Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére
Fotó: Ács Tamás

 

A szertartáson Bognár István püspöki irodaigazgató, a győri Nagyboldogasszony-székesegyház plébánosa, Magyaros László győr-belvárosi segédlelkész, valamint Sámbokréthy Péter, a Szombathelyi Egyházmegye nyugalmazott lelkipásztora konce­lebrált. A szentmise végén Brenner József és Sámbokréthy Péter gyémántmisés áldásban részesítették a jelenlévőket.
Brenner József szentbeszédében testvére, a fiatalon mártírhalált halt Brenner János életpéldája és Boldog Apor Vilmos győri püspök vértanúsága között vont párhuzamot. Felidézte a győri szemináriumban töltött éveket, amikor minden második évfolyamba járt egy Brenner testvér. Amikor József az első évfolyamot kezdte, János a harmadik, László pedig az ötödik évfolyamon tanult. Jánosnak ugyanaz lett a sorsa, mint a szent életű püspöknek: ő is mártírhalált halt a rábízottakat szolgálva. Rábakethelyen volt káplán, amikor 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjszaka elcsalták őt a plébániáról, azzal az ürüggyel, hogy beteghez hívják a szentségek kiszolgáltatására. Az állítólagos beteg háza közelében különös kegyetlenséggel, harminckét késszúrással megölték.
„A vértanúság is olyan hivatás, mint a papi hivatás – fogalmazott Brenner József. – Csak az lehet vértanú, akit Isten meghív erre: miként senki sem lehet pap az Úr meghívása nélkül. Apor Vilmos püspök és Brenner János igent mondtak az Úr hívására.” Felidézte: a front közeledtével a győri főpásztor befogadta a Püspökvárba azokat, akik menedéket kértek tőle. Az oroszok egyre gyakrabban látogatták a püspökvárat, Apor püspök pedig félelem nélkül, határozottan kiállt az orosz katonák elé, vállalva az áldozatot. Hozzá hasonlóan Brenner János is többször ír lelki naplójában az életáldozat vállalásáról: „Ha a Jóisten tőlünk áldozatot kíván, nagy áldozatot, életáldozatot, azt azért kívánja, mert nagy haszon van belőle.” Ez a nagy haszon az engesztelés. Jézus Krisztus azért jött erre a földre, hogy kiengesztelje a mennyei Atyát. Aki vértanúságot szenved, az Jézus Krisztushoz hasonló, és Istent engeszteli ki az embertársak bűneiért – mutatott rá Brenner József.
A kommunista hatalom nem tűrte el, hogy a fiatal lelkipásztort, Brenner Jánost szeretik a hívek: a fiatalok és az idősek egyaránt. Az állami egyházügyi megbízott a püspökhöz fordult, hogy helyezze máshová Brenner Jánost. A húszas évei közepén járó káplán azonban kitartott a közösség mellett, amely befogadta. Érezte, hogy még feladata van azon a helyen, és a püspök tiszteletben tartotta a döntését. Az egyházügyi megbízott így reagált erre a kitartásra: „Jó, akkor lássák a következményeit!” Egy őszi este, amikor Brenner János kismotorral hazafelé tartott Farkasfáról, a Rábakethelyhez tartozó filiáról, az erdőből ismeretlenek fahasábokat dobáltak elé, de kikerülte azokat, így megmenekült. Brenner Jánost éjszaka ölték meg, hogy senki se szerezzen tudomást az esetről. Abban az évben öt papot gyilkoltak meg az országban. Hosszú nyomozás és bírósági tárgyalás következett, a helyieket megfenyegették, hogy ne beszéljenek János atya fiatalokért végzett szolgálatáról, a róla készült képeket elkobozták. Még a győri szeminárium faláról is levetették az őt ábrázoló fényképet: így próbálták megakadályozni, hogy emlékét megőrizzék. Akárcsak Apor püspök halálát követően: a főpásztor testét hosszú ideig nem engedték elhelyezni a győri székesegyház szarkofágjában, attól tartva, hogy a hívek körében kialakul a tisztelete. Azok akadályozták meg ezt, akik többre becsülték a gyilkost, a részeg, ösztönét követő katonát, mint a vértanúságot is vállaló püspököt. Apor Vilmost titokban temették el a kár­me­lita templomban.
Szentbeszédében Brenner József elmondta: testvére meggyilkolását követően őt és bátyjukat is beidézték a rendőrségre. Nem tudták, hogy tanúként vagy vádlottként kell részt venniük a kihallgatásokon. Csak 1989-ben látogathattak el a gyilkosság helyszínére. A polgármestertől emlékkereszt felállítását kérték, ő azonban egy kápolna megépítésére tett javaslatot. 1992-ben állították fel az emlékkeresztet, 1996-ban pedig Konkoly István szombathelyi megyéspüspök felszentelte a Jó pásztor-kápolnát.
„Karácsony előtt halt meg a testvérem. Halála előtt egy karácsonyfát és egy levelet küldött a szüleinknek, amelyben azt írta, ha nem nyeri el a tetszésüket a fenyőfa, akkor küld helyette másikat. A karácsonyfa megérkezett, s egy-két nap múlva követte a hír, hogy János meghalt. Attól kezdve a szüleink soha nem állítottak karácsonyfát. Karácsonykor nálunk mindig csak egy betlehem volt.”
A mártírok vére az Egyház magvetése – így tartották évszázadokon át, s így van ez napjainkban is. Brenner József azt kérte a hívektől, hogy amikor Apor Vilmos püspök és Brenner János közbenjárását kérik, imádkozzanak a családokért, valamint a papi és szerzetesi hivatásokért is: „A szentek nincsenek távol tőlünk. A szentek itt vannak, a közelünkben vannak, mindig bizalommal fordulhatunk hozzájuk.”
A szertartás végén Bognár István plébános ismertette: a hívek imádságának köszönhetően, Apor Vilmos püspök és Brenner János közbenjárására kilenc fiatal kezdte meg tanulmányait a győri szemináriumban a 2017/2018-as tanévben – öten érkeztek a Szombathelyi Egyházmegyéből, négyen a Győri Egyházmegyéből. A szentmise az Apor Vilmos püspök sírjánál elmondott imádsággal zárult.

Február 5-én, hétfőn 18 órakor Sankó Szabolcs dunaszerdahelyi segédlelkész szentmisét mutat be Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.