Hogyan pihenjünk?
Fotó: Merényi Zita

 

Nyár van. A nyaralás a családi kapcsolatok elmélyülését és a régi barátokkal való találkozás lehetőségét is magában rejti. A fárasztó és sokáig tartó munka miatt egymástól lelkileg eltávolodott vagy elsodródott emberek újra együtt lehetnek, a közös gyökerekhez visszatérve megújíthatják a kapcsolatukat. Lehetőség adódik ilyenkor arra, hogy az elmaradt beszélgetéseket pótolják, közös dolgaikat rendezzék, de arra is, hogy az újabb találkozásból indíttatásokat kapjanak, amelyek gazdagítják őket, és színesebbé teszik az életüket, a munkájukat. Ezzel is magyarázható, hogy a nyaralást követően úgy érezzük, frissebbek vagyunk.
A nyár persze a pihenésre is lehetőséget kínál. Sőt, a mai rohanó világban talán a nyár egyik legértékesebb ajándéka is lehet, ha ezt elfogadjuk. Hogyan pihenjünk keresztény módon? – kérdezhetjük. Valószínű, hogy a spirituális könyvek keveset foglalkoznak e témával, pedig a lelki pihenés az életünk fontos része. Tapasztalatunk is van róla. Ez alapján mondhatjuk: a pihenés nem jelent semmittevést. Az ember gondolatait nem lehet leállítani, de még lassítani sem. A lélek a folytonos terhektől megszabadulva szárnyalni szeretne. Meg akar érteni olyan dolgokat, amelyek átgondolására a mindennapok fárasztó terhét hordozva nincs módunk. Az élet bozótharcából felemelkedve látni akarja, jó-e az irány, amely felé törekszik, nem kell-e rajta módosítani.
A pihenésünket segítheti életünk eseményeinek elrendezése, elmélyítése. Ilyenkor – főleg idősebb korban – elővehetjük fontosabb tárgyainkat, ajándékba kapott könyveinket, utazásaink során vásárolt emléktárgyainkat, fényképeinket, és gondolatban összefűzhetjük őket.
Feltehetjük magunknak a kérdést: Hogyan épültek be az életünkbe? Miként hordozzuk ezeket úgy, hogy talán nem is gondolunk rájuk, mégis hatással vannak a mindennapjainkra? Váratlanul megszólalnak bennünk, szinte látjuk őket, s úgy érezzük, mintha újraélnénk az általuk felidézett emlékeket. Ez a gondolatfűzés, bár előfeszítést kíván a képzelő­erőnktől, pihentető. Újra harmóniában láthatjuk múltunkat a jelenünkkel, és így magunk elé tudjuk képzelni a jövőnket is. A dolgok folyamatszerű szemlélése a helyükre rakja életünk addig kevésbé értékelt részleteit, esetleges sikertelenségeit. A feldolgozott kudarc mélyebb újragondolása is a megnyugvásunkat segítheti. Az elismerés pedig újabb célok kitűzésére sarkallhat.
Személyes történetünk eseményeit folyamatban látva felismerhetjük, hogy a mi életünk is az egyetemes Egyház életének része, így az üdvösségtörténethez tartozik. E történet egyes elemeire mint kockakövekre visszalépdelhetünk, és rajtuk újra elindulva vagy végigfutva lendületet kaphatunk az előttünk álló feladatok teljesítéséhez. Megfáradt lélekkel, a múlt eseményeinek biztos alapja nélkül az ember nem mer új vállalkozásokba kezdeni. Jó példát vehetünk az Ószövetség prófétáiról, akik egy-egy nehéz helyzetben – például a fogságok után – újragondolták történetüket, felolvasták a törvényt, és az Úr segítségét átérezve láttak neki a megújulásnak. Szentjeink is tudtak olvasni a történelemből, felismerték, hogy az Egyháznak megújulásra van szüksége. Ezzel magyarázható, hogy az egyházszakadások után a lelki élet újra virágozni kezdett.
Végül szót kell ejtenünk az imádság fontosságáról, amely az imént említett pihenés, újragondolás és megújulás egyik legfontosabb feltétele, forrása. Az evangéliumok tanúsága szerint egy-egy nehéz nap után Jézus is visszavonult imádkozni. Ezt tette a fáradságos kafarnaumi nap után is, amikor „mindenki őt kereste” (vö. Mk 1,38). Reggel aztán folytatta útját. Egy feltehetően fárasztó nap után, az esti imádság vagy pihenés idején felkereste Jézust Nikodémus, hogy a lelki megújulásról kérdezze. A vele való beszélgetése imádságként is értelmezhető, amelyből a farizeus megtudhatja, hogy a Szentlelket nem lehet látni, de a kegyelem által újjászületett ember érzékeli (vö. Jn 3,8). E szentírási helyek azt mutatják, hogy a lélek nyugalmát az imádság adja meg az ember számára. Ez szükséges ahhoz, hogy másnap folytatni tudja a munkáját, és lélekben megújul­hasson.
Nyár van, most alkalmunk nyílik a pihenésre is. Múltunk és jelenünk újragondolásával rendezzük az életünket, kapcsolataikat, hogy aztán megújult erővel folytathassuk
a munkánkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..