore-bazilikában, 1982. május 13-án Fatimában és 1984. március 25-én újra Rómában.
Sok rejtély és titokzatosság lengi körül Fatima üzenetét, de amit megértünk belőle, az biztos eligazítást ad a jelenések és az üzenetek célját tekintve. Különösen a harmadik titokban foglaltakból, amit sokáig ugyan homály takart, de Szent II. János Pál pápa 2000-ben felfedett, megerősítést és bátorítást kapunk napjaink eseményeinek megértéséhez, és benne vallásos életünk megéléséhez. A korunk Egyházát ért üldözéseket, a keresztény vértanúk igen nagy számát és a pápák szenvedéseit e titok mintegy megjövendölte, segítséget nyújtva a jelen történéseinek megértéséhez. A bűnbánatra és a megtérésre vonatkozó kijelentések pedig remélhetőleg sok kortársunk lelkében visszhangra találnak.
Azzal kapcsolatban senkiben sem merül fel kétség, hogy fontos üzenetértéke van a fatimai titkoknak: mindenekelőtt az, hogy a jövő megváltoztatható. Mármint az a jövő, amely bűnbánat és megtérés nélkül az emberiségre leselkedik. Ugyanis a bűn, a gyűlölet, a bosszú, az igazságtalanság, az erkölcstelenség és az erőszak szükségszerűen maga után vonja a pusztítást és a pusztulást. Ezért korunk Isten létét tagadó vagy Isten szeretetében kételkedő emberének szüksége van annak az igazságnak a felismerésére, amit a költő, Babits Mihály fogalmazott meg a Zsoltár gyermekhangra című versében: „Ő az Áldás, Ő a Béke / nem a harcok istensége. // Ő nem az a véres Isten: / az a véres Isten nincsen. / Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban.”
Fatima kapcsán egy másik fontos üzenet felismerésére is el kell jutnunk. Általános emberi tapasztalat, hogy a világban szüntelenül dúl a harc a jó és a rossz között. Ebből adódóan sokan a sátán hatalmának erősödésétől félnek. Kétségtelenül úgy tűnhet, hogy túl sok a rossz, amivel naponta szembesülnünk kell, és számosan vannak, akik mintha a gonosz csatlósaivá szegődtek volna. De a fatimai üzenetek és az evangélium is éppen arra hívják fel a figyelmünket, hogy Krisztus végérvényesen megtörte a sátán hatalmát. Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy amikor visszatért Jézushoz a hetvenkét tanítvány, örömmel újságolták Jézusnak: „Nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk” (Lk 10,17). Megerősítésképpen Jézus fontosnak tartotta közölni a hetvenkettővel: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből” (Lk 10,18). Tehát nincs okunk a félelemre, hanem sokkal erősebben bízzunk Isten erejében és irántunk való feltétlen szeretetében!
A soroksári rendezvényen egy nem meglepő, de érdekes megfigyelést is tettünk. A szentmisén feltűnően sok hölgy vett részt, és mintha hiányoztak volna a férfiak. Bár ennek egyik oka lehetett a már említett munkanap, mégis ezt tapasztalva is elgondolkodtunk azon, vajon miért van az, hogy a plébániai fatimai megemlékezéseinken is nagyobb számban vannak jelen a női hívek. Lehet, hogy egyesek ellenvéleményét kiváltva, mégis arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg a női léleknek inkább sajátja az engesztelés vágya, mint a férfiénak. A férfi inkább akar elégtételt venni vagy számonkérni az elkövetett rosszat, a nő pedig békíteni, engesztelni vágyik.
Rendkívül értékes előadások hangzottak el a soroksári ünnep alkalmával rendezett konferencián. Ezért fontosnak tartottuk, hogy ezek egy kötetbe összegyűjtve jelenjenek meg nyomtatásban is. Az előadásokon részt venni csak keveseknek adatott meg, viszont az ott elhangzottak így sokaknak közös kincse lehet. Ezzel a szándékkal nyújtjuk most át az Olvasóknak ezt a kis könyvet, amely meggyőződésünk szerint joggal számíthat sokak érdeklődésére, és sokak lelki gazdagodására lesz.
Veres András győri püspök, az MKPK elnöke
