A rendfőnöknők konferenciája és a püspöki titkárságon működő szerzetesiroda javaslatot tett egy önálló, teljes értékű teológiai képzést biztosító főiskola létrehozására szerzetesnők számára. A hazánkban példa nélküli intézmény az 1994-95-ös tanévben nyitotta meg kapuit Hitoktatói- és Lelkipásztori-munkatársképző Főiskola néven, amelyet azonban mindenki egyszerűen Sophiaként emlegetett (a görög szó bölcsességet jelent). Az intézmény a Szent Gellért Hittudományi Főiskola kihelyezett tagozataként működött, igazgatójává Baternay Ágota Sacré Coeur-nővért nevezték ki. Az első évfolyamban negyven szerzetesnő kezdte meg tanulmányait.
A tanulmányi rendet az igényekhez igazították. Mivel a fiatalokat minél hamarabb munkába kívánták állítani a rendek, és leginkább a tanév során volt rájuk szükség a közösségekben, a főiskola nyári és téli többhetes, intenzív, valamint hétvégi, tömbösített tanulmányi rendet alakított ki. Az első tanév így valójában 1994 július végén kezdődött Dobogókőn. A tantervben a következő tárgyak szerepeltek: filozófia, lelkiség, biblikum, egyháztörténet, liturgika, musica sacra, pszichológia. Az évek azt bizonyították, nagy igénye van a fiatal szerzetesnőknek a teológiai tanulmányokra. Amikor 2000-ben megalapították a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolát a bencés, a ferences és a piarista teológiai főiskola egyesülésével, a Sophia, valamint a Ward Mária Hitoktatóképző is csatlakozott az új intézményhez. A szerzetesnők főiskolája csupán hat évig működött, mégis fontos szerepet töltött be a magyar katolikus felsőoktatás történetében, megoldva a szerzetesi teológiai képzés egyik fontos feladatát a rendszerváltást követő évtized nehézségei között.
