Céltudatos történelmi lépés

Ki vehet részt a pápaválasztásban? Milyen hatalmi támasz védi a pápákat? Hogyan válik a támaszból beavatkozás? Miként válik az eredetileg függetlenséget biztosító pápai államból történelmi tehertétel?

Ennek a küzdelemnek jelentős állomása volt kilencszázötven esztendővel ezelőtt a pápaválasztást szabályozó törvény, amelyet az 1059-es lateráni zsinaton hirdetett ki II. Miklós pápa. Gérard de Bourgogne burgundiai nemes ifjú korán kanonoki javadalmat kapott, majd 1046-ban firenzei érsek lett. Kiváló neveltetése az akkor terjedő Cluny bencés reformszellemben történt. Az egyházi reformért küzdő Hildebrand bencés szerzetes, a későbbi VII. Gergely pápa (1073-1085) támogatásával Gérard érseket választották pápává Sienában, 1059-ben. Ehhez akkor a legbefolyásosabb toscanai herceg, a római papság nagyrésze és a császárné hozzájárulása kellett. II. Miklós pápának Hildebrand segítségével a koraközépkori viszonyok között még katonai küzdelmet is kellett vívnia a reformokért. Pápasága mindössze három évig tartott, mégis máig hatóan korszerűsítette a pápaválasztás módját, megalapozta a pápaság függetlenségét. Addigra ugyanis a római papság és a nép részvétele a pápaválasztásban számos politikai visszaélés forrása lett. Főleg a nemesség és a Német-római Császárság beavatkozása veszélyeztette az arra méltó személy megválasztását.

II. Miklós 1059 húsvétjára összehívta a lateráni zsinatot, melynek fő témája a pápaválasztás reformja volt. (Az egykori Lateran család palotáját Nagy Konstantin császár felesége adományozta a pápáknak, akik ott laktak egészen az „avignoni fogságig”, 1309-ig.) A zsinat a pápaválasztásra vonatkozó következő szabályozást fogadta el: a pápajelölt személyére vonatkozóan a hét püspök-bíborosnak kell megegyeznie. A többi úgynevezett presbiter-bíboros nem javasolhat, csak a szavazáson vesz részt. A római papság és a világiak joga csupán a megválasztott pápa elismerésére vonatkozik. Elsősorban a római papság egyik tagját kell megválasztani Rómában. Az új pápa hatalma pedig akkor is teljes, ha valamely okból nem kerülhet sor a megkoronázására. A német-római császárok megerősítési jogát a Szentszék személyre szóló előjogként adományozhatja, de nem jár nekik. A pápaválasztás új rendje következtében a bíborosi testület jelentősége megnőtt és a pápák első számú tanácsadó testületévé vált.

A lateráni zsinat más reformhatározatokat is hozott a simonia (egyházi tisztség megvásárlása), világi személyek egyházi tisztségbe iktatás, valamint a papok házasodása ellen.

A legutóbbi változtatásról
A konklávé szabályai sokszor változtak az évszázadok során, de a pápa megválasztásához szükséges kétharmados többség a XII. század óta változatlan maradt. Az 1996. február 22-én II. János Pál pápa által kiadott Universi Dominici gregis apostoli rendelkezésnek éppen az volt a leglényegesebb s egyben legvitatottabb változtatása, amely ezen évszázados szabály alól kivételt engedett.

„A római pápa megválasztása szabályainak néhány változtatásáról” szóló 2007-ben kelt motu proprio apostoli levelével XVI. Benedek pápa korrigálta a II. János Pál-féle pápaválasztási reformnak e vitatott pontját, amely úgy rendelkezett, hogy a konklávé elhúzódása esetén akár a bíborosok abszolút többsége is elegendő lehet a pápa megválasztásához. Ezzel szemben Péter következő utódát ismét csak a választók kétharmadának szavazatával lehet majd megválasztani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..