A szentmisén jelen voltak a Boldog Ceferino Lovagrend tagjai is. A magyar alapítású egyházi cigány lovagrend hivatása a történelmi egyházak és a cigányság közötti együttműködés előmozdítása.
A megyéspüspök prédikációjában kicsinyhitűségünk, illetve előítéleteink leküzdéséről beszélt. Jézus a názáreti zsinagógában kinyitja a tekercset, és rátalál arra a helyre, ahol ez van írva: „Az Úr lelke van rajtam. Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak.” Összetekeri az írást, és csak annyit mond: „Ma beteljesedett, amit az imént hallottatok.” Mindenki ámulatba esik a tanítás hallatán. Csodálkozva kérdezgetik: „Miféle bölcsesség ez, amellyel beszél?” És akkor valaki megszólal: „Nem József fia ez? Nem itt élnek a rokonai, a testvérei?” És azok, akik az imént ámulatba estek, megbotránkoznak.
Jézus akkor két példázatot mond el két pogányról, akik hallgattak Isten szavára, s ezért csoda történt velük. Az ő názáreti rokonai pedig a kicsinyhitűségükről tettek tanúbizonyságot. Jézus a bűneik miatt nem korholja tanítványait, ám egyvalamit mindig szóvá tesz nekik: a kicsinyhitűségüket; azt, hogy nem mernek hinni Istenben, nem mernek ráhagyatkozni.
A kicsinyhitűségünk egyik forrása az ítélet és az előítélet. Akármilyen szépen énekel ez a kórus, akármilyen gyönyörűen dicsőíti Istent, akiknek a szívében előítélet van a romákkal szemben, azok nem fogadják be ezt a zenét – mutatott rá a püspök. – Azok azt fogják mondani: de hiszen ezek cigányok! És sorolják az érveket, hogy milyenek is a romák, és nem hagyják megajándékozni magukat azzal a kinccsel, ami az övék.
Az ítélet és az előítélet mindig gátat szab Isten műveinek. És amíg nem szabadulunk meg az előítéletektől, addig nem lehetünk megajándékozottak. Ugyanez érvényes a bűnösökre is. Soha nem nézzük őket Isten szemével. Mindig a tudásunkból, a tapasztalatunkból, az előítéleteinkből és az ítéleteinkből táplálkozunk, és kicsinyhitűek maradunk, mert nem látjuk Isten nagyságát a másikban és a másban; abban, aki nem olyan, mint mi; abban, aki más nyelvet beszél, más a bőre színe, a kultúrája. Megmondjuk Istennek, hogyan és kin keresztül ajándékozhat meg bennünket. Úgy gondoljuk, mi jól tudjuk, milyen bűnös a másik, és szerintünk Isten nem tehet csodát, nem ajándékozhatja meg őket.
Isten szeretné megtisztítani a szívünket minden ítélettől és előítélettől, hogy be tudjuk fogadni az ajándékait; olyan gazdagon, olyan bőséggel, ahogyan adja – és ő mindenkin keresztül adja. Minél jobban megtisztul a szívünk az általunk vagy mások által kialakított előítéletektől, annál jobban fogjuk látni Isten gazdagságát, szeretetének műveit minden embertestvérünkben.
Mert egy Atyánk van, és így mindannyian testvérek vagyunk. Hányszor elmondjuk a Miatyánkot… Vagy hiszek abban, amit kimondtam, vagy kicsinyhitű vagyok. Fel kellene nőnünk az evangéliumhoz, Isten szeretetéhez. Ki kellene tágítanunk a szívünket. Isten állandóan munkálkodik. Azért nem látjuk, mert nem tiszta a szívünk. Akinek tiszta a szíve, az meglátja Istent itt és most, az minden körülmények között megtapasztalja Isten kegyelmének megnyilvánulását. Mert Isten mindig jelen van, ő a szeretet.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Kérjük ezt az ajándékot, és akkor mindennap gazdagon megajándékozottan térhetünk nyugovóra, tele leszünk hálával, és elfelejtünk panaszkodni – hangzott el Varga László prédikációjában.
Boldog Ceferino Giménez Malla a spanyol polgárháború idején, 1936. május 4-én szenvedett vértanúságot. A lókereskedő férfit azért börtönözték be és gyilkolták meg, mert egy pap védelmére kelt. Az első és egyelőre egyetlen boldoggá avatott cigány ember születésének 150., mártírhalálának 75. évfordulóján, 2011. május 4-én Beer Miklós váci püspök Mátraverebély-Szentkúton lovaggá avatta a cigány lovagrend első tíz tagját.
A Boldog Ceferino Lovagrend hivatása a történelmi egyházak és a cigányság közötti együttműködés előmozdítása. Olyan Krisztus-hívő roma világiak lehetnek a tagjai, akik a cigányság körében hatékonyan közreműködnek a lelkipásztori tevékenységben. A lovagrendnek nem csak cigányok lehetnek a tagjai, és nem a végzettség vagy a foglalkozás a fontos, hanem az, hogy aki a lovagrend tagja, az a maga területén értéket tudjon felmutatni, magyarként, cigányként, keresztény emberként tenni tudjon a cigányság és a többségi társadalom együttéléséért.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye