Az emberszolgálat ünnepe
Fotó: Lambert Attila

 

A délben kezdődő misére buszokkal és személyautókkal érkeztek az emberek az ország minden tájáról. A tájékozatlan érdeklődő azt gondolhatta, talán országos búcsúba igyekeznek ennyien. Munkatársak, egykori és jelenlegi önkéntesek igyekeztek a templom felé, amely már a szentmise kezdete előtt zsúfolásig megtelt. Akik régóta ezen a környéken élnek, azok számára talán nem volt meglepő a sokadalom. Láthattak már ilyet, hiszen 1989-ben, alig fél évvel a megalakulása után a szervezet az országos és a nemzetközi figyelem középpontjába került a keletnémet menekültek befogadásával, akik százával, ezrével találtak élelemre és átmeneti lakhatásra a plébánia kertjében, illetve a templom falai között.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület harminc évvel ezelőtt, 1989. február 4-én jött létre, harmincegy alapító közreműködésével. A keresztény szellemiségű civil szervezet alapító elnöke, Kozma Imre atya a jubileumi szentmise elején arról beszélt, hogy egy eszme addig él, amíg kapcsolatban marad a titokkal, amely létrehozta. Hangsúlyozta: nem véletlenül tartják az ünnepi szentmisét Zugligetben. A máltai eszmeiség – akárcsak maga az Egyház – a II. világháború után évtizedeken át búvópatakként létezett hazánkban. Zugligetben azonban létrejött egy olyan keresztény közösség, amely minden vasárnap összegyűlt istendicséretre, és elkötelezte magát az emberek szolgálata mellett. Kozma Imre úgy fogalmazott: bátrak voltak a közösség tagjai, mertek kockáztatni, és áldozatos lelkiséggel vállalták küldetésüket, annak ellenére, hogy tudták, a hatalom megfigyeli a templomba érkezőket.
Szentbeszédében Imre atya azt is elmondta, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a világ 104 országában tevékenykedő, több mint 900 éves múltra visszatekintő Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete. A keletnémet menekültek befogadásán túl a szervezet a romániai forradalom idején az Európából érkező segélyszállítmányokat juttatta célba, a délszláv háború éveiben pedig a harcok elől menekülő családok ezreinek nyújtott menedéket. Az alapító elnök kiemelte Csilla Freifrau von Boeselagernek, a nyugat-németországi magyar máltai szervezet elnökének szerepét, aki nem feledkezett meg magyar gyökereiről, s látva a 80-as években az ország helyzetét, az akkori NSZK gazdasági erejét kihasználva Kozma Imréékkel együtt segélyakcióba kezdett. Imre atya meghatódva mesélt Csilla asszonyról, aki súlyos, gyógyíthatatlan betegsége ellenére haláláig segítette a magyar szeretetszolgálat munkáját. S beszélt arról a sok névtelen hősről is, aki a három évtized során szabadidejét feláldozva segített és segít ma is a rászorulóknak. Az ő munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 234 intézménye naponta
13 ezer rászoruló, fogyatékossággal élő, idős vagy beteg embernek nyújthat ellátást. A szervezet iskoláiban és óvodáiban nehéz sorsú családok gyermekei kapnak esélyt a felzárkózásra, a százharminc önkéntes­cso-portban pedig háromezer segítő támogatja a szükséget szenvedő családokat.
Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, az MMSZ alapító elnöke szentbeszéde végén arra kérte munkatársait és minden önkéntest, hogy továbbra is legyenek Isten munkatársai, mutassák meg munkájukkal a szolgáló szeretetet, amely már eddig is sok dicsőséget szerzett az országnak.
A záróáldás előtt Kozma Imre atya külön is említést tett két munkatársáról, Hanzséros Teréziáról és Tamásy Lászlónéról, akik kezdetektől fogva rengeteg áldozatot vállaltak a szervezetért. Mint mondta, annak idején talán ők tették a legtöbbet, sokszoros terheket viselve az emberek szolgálatának hatalmas munkájában.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalakulásáról egykor az Új Ember is beszámolt. Többek között a következőket írtuk akkor: „1987 októberében indult el az első teherautónyi segélyszállítmány Magyarországra. Azóta több mint 35 kamionnyi kórházi és egészségügyi felszerelés, orvosi műszer, ruhanemű, használati tárgy jutott összesen mintegy 6-7 millió nyugatnémet márka értékben a hazai egészségügyi és szociális intézményeknek és a rászoruló magánszemélyeknek. Sok ember áldozatos munkája nyomán kaphattuk meg ezt a pénzben sokszor igazán ki sem fejezhető, hatalmas segítséget. Egyvalakit mégis ki kell emelnünk: Csilla Freifrau von Boese­lagert, aki magyar származású. Jelenleg az NSZK-beli Arns­bergben él. Értékes adományokat sikerült összegyűjtenie országunknak. Most sem jött üres kézzel. A nyugatnémet Malteser Hilfsdienst, ahol önkéntesként dolgozott, egy Volkswagen típusú mentőautót küldött ajándékba a most megalakult magyar testvérszervezetnek.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..