Fotó: Merényi Zita
Június 1-jén, szombaton búcsúztak Csíksomlyótól a Misszió Tours zarándokvonatának utasai. Vége-hossza nem volt az élménybeszámolóknak. A pécsi gimnazista zarándokok közösségével, az őket vezető főpásztorral, az esztergomi és a budapesti szeminárium kispapjaival és elöljáróikkal beszélgettünk.
Ragyogó napsütésben gördült ki a pápalátogatásra tartó zarándokvonat a csíkszeredai állomásról. Az utasok a jobb oldali ablakokban lógtak. Viszontlátásra, kéttornyú kegytemplom, somlyói hegynyereg! Köszönjük, Szentatya! – búcsúztunk.
Mindenkin látszott az elcsigázottság. Érthető, hiszen a vonaton töltött éjszaka, a kora reggeli gyaloglás, a zuhogó esőben megtett kilométerek, a hegymenet, a sár, az átázott öltözékben töltött órák nyomot hagytak a zarándokokon. Mégsem uralkodott el senkin a fáradtság.
„A zarándoklét azzal jár, hogy az ember kiteszi magát a körülményeknek, végső soron a gondviselésnek. Megszokott, mindennapi életünkben sokféle körülményt ki tudunk zárni, befolyásunk van a dolgok alakulására. A zarándok azonban belehelyezi magát Isten tenyerébe. Ideális időjárási viszonyok között könnyebb elindulni; amikor nehezebbek a körülmények, nagyobb lelki odaszentelődés kell. A mai nap ilyen volt” – mondja Udvardy György püspök.
A főpásztorral mintegy 160 zarándok érkezett a Pécsi Egyházmegyéből. A vonat első két kocsiját lakták be, népes közösségük számos pap testvér kíséretében vett részt az úton. Vidám társaság gyűlt össze élménybeszámolóra Nyúl Viktor pasztorális helynök atya körül. Főként gimnazisták. A többség a Szent Mór Iskolaközpont 9. osztályába jár, az osztályfőnökük kísérte el őket. „Az ifjú titánok” – mondja róluk büszkén Viktor atya, és szemmel láthatólag nagyon örül mindannak, amit a fiatalok a zarándoklat során szerzett élményeikről mesélnek.
„Meghatódtam, még el is pityeredtem. Mennyi ember gyűlt össze a Szentatyáért! Ferenc pápa meg tudja szólítani a fiatalokat. Modern, ahogyan közelít hozzájuk, így mi is könnyebben megértjük az elvont igazságokat” – mondja Petra. „Teljesen szétáztunk, de felemelő élmény volt. Nagyon jól éreztük magunkat” – jelenti ki Kata és Fanni. „Kicsit rossz volt ez a nagy eső. A hegyre fölfelé menet azonban meghallottuk az éneket, és mi is bekapcsolódtunk. Ez felszabadító érzés volt” – fogalmaz Kristóf, aki úgy gondolta, semmiképp sem maradhat távol, amikor a pápa az ezeréves határra látogat. Zitát az emberek kitartása ragadta meg: „Nagyon hosszan esett, de ez senkit nem tántorított el” – mondja. Luca bevallja, az út elején bizony kedvét szegte az időjárás. „De aztán elkezdtünk együtt énekelni, és ettől minden megváltozott. – Hozzáteszi: – Kár, hogy a mise után olyan hamar véget ért az egész. Most, hogy együtt vagyunk a vonaton, ez király.” Viola is hasonló érzésekről számol be: „Sajnálom, hogy olyan rövid volt a Ferenc pápával töltött idő” – fogalmaz. Benedek, aki a barátjával a hegyet is megmászta, a jó társaságot dicséri. Gergőt a segítés lelkülete ragadta meg, az, ahogyan a sártengerré vált hegyoldalon el-elcsúszó emberek egymást támogatták. Marcit az lelkesítette, hogy a zarándoklat során átélt nehézségeket felajánlhatja a szeretteiért. Virágot a látvány fogta meg: „Az a rengeteg ember a sokféle színű esőkabátban és esernyővel olyan volt, mint egy csodálatos virágcsokor!” – mondja. A két legkisebb résztvevő, a 13 éves Szandra és a 11 éves Robi, akik az édesanyjukkal érkeztek, lelkesen ismételgetik, milyen jól érezték magukat.
A zarándoklatra való felkészülés sokak munkájával valósult meg. Udvardy György elmondta, hogy a készületnek része volt a látogatással kapcsolatos pápai megnyilatkozások és üzenetek megismerése, az Egyházunk előtt álló – mindenekelőtt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos – feladatok áttekintése és annak átelmélkedése, hogy mit jelent a nemzethez tartozás. „Isten előtt jelentősége van annak, hogy ki milyen nemzetbe születik. A világot mindannyian egy adott nyelven, kultúrán, hagyományrendszeren keresztül ismerjük meg. Ez ajándék, és a miénktől különböző kultúrához tartozó másik ember számára is az. Az isteni terv tágasabb szemlélése tárul itt elénk, és ezt szerettük volna megalapozni a készület során” – mondja a pécsi püspök.
Mindössze néhány óra telt el a pápai szentmise óta. A vonaton beszélgetünk, és arra kérjük a főpásztort, illetve az egyházi intézmények elöljáróit, hogy osszák meg velünk gondolataikat. Udvardy György így fogalmaz: A Szentatya apostoli útjai olyan helyszínekre vezetnek, amelyek bizonyos szempontból különleges helyzetben vannak. E látogatásoknak hangsúlyos prófétai szerepük is van, ahogy ez most is nyilvánvaló volt. Ferenc pápa a múlt értékelése mellett egyértelműen a jövőre helyezte a hangsúlyt. Arra a jövőre, amely az egység akarásából születik meg. A Lélek új eszközeire hívta fel a figyelmet. A pápák látogatásainak hatása rendszerint csak évekkel később mutatkozik meg. Az Egyház tanításának lényegéhez is hozzátartozik, hogy a körülmények olykor nem látszanak megfelelőnek egy-egy tanítás elhangzásához, de a lényeg éppen az, hogy az üzenet elhangozzék. A kimondás által kezdődik el a megvalósulás.
Kovács Zoltán, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora arról beszél, milyen nagy várakozással készült a zarándoklatra. „Az egész szeminárium eljött. Együtt a Szűzanya elé járulni, és imádkozni a papi hivatásokért – nem titkolom, ez volt az egyik szándékom. A Szentatyát hallgatva és az összegyűlt imádkozó sokaságot látva megerősödtem abban, hogy nem szabad az ellentéteket hangsúlyoznunk, hanem csakis azt, ami előremutat. Előre kell tekinteni, bízva abban, hogy a hit képes összekovácsolni az embereket. Ez a közös pont és a közös perspektíva. Az élő Istennel, égi édesanyánkkal, a Szűzanyával és a Szentatya személyében Péter utódával találkoztunk most. Jó volt megélni ezt az egységet az oltárnál, ahol a pápa mutatta be a szentmisét, miközben körülvették a különböző nemzetek püspökei, papjai, diakónusai, kispapjai és hívei. Láthattuk, hogy gyönyörű egységet tudunk alkotni, és képesek vagyunk előrenézni.”
Marton Zsolt, a budapesti Központi Szeminárium rektora számára a Szentatyával való találkozás legfontosabb üzenete az együttélés és a kiengesztelődés mellett tett hitvallás volt. „Ferenc pápa azt üzente az erdélyi magyaroknak és a románságnak, hogy valódi testvérekké kell válnunk. Útmutatatást kaptunk. Bár drámai eseményeket éltünk meg és sebeket hordozunk, fontos, hogy ne a múlton keseregjünk, hanem azt keressük, mit tehetünk most. Megfogott az a gondolat, hogy nézzünk előre. Úgy kell összevarrni a jövő szálait, hogy az igazságosság és a szeretet egyaránt érvényesüljön. Ez a feladatunk.”
Beszélgetésünk során az utazó szemináriumok elöljárói a növendékek megszólítására buzdítottak. Valóban öröm volt látni és hallani őket. A Központi Papnevelő Intézetből az ötödéves Lőw Gergely annak jelentőségét hangsúlyozta, hogy most először vettek részt román vezető politikusok a csíksomlyói szentmisén. „Láthatták a zarándokok békés együttlétét, azt, hogy itt a Jóistennel való közösség megélése a cél.”
A papszentelés előtt álló, kaposvári egyházmegyés Tölgyesi Dávid is az összetartozás örömét élte meg a zarándoklat során. „Nehezített körülmények között jutottunk el a szentmisére, de nagyon örülök, hogy a Jóisten elé tudtam vinni a szentelésemet. Kegyelmet láttam abban, ahogyan a többórás esőzés után felragyogott a nap. Jót hozó, váratlan fordulat volt ez, ami az életben is megtörténik.”
A szabadkai egyházmegyés Horváth Ákos és társa, a papszentelés előtt álló Sáfrány Dávid határon túli magyarokként élték meg a pápalátogatást. Ákos azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy a papoknak a Szűzanyát követve össze kell kötniük egymással az embereket. „Ahova születtünk, ott kell megtalálnunk a helyünket, és össze kell kötöződnünk az ott élő más nemzetbeliekkel.” Dávid arról beszél, micsoda öröm volt számára látni, ahogy együtt ünnepeltek Csíksomlyón a Kárpát-medence minden részéből érkezett magyarok. „Fontos volt számomra az egység üzenete. El kell jutnunk a kiengesztelődéshez, és mindkét félnek erőfeszítéseket kell tennie ezért.” A negyedéves szeminarista, Forgács Balázs számára megerősítést jelentett a közösségben ünnepelt hit és az öröm, hogy a Szentatya Krisztus földi helytartójaként összefog és kormányoz bennünket a mennyei haza felé. Évfolyamtársa, Riesz Domonkos ugyancsak a közösség megélésének élményét emelte ki. „Fontosak voltak a találkozások és a vonaton megtapasztalt hangulat. Baráti közösség az egész Egyház; ezt éltem meg” – mondta.
E néhány megszólaló sok-sok zarándok közös élményét mondta ki: megerősítést kaptunk, az összetartozás örömét éltük át. Köszönjük, Ferenc pápa, köszönjük, Csíksomlyó!
