Fotó: Németh Péter
A szentmisén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke koncelebrált, valamint a megjelent nemzetiségi lelkipásztorok. Az ünnepen részt vettek a horvát nemzetiség társadalmi képviselői is, köztük Gugán Iván, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke.
Horvát nyelvű köszöntőjében Veres András püspök örömének adott hangot, hogy a búcsúra érkezettekkel együtt újra horvát nyelven is köszöntheti a vérrel könnyezett Szűzanyát. Antun Škvorčević püspök a szentbeszédében a következőket mondta: Az ember nem szereti a határokat. Úgy tűnik, ezek a határok leküzdhetők, megszűnőben vannak. Mégis van egy határ, amely soha nem fog megszűnni, ez az halál határállomása, amelyhez kell útlevél. Vágyunk az örökkévalóságra, az örök életre, és ez a benső igényünk a teremtettségünkből fakad, amely Istenhez köt bennünket. Ez a vágy kapcsolta a horvát nép életét Jézus Krisztushoz, aki feltámadásával átlépte a határt, és bennünket is átsegít rajta: „Ő lett számunkra az út, az igazság és az élet.”
Isten elküldte hozzánk Fiát, s a keresztáldozatban megmutatkozott, hogy számára nem lényegtelen, mi történik az emberrel. Krisztus feltámadt, és megjelent övéinek. Megmutatkozott nekik, és feltárta a mélységeket, hogy győzelme a tanítványoké és a miénk is legyen. A Szentlélek eljövetele pedig megerősítette őket abban, hogy tanúságot tegyenek erről a feltárulkozásról. Jézus Krisztus mindnyájunknak mondja: „Ne félj!”
„Tizenhárom évszázaddal ezelőtti megkeresztelkedésünk óta Jézus horvát népünk útitársává is lett. A keresztség által mélyen hozzákapcsolódtunk. Népünk történelmének zsákutcái abból fakadtak, hogy letértünk az ő útjáról, s minden örömteli időszakunkat az tette teljessé, hogy ragaszkodtunk hozzá és Egyházához. Ne féljetek! Kapcsolódjatok Istenhez, s akkor lesztek igazán hűségesek gyökereitekhez, horvátságotokhoz. Hallgassatok az Úr szavára! Ne az emberére, hanem Istenére, s teljetek el az Isten közelségéből fakadó örömmel. Mária is így tesz, a kánai menyegzőn elhangzott szavai is ezt támasztják alá: »Tegyetek meg mindent, amit mond!« Isten akaratát mindig Mária lelkületének tüzével kell fogadnunk” – bátorította a híveket a szentmise főcelebránsa.
Benkovich Ferenc prelátus, a győri Szentlélek-templom plébánosa a délutáni Mária-köszöntő alkalmával arra kérte a híveket, emeljék tekintetüket a győri kegyképre, és elmélkedjék át annak üzenetét. Mária imára kulcsolt kézzel szemléli Fiát. Földi életében imádságos lelkülettel járta végig vele az utat, amely a Gyermek fogantatásával kezdődött, és a kereszt alatt átélt fájdalmon át vezetett húsvét öröméhez. „Ami testi létünkben a vér, az a lelki életünkben az imádság” – mondta Benkovich Ferenc. Hangsúlyozta: e kegykép szüntelen imádságra hív. Keresztáldozatakor Krisztus a vérével váltotta meg az embert, Szűz Mária pedig ezen a szent helyen véres könnyeivel mutatta meg együttérzését. Azért vagyunk ma itt, hogy Krisztus misztériumához kapcsoljuk az életünket, ahogyan az édesanyja tette. Sokszor panaszkodunk, milyen sötét és fájdalmas a mai világ helyzete, s mégsem kulcsoljuk imára a kezünket. Szenvedése előtt Jézus Krisztus az Atyjához imádkozott, és példát adott nekünk. Főpapi imája végrendelet egyben. Jó volna, ha ma is teljesítenénk ezt a végrendeletet, ahogyan Mária tette. Benkovich Ferenc egy ősi horvát búcsús énekkel zárta beszédét: „Isten veled, itt maradó Mária, Isten veled, de zarándokolj is velünk!”
Mogyorósi Ányos tihanyi bencés szerzetes, a zarándoklat szervezője köszönetet mondott a résztvevőknek, hogy a zord idő ellenére is olyan szép számban eljöttek a búcsúra a hazai egyházmegyékből és a határon túlról. Miután külön köszöntötte az édesanyákat és a nagymamákat, akikért anyák napján különös szeretettel imádkozunk, minden hívőnek azt kívánta: „A Szűzanya példája szerint és közbenjárására váljék az evangélium örömhíre testté és vérré a mi életünkben is.”
Forrás: Győri Egyházmegye
