Fotó: Lambert Attila
Száz évvel ezelőtt, 1917. május 13. és október 13. között a portugáliai Fatimában Szűz Mária többször is megjelent három kisgyermeknek, a tízéves Santos Lúciának, a kilencéves Marto Ferencnek és a hétéves Marto Jácintának. Erre emlékezve a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) október 13–14-én országos zarándoklatot rendez a Fatimai Szűzanya tiszteletére épült soroksári Szent István király-plébániatemplomban. Az esemény főszervezőjével, Snell György esztergom-budapesti segédpüspökkel beszélgetünk.
Püspök atya, milyen feladatok hárulnak Önre a szervezésben?
– Rendkívül sokrétű feladat. A legfontosabb, hogy minden plébániára el kellett juttatnunk ennek a konferenciával egybekötött zarándoklatnak a hírét. Az eseményt megnyitó szentmisét október 13-án, pénteken délelőtt 11 órakor mutatja be Erdő Péter bíboros atya. Nem biztos, hogy olyan sokan lesznek jelen ebben az időpontban, mégis azt szeretnénk, ha országosan – még ha csak képviseleti szinten is – mindenhonnan jönnének hívek a zarándoklatra. Szeretnénk megmutatni, hogy Szent István akaratából Mária ezer éve az édesanyánk és égi közbenjárónk, és hogy mi ma is bízunk és hiszünk az oltalmában. Napjainkban Magyarországról is sokan zarándokolnak Fatimába, de biztos, hogy könnyebben juthatnak el egy magyarországi Mária-szentélybe.
Ön a Szent Jobb őrzője is. Utalt arra, hogy Szent István király földi halála napján felajánlotta Magyarországot Máriának. Ezen ma már sokan mosolyognak, legyintenek rá, vagy teljesen közömbösen viszonyulnak ehhez. Néhány évvel ezelőtt – magas szintről – az is elhangzott, hogy Mária levette a kezét Magyarországról.
– Ezzel nem kell törődni, mert nem a Szűzanya mondta. Bárki mondhat bármit, mosolyoghat, vagy akár közömbös is lehet, ettől mi még változatlanul Mária országa vagyunk. Lehet, hogy valaki megmosolyog egy édesanyát, mert szereti a gyermekét és gondoskodik róla, de attól ő még ugyanaz a szerető édesanya marad. Mi pedig ugyanolyan reménységgel tekintünk égi édesanyánkra, mint Szent István óta minden nemzedék. Ezt soha nem szabad lekicsinyelni. Ma egyébként talán már nincs is olyan nemzet a világon, ahol a katolikus hívek ne tekintenék égi édesanyjuknak a Szűzanyát, és joggal, hiszen a kereszten Jézus János apostol személyében rábízta az édesanyját az Anyaszentegyházra. A II. vatikáni zsinat joggal fogalmazta meg, hogy Mária az Egyház anyja. Ebben mi voltunk az elsők, miután István király a koronáját és az egész nemzetet felajánlotta a Szűzanyának.
Fatima valószínűleg a legismertebb a Mária-jelenések helyszínei közül. Miként vált lelki szempontból ennyire különleges kegyhellyé?
– Van abban valami döbbenetes, hogy a Szűzanya épp 1917-ben látogatta meg a fatimai gyerekeket, amikor javában tombolt az I. világháború. Megjelenése ezekben a vérzivataros időkben egyrészt a békét sürgette, másrészt pedig engesztelésre és imádságra szólított fel azzal a rettenetes sok bűnnel szemben, amit a háború alatt elkövettek az emberek. A szomorú az, hogy az elmúlt száz esztendőben szinte semmi sem változott, ma ugyanolyan időszerű a Szűzanya üzenete mind az engesztelés, mind az imádság tekintetében, mint 1917-ben volt. Ezért tartjuk fontosnak a százéves évforduló megünneplését, hogy kinyilvánítsuk: van anyánk, aki törődik velünk, aki utat mutat, emlékeztetve bennünket a kánai menyegzőre: bármit mond nektek Jézus, tegyétek meg.
A három fatimai gyermek környezete számára az volt a leghihetetlenebb, hogy a Szűzanya végtelenül egyszerű, írni-olvasni nem tudó gyermekeknek jelent meg.
– A Szűzanya szinte minden megjelenésére jellemző az, amit Szent Pál apostol fogalmazott meg a Korintusiakhoz írt első levelében: „Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő, de Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket (…) a tiszta szívűeknek nyilatkoztatta ki magát.” A Szűzanya ebben is követte az Úr Jézust. Szívesebben jelenik meg és nyilvánítja ki a szándékát az egyszerű, tiszta szívű embereknek, mint például tudósoknak.
Közismert, hogy a Szűzanya három titkot bízott a gyermekekre. Az első egy látomás volt a pokolról, a második a Szűzanya szíve mint menedék, amely az üdvösség felé vezet, a harmadik pedig a fehér ruhás Szentatyát és sok püspököt jelenített meg, akiket gonosz erők meggyilkolnak. Ön hogyan értékeli ezt a három titkot?
– Az első két titok megőrizte az aktualitását, a harmadik pedig Szent II. János Pál pápában valószínűleg beteljesedett, de lehet ez kiterjedtebb dolog is, hiszen napjainkban is rengeteg keresztényből lesz vértanú. Egészen döbbenetes, hogy a XX–XXI. században, napjainkig bezáróan, több vértanú volt, mint a kereszténység őskorában. Az első századokban, a vértanúk Egyházának korában a keresztények túlélése volt a cél. Ma már sokan vagyunk ahhoz, hogy csak ebben gondolkodjunk, de az tény, hogy a legkülönfélébb statisztikák szerint négypercenként gyilkolnak meg embereket azért, mert keresztények. Természetesen vannak köztük főpapok is. A történelem során mindig szembe kell néznünk azzal, hogy szükség esetén oda kell adnunk az életünket Jézusért. Napjainkban senki sem mondhatja azt, hogy biztonságban érzi magát, még itt, Kelet-Közép-Európában sem, ahol valamivel biztonságosabb az életünk, mint a világ több más táján, de ki tudja, meddig? Lehet, hogy holnap már nem így lesz.
Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavai – a világ gyűlölni fog benneteket – tehát minden korra érvényesek?
– Ez végigvonul a kereszténység kétezer éves történetén, és azt hiszem, minden Mária-jelenésre igaz az, ami a fatimai jelenésekre: az anya szeretetével és jó szándékával ugyanazt hangsúlyozza, mint amit Jézus tanított. Nincs ebben semmi újdonság, legfeljebb a Mária-jelenésben érintett ember érzi annak. Egyébként az Úr Jézus Krisztus mindent elmondott, s hittel valljuk, hogy újabb kinyilatkoztatásra nincs szükségünk az üdvösséghez. Mária azért jelenik meg mégis időről időre, mert látja a földi nyomorúságot, azt, hogy mennyi embernek az üdvössége forog kockán, és különféle módokon áll elénk, így például sok helyen könnyezik, mert végtelenül szeret minket anyai szeretetével.
Egy kicsit visszatérve még az első titokra, a pokolról való látomásra: súlyos fenyegetésnek kell-e ezt tekintenünk, vagy pedig komoly figyelmeztetésnek?
– Fenyegetésnek nem, de figyelmeztetésnek mindenképpen. Napjainkban sajnos még a hívő emberek közül is sokan vannak, akik az örök életben sem hisznek, nemhogy abban, hogy létezne a pokol. Pedig a pokol nagyon is valóságos és létező dolog, amit nagyon komolyan kell vennünk, erre utal a Szűzanya által a fatimai gyermekek előtt feltárt látomás is, de nagyon sokszor kinyilatkoztatta ezt már az Úr Jézus is, a szentek látomásai révén. Nem vehetjük mindezt félvállról, nem mondhatjuk azt, hogy ez velem úgysem történhet meg. Sajnos bármelyikünkkel megtörténhet, ha nem figyelünk oda, mert emberek vagyunk, és könnyen eljátszhatjuk az örök üdvösségünket.
Az imént utalt arra, hogy az emberiség a fatimai Mária-jelenések óta eltelt száz évben sem tért meg, változatlanul „megsérti Istent” – hogy Mária akkori szavaival éljünk. A bűn és az erőszak elönti a világot. Miben reménykedhetünk mégis? Hogy talán lesz öt igaz Szodomában?
– Abban, hogy égi édesanyánk még a jövőben is megjelenhet. Nem szabhatjuk meg neki, hogy mikor aktuális a megjelenése, a Szűzanya nyilván nálunk sokkal világosabban meg tudja ítélni ennek az időpontját. Az ember örök, és a sebzettség, a rosszra való hajlam a bűnbeesés óta mindannyiunkban megvan. Az Úr Jézus nem adta volna a bűnbocsánat szentségét sem, ha nem tudta volna, hogy erre szükségünk lesz, mert még az igaz is hétszer botlik napjában. Ennek veszélye folyamatosan fennáll. Vannak korszakok, amikor az emberek még messzebbre távolodnak Istentől. Sajnos az egész XX. század és a XXI. század eleje Európa számtalan területén a tömegaposztázia korszaka is. Ez különösen aktuálissá teszi az első titkot, amely elénk tárja a választás lehetőségét, és szembesít bennünket az alapvető kérdéssel: miért akarunk a pokol mellett dönteni, amikor a mennyországra vagyunk meghívva?
Mit remél ettől a konferenciával egybekötött centenáriumi fatimai zarándoklattól?
– Elsősorban azt, hogy tudatosuljon bennünk, sokan vagyunk, akik odafigyelünk a Szűzanya figyelmeztetéseire. Nagyon fontosak a közös lelki élmények, amelyekből napjainkban kevesebb van, mint régebben, pedig sok mindennel próbálkozunk a karizmatikus mozgalmaknál is. Ha nagy tömegben vagyunk, akkor is ott van a személyes élmény lehetősége, s egy ilyen zarándoklat megfelelő alkalom erre. Éppen a közösség, az együvé tartozás tudata teszi lehetővé a személyes élmények megtapasztalását. Ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, a Szentlélek egyesítő erejéről sem, ez csodálatosan hatékonyan tud működni bennünk, ha nyitottak vagyunk a kopogtatására. Egy ilyen nagyszabású megemlékezés, mint a fatimai jelenések századik évfordulója, olyan vallási élményt ad az egyes embernek is, amely nagyban erősíti a hitet, és elmélyíti azt a szándékot, amit a Szűzanya elénk tárt: hogy éljük felelősen az életünket.
A minél elmélyültebb lelki élmény elérése céljából is nagy szeretettel kérem az összes magyarországi plébániát, hogy ha másképp nem is, de képviseleti formában mindenképpen vegyenek részt ezen a zarándoklaton. Ha egy térségből vagy településről csoportosan, busszal jönnek a zarándokok, akkor arra kérem őket, hogy regisztráljanak, mert így mi is elő tudjuk készíteni számukra a helyet. A zarándoklatot megnyitó szentmisén Erdő Péter bíboros atya lesz a főcelebráns, mi, püspökök pedig koncelebrálunk, és szeretettel várjuk az atyákat, paptestvéreinket is a szentmisére, hogy velünk együtt koncelebráljanak.
