Az Olvasó írja

Hosszú idő óta, évente egyszer-kétszer én is találkozom a lányokkal, akik azóta már komoly felnőttek, családanyák lettek. Az első években szinte csak „nosztalgiáztunk”, emlegettük a közös élményeket. A tavalyi találkozón inkább babáztunk, mint beszélgettünk. A mostanin mindenki beszámolt az elmúlt évben történtekről. Esküvő, babavárás, gyereknevelés, munka, mondhatni semmi különös, és mégis egy-egy emberi sors alakulása. Figyeltem beszámolójukat és történeteiket, mindegyik színes, gazdag életről szólt. Örültek egymásnak, jó volt látni, ahogy figyeltek a másikra, fontosak egymásnak.

Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy már évek óta ilyen élményben lehet részem. Köszönöm a lányoknak, hogy soha nem feledkeznek meg rólam. Ha lehet, jövőre is ott leszek.

„Juli bá”

Az építész

Az összetartozás jele címmel számoltak be az újévi Új Emberben az újpalotai templomszentelésről. Az Urunk színeváltozása és Boldog Salkaházi Sára tiszteletére emelt templomról szóló riportban sokak meg lettek említve név szerint, a templom építőjének neve azonban kimaradt. Akárcsak a középkori templomok, az újpalotai is – túl az adományokon, közösségi erőfeszítéseken – mindazok munkájának közvetlen gyümölcse, akik megtervezték és kétkezi munkájukkal megépítették. Talán ez, a közös alkotás a legszebb az építész mesterségében a koncepció megtalálásán és kiérlelésén túl.

Ezért ebben a személyiség-központú jelenben mégis megérdemelné az is nevének említését, aki tehetségét, tudását a közösség szolgálatába állítva, tisztességes munkájával környezetének, egyházának szellemi és anyagi vagyonát gyarapította. Az építész neve Kruppa Gábor, akinek munkájához gratulálok.

Major György építész

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.