Böjte Csaba az erdélyi katolikusok ajándékát vitte Egyiptomba
Fotó: Böjte Csaba Facebook-oldala

 

Böjte Csaba kanadai útjáról érkezett Egyiptomba, ahová eljutott a csíksomlyói Szűzanya-szobor általa adományként vitt másolata is, amelyet november 24-én egy egyiptomi kopt árvaháznak adományoztak. Az alkotás elkészítését a dévai árvák által készített rajzok eladásából befolyó összegből finanszírozták.
Böjte Csaba az alábbiakat írta egyiptomi útjáról a Facebook-oldalán: Ülök a repülőn, alattam már feltűnik Afrika földje, Kairó. A rendezett osztrák táj után már innen, a magasból is látszik, hogy egy más világ felé közeledünk. Soha nem vágytam Egyiptomba, de most, hogy a világ megbolydult, és oly sok menekült érkezik Afrikából, nagy-nagy alázattal én is útra keltem, mert úgy érzem, hogy el kell indulni, meg kell ismerni azt a világot, amelyben élek, és amelyben a gyermekeink is élni fognak. Útra keltem egyfelől azért, mert oly sok felületes, előítéletekre alapozó véleményt hallok nap mint nap, s ezért próbálok valós forrásokból ismereteket meríteni. Másfelől úgy gondolom, hogy súlyos gondok, problémák vannak, és emberi számítások szerint a jövő még nagyon sok kihívás elé fog állítani bennünket. Ezeket nem lehet elkerülni, szőnyeg alá seperni. Mi, felnőttek gyermekeinknek oly sokszor mondogatjuk, hogy nem nyafogni kell a feladat mellett, hanem neki kell állni és meg kell oldani azt, mert egészen biztos, hogy Isten nem zúdít a nyakunkba olyan problémát, melyre nincs jó megoldás. Nem tudom az utat, nem látom az irányt, csak azt tudom biztosan, hogy ha imára kulcsolom a kezem, ugyanaz az Isten hallgat rám figyelmesen, mint aki meghallgatja az imádkozó muszlim testvéreimet is. Ezért itt, Egyiptomban, a kopt keresztények között is, de a muszlim testvéreim között is nagyon sokat szeretnék imádkozni. Alázattal, Istenre figyelő lélekkel.
Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, Hölvényi György, az Európai Parlament képviselője, valamint a Duna World tévécsatorna két munkatársa legutóbb május 6. és 9. között Irakba látogatott, az üldözött keresztényekhez. A ferences szerzetes hazatérte után kérdésünkre a következőképpen foglalta össze utazása tapasztalatait: „Az ő üzenetük számunkra nem az összeesküvés, nem a bosszú, a vádaskodás, hanem az, hogy olajfát ültetünk vérrel áztatott szülőföldünkre. Mert hiszünk a jövőben, és hisszük azt, hogy annak a termését gyermekeink majd együtt fogják elfogyasztani. Egyfelől hihetetlenül törékeny, sebezhető a világunk. Másfelől meg kell tanulnunk nem nyafogni, hanem építeni.”

K. I.