Bonifacia Rodríguez y Castro augusztus 8.

Amikor Bonifacia testvére férjhez ment, lehetőség nyílt arra, hogy családi üzletet nyissanak. A kis műhely afféle találkozóhellyé vált, ahol munka után és a hétvégéken összegyűltek azok a salamancai munkáslányok, akik nem akartak részt venni a gyárakban dolgozók szokásos szórakozásaiban.

 

1870-ben a városba érkezett a katalán származású Francesc Xavier Butinyà i Hospital jezsuita pap, aki felismerte a munkások elhagyatottságát és kiszolgáltatottságát. Bonifacia felkereste és megkérte, hogy legyen a lelkivezetője kis közösségüknek, amelynek a Szeplőtelen Fogantatás és Szent József Szövetsége nevet adták. Bonifacia be akart lépni a domonkos rendbe, de Francesc Butinyà azt javasolta neki, ne vonuljon kolostorba, hanem munkásként éljen Istennek szentelt életet.


1874-ben Bonifacia hat társával szerzetesi fogadalmat tett, és a salamancai püspök jóváhagyásával megalakult a Szent József Szolgálói közösség. Hirdették a szegény munkások számára – különösen is a nőknek, akiknek kevés lehetőségük volt az életben –, hogy Krisztus követése nem valamiféle kivitelezhetetlen elmélet, hanem megvalósítható életforma, amely által mindenki megbecsült tagja lehet a társadalomnak.

 

Az első spanyol köztársaság kikiáltása (1873) után antiklerikális kormány került hatalomra, és hamarosan kiutasították az országból a jezsuitákat, így Francesc Butinyàt is. Bonifacia azonban képes volt összetartani az újonnan megszületett kis közösséget.

A köztársaság kevesebb mint egy év után összeomlott. Salamanca új püspöke, Narciso Martínez e Izquierdo támogatta Szent József Szolgálóit, ám a papok egy része és a konzervatív hívők nem osztották püspökük lelkesedését. Sokakat megbotránkoztatott, hogy a szerzetes nővérek a világban, munkásokként élnek. Hogy a kedélyeket lecsillapítsa, a püspök Pedro García y Repilát nevezte ki a közösség lelki igazgatójának, egy olyan papot, aki az ellenzők táborába tartozott. Így Bonifaciának komoly belső ellenállással kellett megküzdenie.

Ráadásul Francesc Butinyà, aki hazatért a száműzetésből, új Szent József Szolgálói közösségeket hozott létre, melyek az eredeti lelkiség alapján szerveződtek, de jogilag elkülönültek a salamancai alapítástól.

Végül a rend megoszlott, amit Bonifaciának már nem volt módjában orvosolni. A közösség csak az alapítónő 1905. augusztus 8-án bekövetkezett halála után, 1907-ben egyesült.